Interjú
„…ódon tűzben ragyogó ékszerek a székely dalok”
2021-10. szám / Pavlovics Ágota
A címben szereplő idézet Kodály Zoltántól származik, aki Bartók Bélával együtt népzenei örökségünk feltárásával, összegyűjtésével páratlan kincset őrzött meg számunkra. A két zeneszerző óriás munkáját számos elkötelezett gyűjtő folytatta, köztük Pávai István, napjaink egyik legjelen-
tősebb népzenekutatója. A 70. születésnapjához érkezett kutató előtt 2021. november 12-én a Zeneakadémia Nagytermében koncerttel tisztelegnek a népzene jeles képviselői. A koncert zenei rendezője Árendás Péter, a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum tárvezetője, a Zeneakadémia Népzene Tanszékének docense. Pávai István gyűjtéseiről, a koncert programjáról Árendás Pétert kérdeztük.
Önt számos közös munka köti a mesterhez. Dióhéjban hogyan foglalná össze a neves kutató pályáját, és hol kapcsolódott be a munkájába?
Á. P.: Pár mondatban nehéz összefoglalni a kiváló népzenegyűjtő pályáját. Nekem abban a szerencsében van részem, hogy több területen is együtt dolgozhattam vele. Ilyen volt például az 1990-es évek végén az Utolsó Óra gyűjtéssorozat, ahol mindketten gyűjtöttünk, a teljes rögzített anyag rendszerezését és utólagos jegyzőkönyvezését én végeztem, és a  gyűjtésekből megjelent Új Pátria kiadványoknak vele együtt egyik sorozatszerkesztője voltam. 2007 óta, amikor a Zeneakadémián megkezdődött a hangszeres és vokális népzene oktatása, mindketten tanítottunk, emellett a tanszéki koncertek megszervezése is rám hárul. 2013 óta pedig a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívumában dolgozom, melyet Pávai István alapított, itt maga mellé vett helyettesnek, majd átadta nekem a tár vezetését. Így napi szintű, szoros kapcsolatban vagyunk a mai napig, Istvánnal szakmai kérdésekben rendszeresen konzultálunk. Büszke vagyok rá, hogy a születésnapi koncert zenei rendezője lehetek, örülök, hogy engem bízott meg, hogy aktívan részt vehetek a szervezésben.
Az Akusztikus, autentikus – Pávai István 70 című koncert műsorát óriási anyagból válogathatták, mi volt az alapkoncepció?
Á. P.: Az alapkoncepció az volt, hogy Pávai István gyűjtéseiből még a szakma számára is kevéssé ismert anyagot mutassunk meg. Pávai gyűjtőként valódi mélyfúrásokat végzett, és addig ismeretlen adatközlőktől évtizedek óta nem játszott népzenei kincseket bányászott elő. Videofelvételek is készültek a gyűjtések során, így rengeteg olyan muzsikustól van anyagunk, akik már nincsenek köztünk. A koncerten felhangzó dallamok kiválasztását István végezte, hiszen legjobban ő ismeri, mik a zenei különlegességek, érdekes dallamvariánsok. Én megkaptam a forgatókönyvet, amiben szerepelnek a műsorszámok és az előadók, azok hiteles megvalósítása, színpadra állítása már az én feladatom.
Minden közreműködő és gyűjtőterület felsorolására nincs módunk, de néhányat ki tudunk emelni közülük.
Á. P.: A közreműködők között találjuk az erdélyi táncházmozgalom alapító zenekarait, a Pávai István által alapított Barozda együttest, valamint a Bodzafa együttest, a fiatalabbak között a Tokos és a Lelkes zenekar tagjait. A koncerten a mester magyarországi tanítványai – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének végzett és jelenlegi hallgatói, valamint a Doktori Iskola képzésein részt vevő hallgatók – is színpadra lépnek. A gyűjtések Moldvából és Erdély különböző kistájairól származnak, képviselteti magát mások mellett Barcaság, Udvarhelyszék, Felső-Maros és Közép-Maros vidéke, Kutasföld, Gyergyó és Gyimes, de felcsendülnek különlegességek a Mezőség különböző részeiben gyűjtött magyar és román anyagból is. | hirdetés
 |
|
Köztudott, hogy Pávai István jelentősen kitágította a korábban ismert népzenei gyűjtés kereteit, mi inspirálta, hogy erre az útra lépjen?
Á. P.: Pávainak a Kodály-tanítvány Jagamas János volt a tanára, aki Kolozsváron tanított és az ottani Folklór Intézetet vezette. Jagamas gyűjtési stratégiája az volt, hogy azon erdélyi és moldvai vidékeket kereste fel, ahonnan korábban nem készültek gyűjtések. Jagamasnak az 1950-es években gyűjtött anyaga nagy hatással volt Pávaira, szoros kapcsolatban voltak, mindketten tudományos precizitással, nagy felkészültséggel dolgoztak. Emellett természetesen más kutatók – Szenik Ilona, Kallós Zoltán vagy Almási István – gyűjtéseit is jól ismerte.
Nem az első és remélhetőleg nem is az utolsó közösen szervezett koncertjük a novemberi, hogy fogadja a közönség ezeket a különleges zenei válogatásokat?
Á. P.: A Népzene Tanszéken már több közös koncertet valósítottunk meg ebben a munkamegosztásban, ilyen volt például az Elfeledett Székelyföld vagy a Dédapáink székely népzenéje. Ezekre hallatlanul nagy izgalommal jött a közönség, mind a szakmai, mind a külsős érdeklődők nagyon jól fogadták. Budapest után november 17-én a Csíkszeredai Prímástalálkozón is bemutatjuk ezt a programot, és azt reméljük, hogy a korábbiakhoz hasonlóan most is mindkét helyszínen nagy siker lesz.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
