Interjú
Soha nem lankadó lendülettel, ki nem fogyó szeretettel
2021-11. szám / Pavlovics Ágota
1993-ban kezdett diákszínjátszó csoportot vezetni, útkeresését olyan nevek mentén lehet megrajzolni, mint Gabnai Katalin, Kaposi László, Lukács László és Uray Péter. A 2000-es években a Bárka Színházban folytatta, ahol Vidovszky Györggyel, a diákszínjátszásban már akkor nevet
szerzett rendezővel igényes, újszerű, gyerekközpontú előadásokat hoztak létre. 2007-ben csatlakozott a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház csapatához, ahol 2015 óta a színházi nevelési program koordinátora. Évek óta elsősorban a középiskolás korosztály problémái foglalkoztatják, amikre napi szinten rá is lát, hiszen a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium dráma- és mozgástanára. Az életén végigfutó állandó érzés az a bátorság, ahogy a régit mindig kész friss szemmel nézni és újra cserélni. Gyevi-Bíró Eszter drámapedagógussal, rendezővel a munkájáról és decemberben esedékes bemutatójáról beszélgettünk.
Közel három évtizede folyamatosan az ifjúsági színház műfajának újrafogalmazói közé tartozik, akik a korábbi gyakorlattól eltérően nem a darabok betanítását célozták meg, hanem a művek által felvetett problémák megértésére, közös gondolkodásra inspiráltak.
Gy.-B. E.: Az életutam sokféle módon kapcsolódott a pedagógiához és a színházhoz. Drámapedagógusként jó ideig a diákszínjátszás érdekelt, és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy később, a Bárka Színházban bemutatott ifjúsági darabok, amelyek elkészítésében részt vehettem, szép elismerést kaptak. Sajnos a Bárka bezárt, de Novák János igazgató hívására otthonra találtam a Kolibriben, ahol a színház missziójának megfelelően gyerek és ifjúsági előadásokkal foglalkozom. Napi kapcsolatban vagyok az érdeklődésem középpontjában álló korosztállyal, hiszen a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium dráma- és mozgástanára vagyok. Úgy látom, hogy a problémáikkal a legnehezebb helyzetben az általános iskola felső tagozatosai vannak, akik már nem gyerekek, de nem is felnőttek, őket a legnehezebb elérni...
Gondolom, még a korábbinál is nehezebb a színháznak megnyerni ezeket a gyerekeket, hiszen koruknál fogva ők már teljesen az informatika bűvöletében élnek.
Gy.-B. E.: Ez egy komoly, problémás terület, nagyjából 15 éve élnek ebben az erősen digitalizált környezetben a gyerekek, ráadásul a Covid-járvány alatt még az oktatás is átkerült az online felületekre, éppen a felsősök és a középiskolások esetében. Elterjedt az az emberforma, aki már kizárólag a digitális világban él, megnevezése Japánból ered: a hikimori. Félő, hogy egyre többen válnak ilyenné. Mind megszenvedtük a mögöttünk lévő másfél évet. Láttam az online mozgásóráim alatt, hogyan lettek egyre fásultabbak a tanítványaim. Érthető, hiszen nem a legjobb motiváció, ha az ember mozgásórán 30 darab 3-szor 3 centis kockát lát a képernyőn. Nehéz újraépíteni a korábbi állapotot, a lenyomatai megmaradtak. Szerencsére a Kolibri „dübörög”, telt házakkal játszunk, szemben számos színházzal, amelyek küszködnek az ifjúsági programjaikkal. Mi úgy fogjuk fel kulturális missziónkat, hogy olyat adunk, amit nem tud a Facebook vagy a Netflix. Azt mondjuk: figyi, gyere el a színházba is, neked csináljuk, mert fontos vagy nekünk, ők pedig azt válaszolják: látom, hogy fontos vagyok, elmegyek. Az interaktív színházat és a feldolgozó foglalkozásokat szeretik, mert részt vehetnek benne, persze jól kell őket kérdezni. A Kolibri egésze egy szerető, családi közösség, a gyerekekkel fiatal és felkészült drámatanárok foglalkoznak, akik hamar belopják magukat a szívükbe, teljes jogú partnerként tekintenek rájuk, a kommunikáció pedig mindig asszertív.
A 30 éves fennállását ünneplő Kolibri Színházban, pontosabban a Kolibri Pincében december 11-én mutatják be a Sam, avagy felkészülés a családi életre című darabot, amit ön fog színpadra állítani.
Gy.-B. E.: Az előadás dramaturgja, Eck Attila barátom és alkotótársam lelt rá Maria Wojtyszko kortárs lengyel író drámájára, ami bizonyos értelemben hagyományos előadás lesz. Nőként nekem nagyon fontos, hogy a nőket egyenrangú félként kezeljék, külön öröm számomra, hogy ebben az előadásban sok nővel dolgozom. Ami pedig Mariát illeti, minden interjúból, amit olvastam vele, azt éreztem, hogy lehetne a barátnőm is. A darab főszereplője egy 13 éves kamaszfiú, Sam, akinek a szülei válnak, a dráma ennek a krízishelyzetnek a megélését mutatja be. A darab lengyelül nagyon vicces, ugyanakkor drámai, a szöveg magyarul is fergetegesen humoros, ami a fordító, Pászt Patrícia érdeme. Személyes örömöm, hogy ez lesz az első rendezésem a Kolibri Színházban. | hirdetés
 |
|
Kiket lát majd a közönség a színpadon, és kik az alkotótársai?
Gy.-B. E.: A nézők a Kolibri jól ismert színészeit, Fehér Danit, Nyírkó Krisztát, Alexics Ritát, Krausz Gábort, valamint a válófélben lévő szülőket játszó Tisza Beát és Bodnár Zoltánt látják majd a színpadon. Ők hatan fogják szórakoztatni őket, a mai gyerekek tempójához igazított másfél perces vágásokkal dolgozunk majd. A Kolibri színészei jártasak a gyerekkel történő kommunikációban, pontosan tudják, hogy kell megszólítani őket. A zenei háttérről Monori András gondoskodik. És akkor jöjjenek ismét a nők, a díszlet és jelmez Csiszér Csilla Viola munkája, aki egy fiatal ígéret, nagyon izgalmas, mobil és stilizált díszletet talált ki, végül is a célzott korosztály nincs messze még a LEGO-korszaktól. A mozgás Kármán Orsolya munkája, éppen a féléves babájával van otthon, ő fog kitekinteni kicsit a kismamaságból a színház felé ezzel a munkájával. A kellékes Reymeyer Dóra, a munkatársam Vajdai Veronika.
Óriási tapasztalattal, számos sikeres rendezéssel a háta mögött hogy érzi magát az anyaszínházában új szerepében?
Gy.-B. E.: Jóféle izgalmat érzek, bízom a társaimban, a Sam a sokadik munkám, ami ad némi magabiztosságot. Türelem, szeretet jellemzi a munkánkat, ami a legjobban izgat, hogy át tudjuk majd adni a gyerekeknek: érezhetjük magunkat jól egy olyan groteszk helyzetben is, amikor a szüleink éppen válnak. A szerelem és a barátság mindent legyőz...
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
