Interjú
„Szeretem beleképzelni magam a zeneszerzők bőrébe”
2022-01. szám / Nagy Klaudia
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanítja a jövő zongoraművészeit, ahol ő maga is végzett. Szenvedélyes történetmesélő, humorban gazdag, közvetlen hangvételű előadásai, műsorai népszerűek mind a gyerekek, mind a felnőttek körében Az Óbudai Danubia Zenekar zeneszerző-
portrésorozatának állandó házigazdája, melynek során a zenekarral, valamint közreműködő szólistákkal együtt egy-egy jelentős zeneszerző műveit mutatja be. Idén Bartók Béla világába kalauzolja a nézőket a Budapest Music Centerben. 2022. február 4-én és 5-én Férfi, március 4-én és 5-én Nő, április 8-án és 9-én Angyal címmel hat koncerten keresztül merülhetünk el Bartók magával ragadó zenéjében, élettörténetében. Eckhardt Gábor Liszt Ferenc-díjas zenepedagógust és zongoraművészt a tavasszal megvalósuló portrésorozatról kérdeztük.
Hámori Máténak, az Óbudai Danubia Zenekar művészeti vezetőjének ötlete volt a portrésorozat, amely 2013 óta nagy sikerrel megy. Hogyan épül fel a műsor struktúrája, házigazdaként mi a feladata?
E. G.: A sorozat keretét, a műsort készen kapom, a tartalmi kitöltése az én feladatom. Ebben szabad kezet kaptam Hámori Mátétól, akivel régóta ismerjük egymást, harmonikus az együttműködésünk. Műsorvezetőként szeretem beleképzelni magam a zeneszerzők „bőrébe”. Megpróbálom őket közel hozni a nézőkhöz, hogy úgy érezhessék, mintha a zeneszerző barátai lennének, a közvetlen családi, ismerősi köréhez tartoznának. Mivel a terem mérete a nagyszabású szimfonikus vagy oratorikus művek előadását nem teszi lehetővé, ezért a műsor magvát elsősorban a kamarajellegű kompozíciók adják. Sokszor kevésbé ismert művek, amelyek a zeneszerzők élete szempontjából jelentősek, de a hagyományos hangversenyrepertoárnak nem annyira szerves részei.
Mennyi felkészülést igényel egy-egy ilyen este?
E. G.: Alaposan fel kell készülnöm, bár ezekkel a zeneszerzőkkel pedagógusként napi szinten foglalkozom. Most, hogy hamarosan indul a Bartók-sorozat, sokkal jobban fókuszálok Bartók Béla személyiségére, aki egyébként legkedveltebb zeneszerzőim közé tartozik, ha nem „a” legkedvesebb az összes közül. Nagyon szívesen olvasgatom a leveleit, a kortársi visszaemlékezéseket, tehát magamhoz édesgetem a zeneszerzőt, szinte barátommá válik, így könnyebben tudom közvetíteni a mondanivalómat a közönség felé.
Miért Bartók a legkedvesebb zeneszerzője?
E. G.: Nekünk, zongoristáknak Bartók olyan, mint Bach: mindennapi szellemi eledelünk, zenei tápanyagunk. Minél több művét játszottam, annál jobban kirajzolódott természetközeli gondolkodása. Olyan ember, aki a természettel magától értetődő harmóniában él, a művei titokban, belülről ihletetten képezik le annak rendjét. A természetben rengeteg minden ismétlődik, de sohasem ugyanúgy: nincs két egyforma falevél, vagy éppen nincs két egyforma hóvirág. Bartók gondolkodása rímel erre: ugyanaz a zenei anyag mindig valamilyen más változatban tér vissza, öntudatlanul rímelve a bennünket körülvevő valóságra. Számára – Kodály Zoltánnal és még jó néhány muzsikussal egyetemben – evidencia volt, hogy a Kárpát-medence világviszonylatban is páratlan néprajzi kultúrkincse nemcsak megőrzésre, feldolgozásra vár, hanem meg kell ismertetni a világgal, a hangversenytermekkel, a zenére szomjazó közönséggel. Bartók Béla ugyan magyarnak vallotta magát, de valójában egy Kárpát-medencei magyar gondolkodásával tevékenykedett. Számára a velünk együtt élő nemzetek kölcsönhatása a magyar és egymás kultúrájára remekül példázza, a harmonikus egymás mellett élésnek nincs más alternatívája. | hirdetés
 |
|
Három fő témára épülnek a hangversenyek: Férfi, Nő és Angyal. Mit takarnak ezek a címek?
E. G.: A Férfi és Nő címek talán arra utalhatnak, hogy Bartók személyiségében kitapinthatóan jelen vannak a két nemre jellemző viselkedésbeli, gondolkodásbeli és ebből következően kompozíciós elemek. Bartók Béla édesapját nagyon fiatalon elvesztette. A férfiminta hiányát a női családtagok szeretete pótolta egészen addig, amíg nem nyert felvételt a Zeneakadémiára. Édesanyjához annak élete végéig szoros szálak fűzték. Vajon hogyan sikerülhetett érzelmileg érett férfivé válnia? Miközben zenéjében kezdetektől fogva hihetetlen dominanciával jelen van a férfiasság, a „macsós jelleg”, az erő, az energia. A magánéletében sokáig kereste az igazit, végül meg is találta második felesége, Pásztory Ditta személyében. Az Angyal a végső megtisztulást, végső célba érést szimbolizálja. Egyfajta szintézist, amelyben a korábbi évszázadok európai zenei hagyományai éppúgy integrálódnak, mint a már említett Kárpát-medencei folklór vagy éppen a manapság már oly divatos távolabbi etno-kultúrák elemei. De talán ebbe a sorba illeszkedik rendkívül nehéz, de felelősségteljes és őszinte döntése, hogy elhagyja Magyarországot az akkori eszkalálódó politikai viszonyok miatt, amelyek összeegyeztethetetlenek voltak szigorúan etikus gondolkodásával. Egyfajta apoteózis?
Miért tartja különlegesnek a koncertsorozatot?
E. G.: Ezeknek a tartalmas estéknek házimuzsika jellege is van. A BMC hangversenyterme ideális, kiváló akusztikája, technikai felszereltsége mellett megvan az intimitása, hiszen szinte az utolsó sorban ülőnek is látom a tekintetét, a nézők mellett sétálva beszélhetek, már-már tegező viszonyban lehetek bérleteseinkkel. Bevallom, szenvedélyem a zenetörténet. Nem zenetörténészként, hanem zongoraművészként végeztem. Így talán jobban bele tudom képzelni magam a nézők helyébe, közülük valónak érzem magam. Képekkel, vetítésekkel fűszerezem az estéket, és fontos, hogy csak olyan adatokra vagy konkrét tényekre támaszkodjak, amik hitelesek, dokumentálva vannak. A sorozat elsődleges célja, hogy felébressze a kíváncsiságot a közönségben, hogy merjen nyitott füllel, nyitott szívvel hallgatni. A „komolyzene” számtalan kincset rejt, ne akarjunk ezek nélkül, sokkal szegényebben befejezni tartalmas életünket itt a Földön.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
