Interjú
„A fiataloknak is lehetőséget kell adni”
2021-08. szám / Nagy Klaudia
2017-ben szerzett színész diplomát a Kaposvári Egyetemen Vidnyánszky Attila osztályában. Egyből a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol az egyre fajsúlyosabb szerepek mellett rendezőként is megmutatkozhatott. A Magyar Teátrumi Társaság tulajdonában lévő Karinthy Színház
igazgatói posztját tölti be július 1-jétől, 28 évével az egyik legfiatalabb direktornak számít a magyar színháztörténetben. Az ifjú tehetséggel, Berettyán Nándor színész-rendezővel arról beszélgettünk, milyen irányvonalak mentén képzeli el a Karinthy Színház új arculatát.
A Magyar Teátrumi Társaság titkára, Szabó László kért fel a Karinthy Színház igazgatói posztjára. Sokat vívódtál, mielőtt elvállaltad?
B. N.: Kértem néhány nap gondolkodási időt. Először nem tudtam mit kezdeni vele, aztán nagyon örültem, végül megijedtem, és egyre inkább azt gondoltam, nem vállalom el. Nagyon kevés embernek mondtam el, hogy felkértek erre a posztra, de az egyik barátom, aki tudott róla, azzal érvelt, hogy a generációnk sokat beszél arról, hogy nekünk is fiatalon kellene pozíciókba kerülni, mint annak idején a nagy elődök. Nem lehet visszautasítani, mert ennek az lenne az üzenete, hogy nem akarunk élni ezzel a lehetőséggel. Végül is ez győzött meg. Emellett még sok mindent kellett mérlegelni, de most már örülök, hogy így döntöttem.
Ez egy egészen új helyzet rengeteg feladattal, új munkatársakkal. Sikerült belerázódni?
B. N.: Az első néhány nap volt egyfajta megilletődöttség bennem, de aztán el kellett kezdeni dolgozni, mert az emberek nem azt várták, hogy szépen, kedvesen beszélgessek, hanem azt, hogy döntéseket hozzak, kiosszam a feladatokat. Szerencsére olyan segítők, munkatársak vesznek körül, akikben maximálisan megbízom.
Hogyan tervezed a színház megújítását?
B. N.: Pont abból kifolyólag, hogy fiatalon egy ilyen megtisztelő pozícióba kerültem, egy fiatal alkotói közeget szeretnék létrehozni. Karinthy Márton sokszor elmondta, hogy kicsit periférián kezelte a szakma, miközben ő az egyetlen, aki az elmúlt 70 évben fel tudott építeni egy magánszínházat. Rááldozta az életét, a pénzét, és ezt rajta kívül senki más nem tudta megvalósítani. Nagyon szimbolikus lenne, ha az ő színházából indulna el egyfajta megújulás a színházi szakmában. Nem tervezek radikális váltást, minden előadást, amit tudunk, műsoron hagyunk, hiszen abban is művészek, alkotók energiája, munkája van, semmit nem szeretnék levenni. Ez egy polgári szórakoztató színház volt, szeretném, ha az is maradna. A polgárság Babits Mihályt, Márai Sándort és természetesen Karinthy Frigyest jelenti, ennek a szellemi színvonalnak kell megfelelni. Az pedig nem bűn, ha egy előadás szórakoztató és a nézők élvezik, hiszen ettől még tartalmazhat komoly mondanivalót. A szórakoztató színház műfajai a bulvártól Shakespeare-ig terjednek, én inkább Shakespeare felé mozdítanám el a bulvár irányából. Most pont arról beszélgettünk, hogy a gyerekeket milyen módon tudjuk elérni, remélem, számukra is újszerű, értékes dolgokat fogunk létrehozni. | hirdetés
 |
|
Törekszel arra, hogy legyen saját társulat?
B. N.: Ez a legnagyobb vágyam. De ahhoz, hogy egy társulatot fent lehessen tartani, kellő anyagi források szükségesek. A színház tulajdonosa a Magyar Teátrumi Társaság, ezért sokkal nagyobb az anyagi biztonságom, és szerintem kifejezetten jó, ha egy színház rendelkezik saját társulattal. Legyen egy mag, aki idetartozik, akit a nézők is megszeretnek, és a színházhoz tudnak kötni.
A 2021/2022-es évad első felében milyen bemutatókkal várjátok a közönséget?
B. N.: Az őszi évadot még az előző igazgató, Bakos-Kiss Gábor készítette elő, egyeztette le, ezekkel a premierekkel indítunk. Az első bemutatót október 1-jén tartjuk, Gyurkovics Tibor Nagyvizit című fekete humorú sikerdarabját Szabó K. István rendezi Koncz Gábor és Ujréti László főszereplésével. Csiszár Imre Örkény István Kulcskeresők című művét állítja színpadra, amelyet november 5-én mutatunk be. Ezt követi egy koprodukció, a kecskeméti Katona József Nemzeti Színház készít két egyfelvonásost Karinthy Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából, a Gellérthegyi álmokat és a Dunakanyart, amelyeket decembertől rendszeresen játsszunk majd. Januárban még készülünk egy bemutatóval, amelynek főszereplője Balázs Andrea.
Azzal, hogy ilyen fiatalon neveztek ki igazgatónak, elindulhat egy vérfrissítés, fiatalítás a szakmában?
B. N.: Nagyon remélem. Ebben a szétszaggatott szakmában kevés konszenzus van, de abban mindenki egyetért, hogy fiatalítani kellene. Minden szempontból jót tenne. Az én esetem kapcsán sokan meghökkentek, szerintük túl fiatal vagyok ehhez. Tavaly írtam Görgey Artúrról egy történelmi drámát, aki 30 évesen egyedül vezette a forradalmi magyar hadsereget. Nem ördögtől való dolog, hogy fiataloknak pozíciókat adnak. Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy 50 évesen mi akarok lenni, ha már most igazgató vagyok. Nem tudom, feleltem, de igazgató biztosan nem. Jöjjenek az akkori 28 évesek, és csinálják ők! A szakmabeliek, akiket tisztelünk és akikre felnézünk, többségben ilyen életkorban lettek intézményvezetők. Alkotói generációk hiányoznak vezető pozíciókból, mert nem adnak nekik teret. Érzek a Karinthy Színházon túlmutató felelősséget is ebben a helyzetben, remélem, sikerül bebizonyítanom, hogy a fiataloknak is lehetőséget kell adni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
