PM Online | Színház

Március 14-én egy kopasz fa állt az ablakom előtt, látni lehetett a mögötte álló, háromemeletes épületet. Most, május elején már egy hatalmas lombkoronájú hársfa tölti be a teret, mintha vele érne véget a világ. Azt hiszem, soha nem követhettem ilyen folyamatosan

a természet lassú változását. Ez a home-office. Nekem nem itt kellene ülni, ennél az íróasztalnál, egy fa kizöldülését nézni, hanem sötét szobákban hangokat, mozdulatokat, fényeket követni. Nem előadásokat lemondani, hanem előadásokat szervezni, idehívni.
A Trafó nagytermében március közepétől az évad végéig hét új magyar premier lett volna: színház, tánc, újcirkusz. Jött volna az angol Lloyd Newson egy újra színpadra vitt DV8-előadással, a Compagnie 111 egy olyan darabbal, amelynek a műfajáról annyit vitatkoztunk, és májusban ráadásnak nyolcadszor Marie
Az eltelt 7-8 hétben lelassult az idő, megszoktuk, hogy virtuális terekben találkozunk, de már tudunk így próbálni, megbeszélni, fesztiválokon részt venni, táncolni és zenélni. Ha ott feldobják a labdát, már el tudjuk itt kapni. Megteremtettünk egy virtuális Trafót a Take a Seat! online estekhez, ahol hetente egyszer megtelik a nézőtér, ahol nincs jegyár, ahol jó előadásokat lehet látni minden szombaton, színházat, táncot, újcirkuszt vagy zenét. Mire ez a lapszám megjelenik, már a második ötestés blokk közepén járunk, jön még egy táncelőadás, a Freakin’ Disco decemberi koncertje és a

smART! XTRA sorozatunk 50. eseménye. Milyen érdekes, hogy a művészet és a jövő technológiáinak kapcsolatát kutató programunk jubileumát a digitális térben kell megünnepelnünk, és közben milyen jó, hogy ezt meg tudjuk tenni. Mivel személyesen nem megy, ezekben a hónapokban virtuálisan találkozunk barátainkkal, a nézőkkel. Felidézve közös élményeinket, az elmúlt évek legendás trafós előadásait, játszunk velük, mesélünk egymásnak, együtt olvasunk, bejárjuk a kiállítást, meghallgatjuk a tárlatvezető művészeket, kérünk és kapunk tőlük, a nézőktől. Mindenki teszi a dolgát. Olyan, mintha…
És persze azon vagyunk, hogy majd tényleg olyan legyen. Kicsit persze más, de mégis olyan. Hogy ami most nem volt, majd legyen. Igaziból. Legyenek premierek, és legyen Chouinard, meg Cie 111, meg DV8. Legyen frissen festett a színpad, meg új előtér, nyíljon meg az új kávézó, és jöjjenek a nézők. Akkor tényleg olyan lesz.