PM Online | Színház

Húsvétkor azt ünnepeljük, hogy Jézust bár megfeszítették, kereszthalálával és feltámadásával az egész világ megváltását hozta el. Vérével lemosta a bűneinket, és a végtelen isteni kegyelemnek köszönhetően azóta bárki a köztünk jelenvaló, ám sokak számára még láthatatlan Krisztushoz
fordulhat megváltásért. Sokan a magyarság sorsában bizonyos tekintetben üdvtörténeti párhuzamot látnak.

Magyarországot és a magyar népet számtalan alkalommal feszítették keresztre, és bár feltámadásunk többször is megtörtént, eddig mindig csak részlegesen sikerült. Márai nem véletlenül nevezte az ’56 karácsonyán írt Mennyből az angyal című versében a magyarságot az egész Európáért és a szabad világért, áttételesen a világ megváltásáért vállalt küzdelméért – melyben ráadásul hazánkat csúfosan magára hagyták és elárulták, számtalanszor megtagadták és végül megfeszítették – a „népek Krisztusának”.
Tény, hogy a világ és benne Európa általunk védett fele sokszor hazánkat és nemzetünket választotta áldozatnak, feszítette meg és darabolta fel részben a saját és többségében mások bűnei és mohósága miatt, legdurvábban és legvéglegesebben éppen 1920-ban, a trianoni békében. Bár országunk az utóbbi évtizedekben sokat tett a szétszabdalt nemzetrészek egymásra találásáért, az igazi magyar feltámadás még messze van, ráadásul geopolitikai helyzetünknél fogva az odáig vezető út nem veszélytelen. A szomszédos országok elmúlt évtizedeit és jelenét figyelve jól láthatjuk, hogy az igazságtalanul és önkényesen meghúzott határok által előidézett viszályok könnyen háborúhoz vezethetnek. Most húsvétkor imádkoznunk kell, nehogy belesodródjunk az ukrán-orosz háborúba, ráadásul azt Kárpátalja és a kárpátaljai magyarság is sikeresen átvészelje.
A túléléshez szükséges közös cselekvést azonban meghatározza a nemzet kollektív tudatalattija. Ma már orvosbiológiai kutatások igazolják, hogy a feldolgozatlan családi és nemzeti traumák az önpusztításra való fokozott hajlamon kívül még öröklődő genetikai változásokat is előidézhetnek, ezért elengedhetetlen, hogy a jelenünket és jövőnket meghatározó múltunkat minél jobban megismerhessük. A Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház (MKUK) múltidéző előadásai ezt teszik lehetővé, hiszen bemutatják az ok-okozati összefüggéseket és a magyar keresztút állomásait.
Nyilvánvalóan nem véletlen párhuzam, hogy éppen virágvasárnapon vonultak be a délvidéki magyar városba a magyar katonák, mind a valóságban, mind a Halottak napjától virágvasárnapig című előadásban. Hogy virágvasárnap után mi történt, és meddig tartott az ünnep, azt mind az üdvtörténetből, mind a magyar történelemből jól tudjuk. Mégsem csüggedhetünk, és nem csupán Madách küzdésre és bízva bízásra intő szavai miatt. Mások mellett Pio atya is magyar feltámadásról beszélt, amikor azt írta: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre.”.