Interjú
„Fontosnak tartom a jelenséget, amiről a Fat Pig szól”
2021-12. szám / Pavlovics Ágota
2013 óta többször dolgozott az azóta világhírt szerzett Recirquel Újcirkusz Társulattal. Ettore Scola 1977-es Egy különleges nap című filmjének színpadi adaptációját a színész-rendező Réti Barnabással, állandó alkotótársával készítették el, a darabot a Hatszín Teátrumban játszották. A
Karinthy Színház egyik legsikeresebb, jelenleg is műsoron lévő produkciója a Tortúra, amit szintén ő rendezett. A 40. évadját megkezdett Karinthy Színházban 2022. január 28-án Magyarországon először lesz látható Neil LaBute amerikai író Fat Pig (Kövér disznó) című vígjátéka, amelynek a színpadra állítása az ő nevéhez fűződik. Iványi Árpád látványtervező-rendezővel beszélgettünk.
Neil LaBute rendezte bő húsz éve a Betty nővér című filmet, ami máig ható különleges élmény, ahogy íróként jegyzett Csak csajok című darabját is nagy sikerrel játsszák a színházak. Milyen volt az ön számára a szerzővel való találkozás?
I. Á.: Számomra nagy élmény volt, amikor megismerkedtem LaBute művével, és fontosnak tartom a jelenséget, amiről a Fat Pig szól. A darab azzal foglalkozik, hogy van a gyönyörű ember meg a többi, hiányosságokkal élő. A téma azért érdekel, mert katasztrófának tartom, hogy ebben a tekintetben egyre jobban mennek az emberek lefelé a lejtőn. Alig van olyan platform, ahol tud érvényesülni, aki nem tudja vagy akarja az életét a társadalmi kreditek szerint élni. A darab egyik főszereplője, Helen molett nő, aki fittyet hány a társadalmi elvárásokra, egészséges önértékelés jellemzi, boldog ember, szeret enni, filmeket nézni, szereti a szép ruhákat, az életét. A másik főszereplő Tom, aki megismerkedik Helennel, és hamarosan gyengéd érzelmeket táplál iránta. Aztán Helen külseje miatt egyre többen piszkálják őket a munkahelyükön. Ennél többet nem szeretnék elárulni, de tény, ha elégedett valaki, amikor reggel tükörbe néz, olyan kisugárzással lép ki az utcára, hogy felkelti a körülötte levők érdeklődését, függetlenül attól, hogy milyen a külseje.
Mégis a modellek, a címlaplányok, a sorozatsztárok adják a mintát.
I. Á.: Rengeteg nő rohan a plasztikai sebészhez, mert akkora a nyomás a társadalom részéről, hogy címlapfotó kompatibilis legyen. Ráadásul minél több a beavatkozás, annál elégedetlenebb. Pedig másképpen is lehet élni. Balázs Andi, a darab egyik főszereplője azt mondta, Helen megformálása nemcsak egy állomás a karrierjében, hanem misszió, amit örömmel vállal a társadalom felé. Iszonyú mázlink volt, hogy őt kérhettük fel erre a szerepre. Hiszek a castingban, ha a szerep és a színész tökéletesen egymásra találnak, az fél siker. Balázs Andi mellett a másik főszereplő Réti Barnabás, akivel 15 éve dolgozom együtt, neki nagy előnye, hogy sok minden eljátszására alkalmas színész. A további két szereplőt castingon választottuk ki, Tóth Szilvia Lilla olyan erős szintet hoz, ami itthon nagyon ritka. Átváltozóművész. Pásztor Tibi pedig éppen olyan, amilyennek elképzeltem az általa játszott Tom karakterét. | hirdetés
 |
|
Plakátjukon az áll: a Broadway botránydarabja először Magyarországon. Ez figyelemfelkeltés vagy mást jelent a botrány?
I. Á.: Megosztó téma, amiről szól a darab. A plasztikai műtétek is megosztják a társadalmat, vannak, akik azt mondják, ne kapargassuk meg, kinek miért van szüksége rá, mindenkinek szíve joga azt csinálni a testével, amit jónak lát. Mások hallani sem akarnak a szépségsebészeti beavatkozásokról. A társadalmi nyomás viszont olyan erős, hogy már nemcsak a nők, hanem a férfiak is elfogadják, ha nem végeztetnek magukon ilyen beavatkozásokat, kitaszítottá válnak. Szerintünk ez botrányos, ezért szeretnénk beszélni róla. A darab számunkra nem csak misszió, üde színfolt is. Műfaja vígjáték, hangvétele könnyed, sok benne az irónia, de van benne szarkazmus is. Az a darab, ami könnyen fogyasztható, van mondanivalója, a végkifejlete pedig egyenesen meghökkentő.
Sok a színházakban a kiváló, de a katartikus befejezés ellenére mélyre húzó előadás, meg persze igénytelen bulvár is van bőven. Ritka kincs a humoros, ugyanakkor fontos kérdéseket felvető darab.
I. Á.: Úgy látom, van egy olyan kulturális tendencia, mely szerint komoly mondanivalót csak nehezen prezentálva lehet előadni, amit persze érteni sem könnyű. Vagy van a bulvár, ami nem felel meg az esztétikai követelményeknek. Éltem egy darabig Londonban, ahol rengeteg a zenés színház, a szórakoztató, ugyanakkor mellbevágó darab. A magas felkészültségű színészek kiváló produkciókat nyújtanak a méregdrága belépőkért cserébe. Szerintem az a lényeg, hogy egy történet úgy legyen elmesélve, hogy élvezze a néző. A legvéresebb királydrámát is el lehet úgy mesélni, mint egy Agatha Christie-krimit, értékelni fogja a közönség, és a pandémiát sem mélyíti el. Persze szeretem az alternatív színházat is. Nemrég láttam egy darabot a Nemzeti Színházban, ami nagyon tetszett. Szophoklész Oidipusz király című darabjának felhasználásával Robert Wilson amerikai rendező állította színpadra, fantasztikus volt, alternatív, szélsőséges produkció.
Mit szólna a november 6-án éppen két éve elment Karinthy Márton a Fat Pighez?
I. Á.: A Fat Pig eredeti bemutatója 2004-ben volt az off-Broadwayn, a darabot a legjobb vígjáték kategóriában Olivier-díjra jelölték. Mi jól ismertük Marcit, hiszen a Karinthy Színházban 2010-től van műsoron William Goldman Tortúra című darabja, amit mi csináltunk, és szintén Balázs Andi a főszereplő. Megmutattuk Marcinak a Fat Piget, nagyon tetszett neki, ráadásul már egy ideje azon törte a fejét, hogy kicsit változtat a színház profilján, a szórakoztató vonal mellé több markáns, erős darabot választ. Éppen akkor ment el, amikor ez a vonal kezdett kibontakozni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
