PM Online | Színház

Az Asperger-szindrómás kamaszfiú, Christopher road movie-szerű felnövéstörténete úgy szól a „másság” elfogadásának fontosságáról, hogy közben rávilágít a fogalom viszonylagosságára – hiszen valamennyien magunkra ismerhetünk a külvilág által „másmilyennek” kikiáltott
főszereplő bizonyos vonásaiban. A tatabányai Jászai Mari Színház A kutya különös esete az éjszakában című nagy sikerű előadása augusztus 24-én Budapesten is látható lesz, a Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjában.
Az évadvégi színházi bemutatók gyakran megsínylik a nyári fesztiválszezont. Általában túl kevés idő telik el a premiertől számítva ahhoz, hogy Figeczky Bence és Király Attila

bekerüljenek a mindössze pár hónappal később kezdődő fesztiválok programjába – ahhoz viszont túl sok, hogy egy évvel később is meghívást kapjanak a következő szezon seregszemléire. Még nehezebb a helyzetük a vidéki színházaknak, hiszen a bérletes előadások lejátszása után csak a legnépszerűbb darabok képesek repertoáron maradni (emellett pedig – adott esetben – kivívni a szakma figyelmét). Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című regényének tatabányai színpadi adaptációja a kivételek közé tartozik: a 2018/2019-es évad végén, Guelmino Sándor rendezésében bemutatott előadást beválogatták a Városmajori Színházi Szemle idei versenyprogramjába. „Nagyon szerettük volna tovább játszani a darabot, nem akartuk, hogy az előző évad befejeztével lekerüljön a műsorról. Ahhoz túl fontos volt mindannyiunk számára” – mondja Guelmino Sándor. – „Ebben az előadásban dolgoztam először együtt az akkor Tatabányára szerződő Figeczky Bencével, aki ezzel az alakításával lopta be magát igazán a társulat és a nézők szívébe. Többek között neki is köszönhető, hogy a darab tovább élt, és hogy egy évaddal később is meghívást kaphattunk a fesztivál programjába.”
A tatabányai közönségsikert jól mutatja, hogy a darab az idei – igaz, a vírushelyzet miatt idő előtt véget ért – évadban is telt ház előtt futott, az előadásokat pedig számos közönségtalálkozó kísérte. A rendező szerint a népszerűség egyik oka a témafelvetésben keresendő. A történet főszereplője Christopher, egy angol kisvárosban élő, Asperger-szindrómás kamasz, aki nyomozásba kezd, miután egy napon holtan találja Wellingtont, a szomszéd kutyáját. A tizenöt éves fiú azonban – állapotából adódóan – ódzkodik a társas érintkezés minden formájától, így saját korlátait is át kell lépnie a bűnügy felgöngyölítéséhez. A környék lakóinak „kihallgatása” és az okok feltárása során egyre több olyan titokra derül fény, amely nemcsak a nyomozást elindító tettet, hanem egész életét új megvilágításba helyezi. Christopher tizenöt éven át a saját utcáját is alig hagyta el, nyomozása során azonban egészen Londonig kell utaznia az igazság megtalálásáért – utazásának története, akárcsak egy jó road movie-ban, egyben önmaga megismerésének és bizonyos tekintetben felnövésének a történetévé is válik. Guelmino Sándor elmondása szerint éppen ennek az egyszerre „külső” és „belső” utazásnak az ábrázolása volt a darab egyik fő célkitűzése: „Szerettük volna különböző színészi és szcenikai eszközökkel megmutatni, hogyan láthatja a világot Christopher. Úgy gondolom, sokkal közelebb érezhetjük magunkhoz a történetet attól, hogy bepillantást nyerünk a főszereplő észjárásába – ezáltal jöhetünk rá, hogy milyen sok közös van bennünk egy fiúval, akit a betegsége miatt »másmilyennek« kiált ki a társadalom. Nincs olyan ismerősöm – beleértve magamat is – aki az előadást látva ne ismert volna magára a fiú valamelyik vonásában.”