Interjú
„Egy lehetetlennek tűnő feladat is sikerülhet”
2020-02. szám / Nagy Klaudia
Nagy Balázs színművész huszonhárom éve tagja a Győri Nemzeti Színháznak, ahol folyamatosan főszerepeket játszik. Az idei évadban két nagyszínpados bemutatója volt eddig Győrben, az egyik
a formabontó zenés romantikus játék, a Szibériai csárdás, a másik a népszerű musical, az Elisabeth. Nagy Balázzsal legutóbbi szerepeiről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Tasnádi István Szibériai csárdásában Müller Áron karmestert alakítod, aki fényűző, sikeres életéből egy hadifogolytáborba kerül. Milyen jellemfejlődésen megy keresztül?
N. B.: Sikeres emberként egyik pillanatról a másikra mindent elveszít: nemcsak a szakmáját, a megbecsülését, hanem élete értelmét, a szerelmét is. Az egyik pillanatban még ünnepelt karmester, a másik pillanatban már hadifogságban van  Oroszországban. Nem feltétlenül a jelleme fejlődik, hanem új értelmet nyer az élete, amikor végre kézhez kapja szerelme várva-várt levelét. A szibériai táborparancsnok lehetőséget ad Áronnak, hogy társaival bemutathassa a Csárdáskirálynőt, ami ha sikert arat, résztvevői hazautazhatnak az első fogolycsere programmal. Ebből a nagyon mély depresszióból főnixmadárként épül fel újra, és elvállalja a bemutatót.
Mi motiválja őt inkább: a szerelem vagy a színház?
N. B.: A szerelem olyan plusz energiát tud mozgatni, aminek segítségével a legkimerültebb időszakban is új produkciókat lehet létrehozni a színházban. Ha az ember lelke nincsen rendben, akármilyen sikeres a munkájában, nem igazán halad előre. Ugyanakkor ha éppen szakmailag nem sikeres, egy szerelem vagy egy nyugodt állapot sokszor tovább tudja lendíteni a nehézségeken.
Ezek szerint könnyű volt azonosulni a figurával.
N. B.: Tulajdonképpen igen. Azért volt könnyű, mert az életem nagyon párhuzamosan működött a szereppel, nekem is az egyik pillanatban még minden jól ment, aztán hirtelen egy csettintésre minden megváltozott. Én is mélyről kapaszkodtam vissza, csak annyi a különbség, hogy engem most a munka mozdít előre.
A szerep megformálásához megpróbáltad ellesni a karmesterek mozdulatait?
N. B.: Mérhetetlenül tisztelem a karmester ismerőseimet, mert óriási tudás birtokában vannak. Egy ideig figyelgettem, ki hogy vezényel, végül kialakítottam egy saját stílust magamnak. Müller Áron karmesterben és bennem is az a közös, hogy amikor lejövünk a színpadról, illetve ő abbahagyja a vezénylést, ugyanolyan normális átlagember, mint én. Egy szerelmes férfi, aki élvezi a sikereit, igazi bohém, szeret nagy lábon élni.
Az előadás sok helyzet- és jellemkomikumra ad lehetőséget. Szeretsz improvizálni?
N. B.: Jó az improvizációs készségem, szerepeltem a Győr-Beugró improvizációs estben is, amely a Budapesten futó Beugró győri változata. Sokszor muszáj improvizálnom, ha elakadunk a szövegben, vagy ha egy színpadi helyzetet csak így tudok megmenteni. Próbálom mindig humorral megoldani, ennek az a vége, hogy mi is nevetünk, nem csak a nézők.
Mahó Andrea kolléganőd említette, hogy sikerült megnevettetned a Bál a Savoyban című előadás közben. Benne vagy az ilyen csínyekben?
N. B.: Szeretem a kollégákat szórakoztatni, megnevettetni őket, természetesen a jó ízlés határain belül, hogy ne menjen az előadás rovására. De azt is tudni kell rólam, hogy rendkívül röhögős vagyok a színpadon, nem vagyok pókerarc. | hirdetés
 |
|
Térjünk vissza még egy kicsit a Szibériai csárdásra. Mi a darab mondanivalója a jelenkor emberének?
N. B.: Arról szól, hogy a legreménytelenebb helyzetben is ember tudj maradni. Ha kell, a saját hajadnál fogva rángasd ki magad az adott szituációból. Nagyon fontos, hogy megtaláld azokat a társakat, akikkel együtt ezt meg is tudod valósítani. Ha közösen elég erősek vagytok, még egy lehetetlennek tűnő feladat is sikerülhet.
Ferenc József császár fajsúlyos szerep az Elisabethben. Milyennek látod az uralkodót?
N. B.: Atyai jó barátomat és kiváló kollégámat, Sasvári Sándort régen többször is megnéztem a pesti előadásban. A próbák során is a fülemben csengett Sasi hangja, sokat merítettem abból, ahogy ő énekelte. Olyan figurát próbáltam felépíteni, ami megfelel a császárról alkotott elképzeléseimnek. Egy fiatal, báb trónörökös, aki uralkodása alatt megkeményedik, de a szerelem mindig ott marad az életében, ráadásul a végén már egy öregembert kell megformálni. Szeretem ezt a szerepet, nagy kihívás.
A szerelmes karakterek végig megtaláltak ebben az évadban…
N. B.: Igen, bármennyire is menekülök előlük, mégis megtalálnak. Ilyen a Chioggiai csetepaté is, amelyben a féltékeny halászlegényt, Titta-Nanét fogom alakítani, aki szintén nagyon szerelmes. Ezt próbálom most a győri színházban, márciusban mutatjuk be. Rögtön utána a Veres 1 Színházban következik a Black Comedy, Nagy Sanyi barátom rendezi, áprilisban lesz a premier.
Rengeteget dolgozol, most is épp Balmazújvárosba készülsz. Hogyan tudsz töltekezni?
N. B.: A legfontosabb a két gyermekem, a fiam és a kislányom, akikkel igyekszem annyi szabadidőt tölteni, amennyit csak tudok. Nem velük élek, de próbálok velük lenni. A szeretetükből, amit irántam éreznek, rengeteg erőt tudok meríteni. A második a színház. Jelenleg három színházban tizenhárom darabban játszom, és idén még hátra van négy bemutató. A harmadik a sport. Személyi edzők foglalkoznak velem, triatlonozom, terepfutó versenyeken veszek részt, készülök a Prága Maratonra. Idén a nagy cél az El Camino, jövőre pedig az Ironman. Ez a három dolog tölti ki az életemet.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
