Közérzet
Kurbli
2020-09. szám / Fáy Miklós
Egyik barátomnak elromlott a zseblámpája. Nem valami különleges darabra kell gondolni, amivel éjszaka a csillagok alatt is biztonsággal hazatalál, csak amolyan lakásba való lámpára. Ha éjszaka fölébred az ember, megnyomja a gombot, és kitalál vele a konyhába vagy a vécébe,
ahová a szükség vezérli. Még elem sem kell hozzá, a lámpa testének alsó részén van egy ügyes kis tekerő elhelyezve, három-négy tekerés, és a lámpa pislákolni kezd, ad elég fényt ahhoz, hogy a bútorokba ne rúgjon bele az álomtól kótyagos ember. Vagyis most épp nem ad elég fényt, de filléres darab, kell venni egy másikat a megfelelő boltban. Ez is történt, jó napot kívánok, mondta barátom, egy olyan kurblis zseblámpát szeretnék venni. Micsodát? Egy kurblis lámpát, tudja, az ember megtekeri alul a kurblit, és világít. Az eladó csak nézett. A barátom elmutogatta, miről van szó. Ja, az. Tessék. Csak ekkor lett világos: az eladó magát a szót nem értette. Nem tudta, mi az a kurbli. A barátom már épp szóra nyitotta volna a száját, hogy elmagyarázza, valaha ezzel az eszközzel indították be az autókat is, nekik még olyan Zsigulijuk volt, amit kurblival is be lehetett indítani, de a száj csak nyílt, hang már nem jött ki rajta. Minek? | hirdetés
 |
|
Minek magyarázni, hogy mire jó a kurbli, ha már nincs kurbli. Nem is lesz, nem jönnek vissza az indítómotor előtti idők. Erre mondják, hogy generációs szakadék. Na jó, de akkor mihez kezd ez a sportbolti dolgozó egy olyan filmcímmel, hogy Mesés férfiak kurblival? Igaz, ez egészen másfajta kurbli, amiről a Menzel-film szól, a filmfelvevőt működtették vele, de akkor is. Mennyi esélye van annak, hogy az ember megnéz egy filmet, aminek már a címét sem érti? Én sem ültem be annak idején az Avatarra, hasonló okokból. Generációs szakadék. Ismerek olyan huszonéveseket, akiknél a választóvonal nem is a film címe, hanem a színe. Fekete-fehér filmet nem néznek meg, az annyira más világ, annyira régimódi, hogy ők már nem is tudnak vele mit kezdeni. De hát így lemaradtok a klasszikusokról, nem tudjátok, ki Kabos Gyula, nem tudjátok, miről szól Az édes élet. Nem zavarja őket. Ami fekete-fehér, az nem nekik szól, nem róluk beszél, se nem szórakoztató, se nem ad választ azokra a kérdésekre, amelyek őket foglalkoztatják. Valószínűleg igazuk van. Ott állunk a szakadék két oldalán, mi egyre többet nézünk hátra, hogy mi volt, ők meg egyelőre előre néznek, mi lesz. A múlt, a mi múltunk a szakadékon innét van. És hiába szeretném, ha lenne valami híd közöttünk, mert előbb kénytelen-kelletlen magamba nézek: még mindig nem tudom, mi az az avatár.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
