Interjú
„Felértékelődött a kapcsolatok ereje”
2021-07. szám / Nagy Klaudia
A bő tíz éve alakult Duda Éva Társulat Magyarország vezető független csapatává nőtte ki magát. Céljuk, hogy egyre szélesebb közönségréteghez hozzák közel a kortárs művészetet, legfőképpen
a kortárs táncot. Repertoárjukban a kisebb, progresszív táncelőadások mellett nagyszabású, szórakoztató színházi produkciók is helyet kapnak. Előadásaik több budapesti színházban is láthatóak: a Nemzeti Táncszínházban, a Várkert Bazárban, a TRIP Hajón, a Jurányi Házban és az Átriumban. A társulat alapítójával és művészeti vezetőjével, a Harangozó Gyula-díjas Duda Éva koreográfus-rendezővel legújabb bemutatóiról, valamint őszi terveiről beszélgettünk.
A PRIZMÁT stream előadás formájában mutattátok be február 25-én. Hogyan lehet a tánc nyelvén megfogalmazni a járványhelyzet okozta bezártságérzést?
D. É.: Már a pandémia első szakaszában elindítottuk az EGYPERCESEK elnevezésű videósorozatunkat, amelyet a közösségi oldalainkon osztottunk meg a nézőkkel. A táncosokat online instruáltam, amiből rövid koreográfiák születtek, és végül egy több mint egyórás videóanyag. Magács Lászlónak, a TRIP Hajó vezetőjének annyira tetszett, hogy felkért, hozzak létre ebből egy színpadi változatot. Tudtam, hogy az emberek a világ minden pontján ugyanazzal szembesülnek, hogy nem láthatják a szeretteiket, el vannak egymástól választva, és rettenetesen vágynak a kapcsolódásra. Úgy gondolom, felértékelődött a kapcsolatok ereje. És ekkor belém hasított egy kép arctalan emberekről, akik csak színes, fura sapkájukban különböznek. Csupa fekete alak tetőtől talpig overállban próbál meg egymáshoz közeledni, de be vannak zárva a sötétségbe és a magányba. A darab prizmaként mutatja meg azt a törést, amit közösen éltünk át, hogy milyen emóciók vezérelnek minket egy ilyen helyzetben, és hogyan lehetett túlélni ezt a bizonytalanságot.
Az overáll teljesen eltakarja a testet, az arcot. Máshogyan kellett mozogni ezekben a jelmezekben?
D. É.: Ha nem látom valakinek az arcát, sokkal jobban figyelek a mozdulataira, felnagyítódik a figura karaktere és érzelmei is. Lesatíroztuk ugyan a mimikát, de a mozgásuk által plasztikusan mégis átjön a személyiség, a mozdulatok ereje, szándéka, az indulat vagy épp a gyengédség.
Ezt követte a RAMAZURI premierje a Nemzeti Táncszínházban június 5-én, amely a 2013-as VIRTUSHOZ hasonló tánc-cirkuszi kavalkád.
D. É.: A sötét és nehéz időszak után olyan kikapcsolódást szerettem volna adni a nézőknek, amitől fel tudnak töltődni. Régóta terveztem egy új, szórakoztató jellegű produkciót, mert repertoárunk inkább elgondolkodtató jellegű előadásokból áll. Dinamikus, lendületes, vidám és látványos előadás lett, remélem, szeretni fogják.
A darab zenei világa is elképesztően jó lett. Kik a zeneszerzők?
D. É.: Farkas Izsák hegedűművész és Szarvas Dávid, aki ütőhangszereken játszik és beatboxol, mindkettejükkel dolgoztam már külön-külön, korábbi előadásaimban. Csodálatos érzés, hogy össze tudtam boronálni ezt a két művészt, akik nagyon egymásra találtak a munka során. Szimultán próbáltak velünk, az egyik teremben mi a táncosokkal, a másik teremben a zenészek, átjártunk egymáshoz, és ahogy készültek a táncetűdök, ők egyből ráimprovizáltak, majd elkezdték írni a szerzeményeket. Igazi világzene lett egy jó adag karneváli életérzéssel. | hirdetés
 |
|
Mi inspirálta, hogy csak kerek formákat használjatok?
D. É.: A cirkuszi porond adta az ötletet. A kör az összetartozást szimbolizálja, hogy egységben vagyunk, hogy minden ugyanonnan indul ki és ugyanoda ér vissza. Ez egy finom, spirituális motívum is.
Fontosnak tartod a környezettudatosságot, aggódsz a klímaválság miatt. A WONDERLAND című előadás hogyan járja körbe ezt a témát?
D. É.: Ezt a művet a világban levő krízisek inspirálták, amik közül a legaggasztóbb az éghajlatváltozás. Az emberiség rengeteg szemetet és káros anyagot termel, ami a fejlődő technológiák ellenére még mindig borzasztó méreteket ölt. A politikusok nem lépnek igazán bátrat és merészet világszerte abban, hogy komolyabb lépéseket tegyenek, kicsit olyan, mintha megvárnánk ezt a katasztrófát. Ebben a mi egyéni felelősségünk is szerepet játszik, mert azt látom, hogy nem vesszük komolyan, aminek brutális következményei lesznek, és ez alkotóként nem hagyott nyugodni. A WONDERLAND arról szól, hogy itt élünk a Földön, ami egy Csodaország, mindent megad nekünk, ami szükséges az élethez, mi viszont félreértelmezzük ezt a lehetőséget. A produkció egy figyelemfelhívás, hogy baj van. Emellett megjelenik benne a fanatizmus, a kizsákmányolás, a rasszizmus, különféle problémák társadalmi és globális szinten. Vizuálisan viszont nagyon szép és letisztult, annak ellenére, hogy kemény témákat dolgoz fel.
Mik a jövőbeli terveitek, hogy készültök az őszi évadra?
D. É.: Beadtunk egy pályázatot egy zöld színház projektre, klíma- és a természetvédelem témájában szeretnénk táncvideókat forgatni különleges helyszíneken, hogy fel tudjuk hívni a figyelmet ezekre a problémákra. A hét stációból álló táncfilm-minisorozat online lesz elérhető. Ezenkívül két fiatal alkotó érkezik a társulathoz. Évek óta hozzátartozik a működésünkhöz, hogy időnként meghívunk nemzetközi vagy hazai alkotókat, akikről azt gondoljuk, izgalmas, új szemlélet hoznak be a tánc területére. Az egyik alkotó Csák Beatrix, aki a társulat kezdetekor táncosként dolgozott velünk, később asszisztensként, most pedig coachként vesz részt a munkában. Bea megkeresett, hogy szeretne kreálni egy darabot, számomra pedig imponáló, ha valaki ennyire eltökélt és motivált. Valamint lesz egy fiatal férfi alkotó is, Rónai Attila, aki Hofesh Shechter, elismert koreográfus együttesében dolgozott majdnem tíz évig. Régóta ismerjük egymást, úgyhogy felkértem, készítsen egy darabot a csapatomnak. Ezekkel a tervekkel vágunk neki az ősznek, valamint játsszuk tovább a PRIZMÁT, a RAMAZURIT, a WONDERLANDET, a MIRRORT, és újra elővesszük a FRIDÁT is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
