PM Online | Gasztro

Azt, hogy éhezni tilos!, a Slow carb című, Lassan felszívódó szénhidrátokkal az egészségért alcímű könyvben írja le Sabine Hülsmann, a szerző. És hát ugye ez egy fölöttébb szimpatikus mondat. A magyarul a Kossuth Kiadónál, Sólyom-Leskó Annamária fordításában, Koronczai-Fekete

Viktória szerkesztésében megjelent kötet arról beszél, hogyan fogyhatunk le, illetve őrizhetjük meg alakunkat, koplalás, szenvedés, étel után való sóvárgás nélkül. No persze volt már erre temérdek csodaszer és csodamódszer, és ezekben újfent és újfent rengetegen bíztak, aztán jött a koppanás, hogy időlegesen, esetleg meglehetős áldozatok árán fogytak, közben majd’ meggebedtek ezért meg azért, amit aszkéta módon megvontak maguktól. Egy idő után pedig először jött az, hogy na mégiscsak egy kicsit ebből vagy abból, amiben nem volt részük, kis csokit, kis tésztát, igazán csak egy falatnyi sütit ettek, aztán már valamivel nagyobbat, és heteken belül azt vették észre, hogy ripsz-ropsz több kiló is van rajtuk, mint amikor belekezdtek az egész tortúrába.
Sabine Hülsmann azt állítja, hogy amit ő ajánl, az isten bizony nem ilyen. Lehet kis csoki is, lehetőleg azért inkább keserű, lehetnek, sőt kimondottan szükségesek zsírok is, mert azzal ugyancsak bajt csinálunk, ha ezeket megvonjuk magunktól, és a szénhidrátok szintén kifejezetten szükségesek, csak ezek legyenek értékes szénhidrátok. Rögtön össze is hasonlítja nekünk, hogy mi a különbség az eddig aduásznak tartott low carb és az általa annyira propagált slow carb között. A low carb például arra törekszik, hogy kevés szénhidrát kerüljön a szervezetbe. A slow card viszont azt hirdeti, hogy nagyon is szükség van a szénhidrátokra, no de azok legyenek lassan lebomlók. Mert minél gyorsabban alakul át a szénhidrát a szervezetünkben glükózalapegységekké az emésztés során, például a fehér lisztből készült termékekből, az édességekből, az üdítőitalokból és a gyümölcslevekből, annál gyorsabban és annál magasabbra emelkedik a vércukorszint, röviddel ezután pedig az inzulinszint. És amint az inzulin hatására a vércukor ismét normál szintre csökken, megéhezünk.

Vagyis megint elkezdünk enni, és ettől kikerekedni. Így jól megnézhetjük magunkat, mert ennek aztán tudjuk, hogy milyen temérdek hátránya lehet. Szénhidrátokra azért szükség van, hiszen belőlük nyerünk energiát, meg a túlzottan szénhidrátszegény étrend közelít az aszkétasághoz, rengeteg áldozatot kíván, és hát ugye nem vagyunk hősök, kevesen vagyunk képesek temérdek finomságot beáldozni azért, hogy a mind szűkebb és szűkebb kamaszkori nadrágjaink is bízvást ránk jöjjenek. Na jó, látom már, hogy arra nincs semmi megoldás, hogy a finomlisztből készült, akár pazar kalácsot, péksüteményt, kenyeret bűntudat nélkül ehessük, ennek fuccs. Előtérben a teljes kiőrlésű készítmények, azok a balgák, akiknek ezek nem ízlenek, magukra vessenek! Ahogy a tejcsokiimádók is. Meg azért, ha lehet, a krumplit is hanyagoljuk, felejtsük el a burgonyachipset, ha sózott, akkor meg talán jobb, ha egyenesen menekülőre fogjuk. A zöldségből készült chipseket részesítsük előnyben, a mostanában egyre jobban divatba jövő és viszonylag egészséges édes krumpliról is mondjunk le! Helyette ott vannak a növényi fehérjében gazdag hüvelyesek, a rostanyagban bővelkedő zöldségfélék, a növényi zsírok, vagyis az olajok, és még állati zsiradék és fehérje is jöhet mértékkel.