„…ugye milyen jól kifejezi egy színházi pillanat nagyszerűségét, ha azt mondjuk, angyal megy keresztül a színpadon? … Mert amikor az angyal keresztülmegy a színpadon, az ember – túl minden fogalmon és elméleten – egyszerre többet megért annál, amit valaha szavakba tudna önteni.” (Jon Fosse)
Egy különös, őszi hangulatba hajló nyári napon a magányos, idős asszonyt meglátogatja régi barátnője. A nő, mint mindig, most is a fjordokat szemléli régi házának ablakából, pontosan úgy, ahogyan évtizedekkel ezelőtt férje, Asle után nézett. A férfi azon a baljós, viharos estén is kiment a parthoz, talán a csónakjával kievezett a nyílt tengerre – de soha többé nem jött vissza. Vajon mi történhetett vele, miért tűnt el egyik pillanatról a másikra? A két öreg barátnő beszélgetése elindítja az emlékezés álomszerű folyamatát, amelynek során a szereplők idős és fiatalkori énjei időnként egyszerre jelennek meg a színen, és közben elfeledett események, titkok és sejtések bukkannak fel a múlt homályából. Ez a történet egy belső utazás, a férfi örök elvágyódásának és a nő szeretet utáni sóvárgásának csendekkel átszőtt drámája, ahol a múló idő is csupán illúzió, és a saját életünkkel való szembesülésre késztet. Vajon képesek vagyunk-e elengedni valakit, aki fontos volt az életünkben, vagy a szeretet és az emlékezés el nem múló kötődését választjuk? Ez a látomásos előadás nem ad választ e kérdésekre, de bepillantást enged az emberi lélek örök dilemmáiba.
Az Egy nyári nap című színművet a kortárs norvég irodalom világhírű képviselője, Jon Fosse írta, akit a mai Ibsenként is emlegetnek. Prózái és drámái magyarul is olvashatók, számos darabját bemutatták már hazai színpadokon. Az Egy nyári nap először hangzik el magyarul, magyar színészek tolmácsolásában, Domsa Zsófia költőien finom, érzékeny műfordításában, Kozma András rendezésében. |
vissza
vissza a lap tetejére
