PM Online | Könyv

Az író mondataihoz illően rendkívül szuggesztív a Pintér József tervezte címlap is: földszintes étterem emeletes házak között, késő délután vagy este. Fény sehol, ember sehol, csak a kisvendéglőben. A házak ablakai sötétek, mintha mindenki ide húzódott volna be.

Az arcokat nem lehet kivenni, meglehet, köztük vagyunk. Másodosztályú hely, másodosztályú életekkel, de sokkal rosszabb kint az utcán. Mintha a figurák egy akváriumban, víz alatt mozognának.
Ahogy vízben, víz alatt mozog Vajda Ilma is, aki 2019 augusztusának elején az iszonyatos forróságban hetvennégy éves kora dacára „dallamos mozdulattal” fejest ugrik az árpádharagosi fürdő medencéjébe, hogy szokása szerint „szaggatottan és szigorúan” végiggondolja az életét. Ez a végiggondolás a regény, maga is szaggatott és szigorú szerkezetű, hatvan rövid fejezet, néhány kitérőtől eltekintve időrendben, az első és utolsó kivételével Ilmát halljuk, aki hol egyes szám harmadik, hol egyes szám első személyben emlékszik – mi tagadás, kicsit mesterkéltnek is tűnik a szerkezet, viszonylag ritka, hogy valakinek úszás közben egy komplett regény jusson az eszébe, pláne ekkora hőségben.
Árpádharagos – Békéscsaba, Szilasi szülővárosa, már első regényétől (ez az ötödik), a 2010-es Szentek hárfájától kezdve, de ezt majdhogynem tudálékosság emlegetni. Hisz nem véletlenül ír Árpádharagost, egy nem létező helynevet: a kisváros bármelyik másik lehet. A távoli nagyvilág a hírekben jelenik meg, minden fejezet egy esztendő, s mindegyikben ott van az adott év egy jelentős külföldi vagy hazai eseménye, a Nemzeti Színház lebontásától Jan Kuciak meggyilkolásáig.
A hetvennégy éves asszony egy kapcsolatra emlékszik vissza, ami 1964-ben kezdődött Szilasi másik városában, Szegeden, a Dóm téren. Gavenda Péter és Ilma azóta elválaszthatatlanok a férfi haláláig, sőt utána is. Hisz most is rá gondol, kettejükre. Pedig ma már minden múlt, de jelenlévő múlt. Lángoló szerelem volt? Aligha. Mi fűzte őket ilyen szorosan egymáshoz? Nem tudni. Ha Gavenda Péter őt szerette, miért vett feleségül kétszer is mást őelőtte? Igazából ezt sem tudni. Semmit sem tudni. Csak azt, hogy közösséget éreztek egymással. Igen, ez biztos.