Interjú
„Lehet a népművészet eszközeivel, formavilágával a mára reflektálni”
2022-01. szám / Nagy Klaudia
A Hagyományok Háza immár húsz éve a népművészet országos központja. Kiemelt feladata a Kárpát-medencei néphagyomány gondozása, továbbéltetése, beemelése a 21. századi életbe. Szerves része a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE), amely korszerű színpadi formában jeleníti
meg folklórkincsünket. Az 1951-ben alakult együttes különleges produkcióval készül a 70. évfordulót megünneplő jubileumi évad lezárására. Hont Angélával, a Hagyományok Háza Szervezési és Kommunikációs Főosztályának vezetővel a népművészet mai életben való helyéről beszélgettünk.
Sokan úgy gondolják, a néptánc régimódi, idejétmúlt. A Hagyományok Háza fontos küldetésének tekinti, hogy megmutassa a népművészetre épülő új irányzatokat?
H. A.: Lehet, hogy sokak szerint a néptánc egy olyan örökség, ami avítt és nem túl érdekes, pedig a mai fiatalok számára nagyon is élő szórakozási forma, jó példa erre, hogy mennyire népszerűek a táncházak. A folklór műfajok egyik jellegzetessége, hogy sosem állandóak, mindig változnak. Bár a folklór a maga klasszikus formájában már nem nagyon létezik, sorra mennek el azok az idős emberek, akik még hagyományos módon tanulták meg szüleiktől, nagyszüleiktől ezt a műveltséget, olyan falusi közösségben szocializálódtak, ahol ez volt a meghatározó tudásanyag és kulturális háttér. Az ő fiaik, lányaik már csak ritka esetben ápolták tovább ezt a kultúrát, a hagyomány továbbadása sokkal inkább az oktatási és közművelődési platformok feladatává vált. Ha a Hagyományok Háza hosszú távú stratégiában gondolkodik, nagyon fontos, hogy ne múzeumként működjön, hanem megmutassa az embereknek, ma mit tud nyújtani nekünk a néphagyomány a színpadon, a közösségi terekben vagy otthon a mindennapjainkban tudásként, életformaként.
A Magyar Állami Népi Együttes is törekszik a megújulásra?
H. A.: Egy együttesnek, amely a színpadon mutatja meg önmagát, a művészet felől kell megközelíteni a hagyományt, és olyan művészeti produktumokat kell létrehozni, amelyek a mára reflektálnak. Ugyanúgy, ahogy Bartók és Kodály újragondolták a népzenét, a néptánchoz is bátran hozzá lehet nyúlni, és meg lehet újítani a színpadon úgy is, hogy érezni lehessen az eredeti matériát. A Magyar Állami Népi Együttes repertoárja nagyon szépen példázza, hogyan lehet a néphagyományt korszerű módon, a jelenre reflektálva megmutatni úgy, hogy érdekelje a mai fiatalokat is. Az együttes a Kárpát-medencei néphagyományt ebben a formában viszi el a világ legkülönfélébb helyeire, legnagyobb színpadaira, amire nagyon büszkék vagyunk.
A Fókuszban a koreográfusok előadássorozatban klasszikus és kortárs alkotók munkái szerepelnek egymás mellett. Honnan jött az ötlet?
H. A.: Mihályi Gáborral, a MÁNE művészeti vezetőjével fogalmazódott meg bennünk, hogy jó lenne, ha a fiatal alkotóművészek jobban megismernék elődeik munkáját. Az volt a gondolat, hogy mutassuk be egy esten nagy klasszikus koreográfusokat, akik a színpadi néptáncművészet elindulása óta példaértékű életművet hoztak létre, és állítsunk párhuzamba velük olyan fiatalokat, akik hasonló úton indultak el, mint ők, vagy van köztük kapcsolódási pont. Fontosnak érezzük, hogy ne csak a fiataloknak adjunk teret, hanem ilyen formán a színpadi néptánc történetét is bemutassuk. Az irodalomban is meg kell ismernünk a klasszikus olvasmányokat előbb, hogy megértsük a kortárs műveket. | hirdetés
 |
|
Február 12-én lesz látható a HalluciNation, ami viszont egy fiatal társulat, a Foundry Dance Theatre előadása.
H. A.: A Hagyományok Házának az is feladata, hogy bemutassa, lehet a népművészet eszközeivel, formavilágával a mára reflektálni. Az amatőr néptáncmozgalomban, fiatal társulatokban sokszor születnek olyan friss, érdekes művek, amelyek a néphagyományra épülnek, de maga a tánc formanyelve mégis kortárs. Az elmúlt időszakban két egész estés mű készült el az Imre Zoltán Program támogatásával, az egyik ifj. Zsuráfszky Zoltán előadása, a január 15-én bemutatott, Bartók Béla életműve előtt tisztelgő Kaleidoszkóp, a másik pedig Fundák Kristóf és felesége, Fundák-Kaszai Lili koreográfiája, a HalluciNation. Ez utóbbiban az ősi törzsi táncoktól a Kárpát-medence néptáncain át a technóig sok-sok minden megjelenik. Egy ízig-vérig táncos előadás, amely a legelemibb ösztönökről, kapcsolódásokról szól, és biztos, hogy önreflexióra készteti a nézőket is.
A Magyar Állami Népi Együttes a Győri Balettel tart egy közös estet március 26-án. Miért pont egy kortárs balettegyüttesre esett a választás?
H. A.: A 70 éves jubileumi évadban a szokásos szabadbérletes előadások helyett a Magyar Állami Népi Együttes repertoár előadásai mellé vendégelőadásokat és vendégművészeket hívunk. Ennek egyik állomása a Győri Balettel való közös est. A kapcsolódási pont Kodály Zoltán, ugyanis a MÁNE Tánckánon című előadása és a Győri Balett Romance című előadása egyaránt Kodály Zoltán zenéjére született. Szeretnénk megmutatni, hogyan nyúlt ugyanahhoz a zeneszerzőhöz egy modern balettegyüttes és egy színpadi néptáncművészettel foglalkozó társulat. Kodály személye fontos számunkra, hiszen az első korszakban műveket is szerzett az együttes számára.
Hogyan zárják a jubileumi évadot?
H. A.: 2022 májusában lesz a Magyar Állami Népi Együttes első önálló előadásának évfordulója, ennek alkalmából különleges produkcióra készülünk az Erkel Színházban. Visszatekintés helyett inkább összegezzük, 70 év után hol tart most az együttes. Sok-sok vendégművészt hívunk, rengeteg olyan mestert, akik ennek a kultúrának az utolsó mohikánjai. Velük közösen áll színpadra az együttes zenekara, tánckara, és itt lesz természetesen a fiatalabb generáció is, valamint külföldi vendégek is a világ különböző pontjáról. Bízunk benne, hogy méltó lezárása lesz a jubileumi évadunknak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
