PM Online | Színház

Színházba menni sokféle indíttatásból lehet. Van, aki az újat, a varázslatos ismeretlent keresi, más pedig éppen a már hallott és szeretett történetek otthonosságát vágyja felidézni. A nagy művészeti alkotások, örök érvényű szövegek egyszerre nyújtják mindkettőt: megidézik régi közös

történeteinket, miközben aktuális kérdéseket és az adott kor emberéhez illeszkedő válaszlehetőségeket vetnek föl.
A Karinthy Színház új darabja, a Kékszakállú az egyik legrégebbi európai párkapcsolati mítosz, a Kékszakáll-legenda aktualizálására tesz érdekes és bátor kísérletet. A prózai darab a totális színház eszközeivel, performance elemekkel jeleníti meg férfi és nő ősi viszonyának modern alaphelyzeteit. A szöveget Balázs Béla misztériumjátéka alapján Fabacsovics Lili írta, arra vállalkozva, hogy az eredeti szimbólumrendszer lehetséges jelentéseit formálja át a mai, élőnyelvi megszólalásoknak megfelelő párbeszéddé. Milyen kérdéseket tenne fel a mai Judit, és hogyan válaszolhat a mai Kékszakállú? Hogyan alakulhat kettejük viszonya, milyen konfliktusokat és megoldási lehetőségeket hordoz egy szerelmi kapcsolat, és hogyan befolyásolják mindezt a múltban történtek? Ezekkel a kérdésekkel feltétlenül találkozik az, aki jegyet vált az előadásra.
A színdarab az eredeti szöveg mellett Bartók Béla abból készült, egyetlen operájának zenéjét is megidézi, forrásként használja. Kovács Adrián, aki rendezőként és zeneszerzőként jegyzi a darabot, a Bartók által komponált zenei szimbólumrendszer elemeit is a színpadon megjelenő párkapcsolati dráma szerves részévé formálja. S habár a drámaiság és a feszültség adja meg az előadás alaptónusát, fontos eleme a humor is. A hazai nézők számára a Kékszakáll-történet elválaszthatatlanná vált a zenei előzményektől, így nem véletlen, hogy a két karaktert erős zenei háttérrel rendelkező színművészekre bízták. Judit szerepében a nemcsak színészként, de hárfaművészként is tevékenykedő Orbán Nellit láthatjuk, Kékszakállút pedig Szabó P. Szilveszter alakítja.