Interjú
Fenyvesi Márton: „A gitárral való kapcsolatom is alapvetően improvizatív”
2020-04. szám / Szász Emese / BMC
Fenyvesi Márton gitárművész-producer a legutóbbi magyar BMC-lemezek mindegyikén játszik, így a Dés Erdőkerülő Quartet és az Ávéd János Balance lemezén tagként, valamint vendégművészként Fekete-Kovács Kornél Foundations című albumán. Ezek kapcsán kérdeztük őt.
A felsorolt BMC-lemezek stilisztikailag igen széles skálán mozognak. Mi a módszered arra, hogy ennyiféle zenei közegben megtaláld az autentikus megszólalási módot?
F. M.: Ezeken a lemezeken mindenhol nagy volt a szabadság, és kevés az előre megfogalmazott elvárás velem szemben. Ez egy kitüntetett érzés és ideális állapot, hiszen tulajdonképpen „ki van mondva”, hogy azt csinálok-csinálunk, amit akarunk. Ráadásul az sem nagy probléma, hogy nem játsszuk, vagy nem úgy játsszuk a kompozíciót, ahogy a kottában lejegyzésre került. Ami a legnehezebb számomra, hogy ez nagy bizalmat feltételez, amit ki kell érdemelni és alázattal kell kezelni.
Dés András lemezének különlegessége magáért beszél, hiszen egy erdőben rögzített zenei anyagról van szó. Mi volt ennek a felvételnek a legizgalmasabb momentuma számodra?
F. M.: Ehhez a felvételi folyamathoz köthető az egyik legerősebb önismereti élményem. Nagyon össze voltam zavarodva, hiszen rendkívüli körülmények között kerültem kívül a komfortzónámon. A teljesen akusztikus megszólalás és a szokatlanul naturális hangzásviszonyok miatt feszült voltam – máshogy kellett a hangszeremhez nyúlnom, mint általában. Mindez egy erdőben történt, ahol az időjárásnak és az élővilágnak is ki van szolgáltatva az ember. Nagyon jó volt, hogy eltelt egy hosszabb idő az utómunkákig, és bár a kész zenei anyagot hallgatva utólag is felsejlenek az ottani démonaim, mégis egy igazán kifejező zenét hallok a lemezen, ami nem jöhetett volna létre máshogy, csak így és akkor.
Valahol ezek a helyzetek is a rögtönzés készségének próbái. A zenében melyik a fontosabb számodra, az improvizáció vagy kompozíció?
F. M.: Improvizáció. Bár az utóbbi években kevés olyan zenét komponáltam, melyben központi szerephez jut a spontaneitás, a zeneszerzés folyamata is improvizáció számomra, valamint a gitárral való kapcsolatom is alapvetően improvizatív. Keresem a hangszerrel az intenzív fizikai kontaktust, a kiegészítő eszközök kezelése pedig legalább annyira intuitív számomra, mint a hangszer akusztikus hangjának megszólaltatása. | hirdetés
 |
|
Producerként több tucat magyar lemez hangzásvilágát is meghatározod. Ez a kevésbé látványos, ám nagyon fontos szerep hol helyezkedik el benned a zenész énedhez képest?
F. M.: Nagyon értékesek számomra a produceri kihívások, nagy bizalmat feltételez, amikor valaki a kezembe adja a dalait. Állandó dilemma, hogy meddig szabad elmenni ebben a folyamatban, mint önmegvalósító muzsikus, illetve mennyire van inkább szükség a feladat-végrehajtó énemre, aki tisztán szolgál, és a felmerülő zenei kérdésekre technikai megoldásokat javasol. Nem vagyok rendszeresen aktív zenei producer, vannak tehát vágyaim, miben szeretném még kipróbálni magam ezen a téren, de elsősorban most hangmérnöki tanulmányokat végzek, ami számomra a modern produceri munka egyik komoly alapfeltétele. Hangmérnökként az anyaghoz nyúlni szinte csak tiszta szolgálat, és sok mindenre tanít. Így mióta aktívan művelem ezt a tevékenységet, azt hiszem, producerként is szélesebb spektrumon hallom a zenét, és bölcsebb zenei döntéseket tudok hozni.
Mivel töltöd a napjaidat a karantén ideje alatt?
F. M.: Az első hónap egyértelműen az alkalmazkodásról szólt, alkalmazkodás az új helyzethez és a bezártságban egymáshoz. Latolgatom a jövőt, hogy zenészként mire lesz lehetőségem az elkövetkezendőkben, illetve tervezem a menekülőútjaimat vész esetére. Legutolsó hangmérnöki munkámat még a karantén kihirdetése előtt befejeztem, koncertjeim nincsenek, így főleg olvasással és a családi mindennapokkal vagyok elfoglalva.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
