Összeállítás
Láthatatlan emberek
2020-02. szám / Szalóky Bálint
H. G. Wells 1897-ben megjelent sci-fije, a The Invisible Man a ’30-as évektől kezdve új életre kelt a mozivásznon. Az adaptációk azonban sosem váltak olyan örök érvényű klasszikussá, mint némely
Drakula- vagy Frankenstein-feldolgozás. Hazánkban február 27-től látható A láthatatlan ember legújabb verziója, itt az ideje tehát áttekinteni a legemlékezetesebb mozis elődöket.
A láthatatlan ember (1933)
Ma „franchise”-nak vagy „cinematic universe”-nek hívjuk, amit a Universal Stúdió közel egy évszázaddal ezelőtt megteremtett: egy kaptafára, közös világban játszódó horrorokat gyártottak – volt, hogy egy filmre csak egy szörny jutott, de olyan is, hogy az antihősők összefutottak egymással egy-egy gyors és olcsó mozis menet erejéig. James Whale-t, a nagy sikerű Frankenstein (1931) alkotóját bízták meg A láthatatlan ember adaptációjával, és mivel Boris Karloff túl drágának bizonyult, a főszerepet Claude Rainsre osztották. A színésznek ez volt az első amerikai filmje, de utóbb csodás karriert futott be: négy Oscar-jelölése közül mi leginkább a Casablancából emlékezhetünk rá. A cselekményt a film készítésének idejére helyezték, és Wells művéhez képest a főhőst azzal tették rokonszenvesebbé, hogy rendes családi hátteret és motivációt kapott. Így a láthatatlanná tevő szérum nagy felfedezése után, annak mellékhatásaként Dr. Griffinen fokozatosan hatalmasodik el az őrület, s nem már kezdetektől gonosz motivációk hajtják. Korszakalkotó speciális effektusainak hála A láthatatlan ember nagy siker lett, így természetesen nem maradhatott folytatások nélkül.
A láthatatlan ember visszatér (1940)
és más folytatások
Az első rész után meglehetősen sokat kellett várni a visszatérésre, ráadásul a teljes gárdát lecserélték. A láthatatlan ember visszatér főhőse egy gyilkosságért ártatlanul halálra ítélt férfi – őt Vincent Price játssza, ez volt a későbbi horrorsztár egyik első ijesztgetős filmje. Hősünk az „eredeti” láthatatlan ember testvérétől megkapja a szérumot, és megszökik a börtönből. Versenyt fut az idővel: meg kell találnia a valódi gyilkost, mielőtt a szer mellékhatásaként megőrülne, ráadásul a Scotland Yard is a nyomában lohol. Még ugyanebben az évben(!) készült A láthatatlan asszony, ami viszont a vígjátéki mezőnyben indult. Címszereplője kezdetben arra használja láthatatlanságát, hogy egykori szadista főnökén álljon bosszút, majd harcba száll a láthatatlanná tevő eszközre pályázó gengszterekkel. Az 1942-ben készült Invisible Agent a korszak háborús propagandafilmjeinek táborát erősítette, amiben az eredeti láthatatlan ember unokája (Jon Hall megformálásban) a nácikkal veszi fel a harcot. Az 1944-es The Invisible Man’s Revenge-ben ugyancsak Hall a láthatatlan ember, de teljesen más szereplőt formál. A Universal-sorozat részeként még két „láthatatlan” vígjáték készült, méghozzá a korszak népszerű komikusduójával: 1948-ban a Bud Abbott és Lou Costello találkozik Frankensteinnel (ebben a láthatatlan ember épphogy csak felbukkan), illetve 1951-ben az Abbott és Costello találkozik a láthatatlan emberrel. | hirdetés
 |
|
Semmit a szemnek (1992)
A produkciót eredetileg Ivan Reitman (Szellemirtók) rendezte volna, de annyira nem jött ki a film sztárjával, Chevy Chase-zel, hogy az épp lejtmenetben lévő horrorrendező, John Carpenter (Halloween – A rémület éjszakája, A dolog) ugrott be a helyére. Chase szerette volna ugyanis, ha a film eltávolodik a tőle megszokott vígjátéki imázstól, és komolyabb hangvételt megütve inkább arra fókuszál, mennyire magányos is láthatatlannak lenni. A számos forgatókönyvváltozatot felemésztő projekt csak komoly csaták árán született meg: Chase, Carpenter és a stúdió összefeszülése pedig jól látszik a végeredményen. A láthatatlansággal járó magányt végül a pénztáraknál tapasztalta meg a film: hatalmasat bukott. A kritikák hervasztóak voltak, a méregdrága speciális effektusok sosem hozták vissza a rájuk költött összeget.
Árnyék nélkül (2000)
Paul Verhoevennek köszönhetően a történet visszakanyarodott a gyökerekhez. Az Árnyék nélkül igazi modernkori horror, amiben Kevin Bacon őrül meg, miközben megrészegül a láthatatlanság hatalmától. A film méretes költségvetésének nagy részét ezúttal is a speciális effektusok emésztették fel, de a jelentős kockázat ellenére anyagi siker lett. Pedig a kritikák Verhoeven leggyengébb filmjének tartották: egyetértés mutatkozott abban, hogy egyedül a látvány ér valamit, máskülönben egy futottak még horror az egész. Verhoeven is csalódásként élte meg a produkciót: szerinte semmit sem sikerült belecsempésznie a saját stílusából, ami a Robotzsarut vagy a Csillagközi inváziót különlegessé tette. A filmhez 2006-ban kizárólag a DVD-piacra szánt folytatás készült az eredeti stáb nélkül, Christian Slater főszereplésével.
A láthatatlan ember (2020)
Sokáig úgy tűnt, a Universal klasszikus szörnyei nagy költségvetésű filmek formájában térhetnek vissza a mozivászonra. A láthatatlan emberhez le is szerződtették Johnny Deppet, ám A múmia 2017-es, Cruise-t és Crowe-t felvonultató remake-je érdektelenségbe fulladt, s a bukás megálljt parancsolt a további terveknek. Végül a stúdió az olcsó és sikeres horrorok sorozatgyártójával, Jason Blum producerrel szövetkezett, hogy új köntösbe csomagolja Wells klasszikusát. A történet hőse, Cecilia (Elisabeth Moss) komoly vagyont örököl erőszakos természetű, tudós exétől, aki látszólag öngyilkosságot követett el. Sokasodni kezdenek azonban a megmagyarázhatatlan események, és a szerencsétlen örökösnő egyre biztosabb benne, hogy a férfi valójában nem halt meg. Ha a film siker lesz (márpedig erre nagy az esély), elkészülhet A láthatatlan asszony újragondolása is, utóbbi a színészből lett rendező, Elizabeth Banks irányításával.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
