Interjú
„Szabadon bűn és erény közt”
2021-09. szám / Pavlovics Ágota
A Kolibri Színház a hazai kulturális élet igazi gyöngyszeme, társulata előadásról előadásra meglepi, elvarázsolja, meghökkenti, magával ragadja a közönséget. Ezúttal a gyerekek által távolról tisztelt, ám ritkán kedvelt Madách-opust, Az ember tragédiája című drámai költeményt állították
színpadra, úgy, hogy tátva maradt a szája az ifjú közönségnek. Az előadás rendezője Novák János, a látvány Orosz Klaudia munkája, egyik érdekessége, hogy Lucifer szerepében Horváth Péter író, rendező, dramaturg lép színpadra, akit nyomban szívükbe zártak a gyerekek. A darabbal kapcsolatos gondolatait Horváth Péter osztotta meg velünk.
Megadták a módját, január 20-án, Madách Imre születésnapján tartottak olvasópróbát, amivel Novák János vezetésével elindult Az ember tragédiája című ifjúsági előadás próbafolyamata.
H. P.: Jánossal hónapokig dolgoztunk a Tragédián. Meghúztam 2 órányira, ami az ifjúsági korosztály számára ideális, aztán a tökéletesen előkészített példányba János visszaírogatta kedvenc mondatait, úgyhogy másfél hónap múlva ismét az eredeti szövegmennyiségnél tartottunk. János nagyon jó barátom, az ő fejében, képzeletében született meg a darab oroszlánrésze, meggyőző volt számomra, hogy amit ő szeret, a gyerekek is szeretni fogják. Az volt a célunk, hogy az előadásban egyetlen unalmas perc se legyen. Háromszor játszottuk eddig a darabot, és láttam, hogy a gyerekek élénken követik a történéseket. Nagyon érdekes, Madáchoz hű színpadi adaptáció született, ami tetszik a tinédzsereknek.
Ön az előadás dramaturgja, nem lehetett könnyű dolga, amikor a gyerekek által a nemszeretem kategóriába sorolt, kötelező irodalmi mű színpadra alkalmazásán dolgozott, hiszen az eredeti szöveget használták.
H. P.: Petőfi 1844-ben írta a János vitézt, aminek minden szava érthető, semmi nem hozza zavarba az olvasót, Madách műve 1862-ben jelent meg, de a szöveg túlbonyolított, tele van következetlenséggel, változik a ragozás, a versláb, nem lehetett a logika mentén megtanulni a szöveget. Néhány helyen kivasaltuk, hogy azonnal érthető legyen, hiszen ha nem így van, a néző rögtön kikapcsol, elveszik a következő mondat vagy a következő két gesztus.
Az Ön olvasatában miről szól ma Madách drámai költeménye?
H. P.: Sok mindent lehetne mondani arról, hogy miről szól a mű, hogy kell érteni. A mi előadásunk végén nem a jól ismert szavak hangzanak el – „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” –, hanem a következő mondat: „Szabadon bűn és erény közt”, ami dal formájában többször elhangzik a darabban, és leírja, hogy mi a történet üzenete: szabadon próbáld megválasztani az utad.
Készült olyan adaptáció is, amelyben Ádámot 4 színész játszotta, a Kolibri előadásában 11 Ádámot láthat a közönség, miért?
H. P.: Madách szövege szerint Éva nem, de Ádám egyre idősebb lesz a történet során. A színház vezetése számára szempont volt az is, hogy minél több társulati tag eljátszhasson egy olyan karakteres szerepet, mint Ádám. Eleinte kicsit tartottunk tőle, hogy csorbul a darab íve, de szerencsére nem így történt, és a gyerekek is jól fogadták.
Ön színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, de a nevét íróként, rendezőként, dramaturgként ismertük meg. Most visszakanyarodott a színészethez, kinek jutott eszébe, hogy Ön játssza Lucifert?
H. P.: Röviden: a barátság az oka. Bővebben: a Novák Jánoshoz fűződő hosszú barátságom, ugyanis János nem tudta mással elképzelni Lucifert. Számomra a színészet nem jelentett igazi örömöt a pályám kezdetén, amint megjelent a Szépirodalmi Kiadónál az első könyvem, azonnal felmondtam a színházban. János kapacitált, és a 40 éves fiam is azt mondta, hogy aki nem lép ki a komfortzónájából, azzal nem történik semmi. Örülök, hogy elvállaltam Lucifer szerepét, mert tanulságos volt, hogy akasztották a hóhért. A színészkollégáimmal is más lett a viszonyom. | hirdetés
 |
|
A szerepbe nagyon beletalált, úgy hírlik, hogy máris a legszimpatikusabb karakter az ifjúság szerint Lucifer, hogy találtak egymásra?
H. P.: Novák János említette meg Jokert, aztán elindult a fantáziám, milyen lehet ma Lucifer, például nem lehet olyan hűvös, mint Mensáros László volt, hát akkor legyen olyan, mint én vagyok. Gunyoros, egzisztencialista, akiről nem lehet pontosan tudni, mit akar. A magát tökéletesnek tételező Úrral szemben a diszharmónia, a zűrzavar képviselője. Lucifer azt mutatja meg, hogy nem múlt el a világból a jókedv, a kezdeményezőkészség. Aztán jött a kockás nadrág, a sárga mellény, a bordó cipő és a fehérre festett arc.
Az előadást a 2019-ben kezdődött és 2024-ig tartó PlayOn! nemzetközi projekt keretében készítették, a program fókuszában az interaktív történetmesélés, a digitális technológia új lehetőségei állnak. Mit jelent mindez a gyakorlatban?
H. P.: Az ember tragédiájának olyan változatát visszük színpadra, ahol az interaktivitásnak komoly szerepe van. Most is, ahogy korábban, a színház mindenestül a játék tere, vagyis minden sokkal közelebb van. Az első három szín az előcsarnokban játszódik, és ide is térünk vissza, vagyis fontos jelenetek zajlanak a nézők között, az a célunk, hogy ácsorogjanak, legyenek a játék részei. Bent a színházban előttük és a hátuk mögött is van színpad, ami dinamizálja őket. A csoportos szereplők vannak a közönség háta mögött, de kivetítőn őket is látják.
A bemutatót március második felére tervezték, a járvány miatt június 6-án volt az előbemutató, de az igazi bemutatót őszre tolták.
H. P.: Októbertől havi három alkalommal fogjuk játszani a Tragédiát, remélem, akkor is olyan erőteljesen érezhető lesz a gyerekek rokonszenve, mint az előbemutatón.
Hogy élte meg a színház híresen összetartó csapata az egész társulatot megmozgató, különleges darab színre állítását?
H. P.: A Kolibri pici hely, fontos, hogy itt úgy megyünk el egymás mellett, hogy egymáshoz érünk. A céljaink közösek, ha a megvalósítás tekintetében akadnak is néha eltérő vélemények. Abban viszont, hogy mindannyian ugyanúgy táncikáljunk, ahogy eddig tettük, mindenki egyetért.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
