PM Online | Színház

Az Operaház felújítása okozta ötéves kihagyás után májusban végre lezárulhat M. Tóth Géza Ring-tetralógiája, miközben az Eiffel Műhelyházban Vecsei H. Miklós és Dömötör András a járvány idején épphogy bemutatott fiatalos, vidám rendezései mutatkozhatnak be a szélesebb közönség számára.
Barátság, szerelem, adott szó, szerződés, vendégjog – mind olyan alapvető emberi értékek, illetve azok hordozói,

amelyek válság idején kiüresedhetnek, semmissé válhatnak. Richard Wagner monumentális, romantikus Ring-tetralógiája nem csupán egy tőlünk távoli mese a germán mitológia hőseivel, hanem az elmúlt két évszázad és még inkább a jelen gazdasági-társadalmi-ökológiai változásairól, értékválságairól is szól. Mindez különösen fontos M. Tóth Géza rendező számára, aki A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried után az Opera 2021/2022-es évadában Az istenek alkonyával teljessé teszi tetralógiarendezését. Színpadi víziójában a korábbi három esthez hasonlóan a zeneszerző és egyben szövegkönyvíró társadalomkritikáját domborítja ki. Különleges, archaikus és futurisztikus elemeket egyaránt alkalmazó színpadi formanyelvével olyan világot tár a nézők elé, ahol megmutatkozik: az ember olyan módon használja ki tudását, a másik embert és ezt a világot, hogy az szükségszerűen világkatasztrófához vezet. A május 15-i premieren és az azt követő 5 előadáson a főbb szerepeket Kovácsházi István (Siegfried), Rálik Szilvia (Brünnhilde), Szemerédy Károly (Gunther), Horti Lilla (Gutrune) és Gábor Géza (Hagen) alakítják, az Opera együtteseit Kocsár Balázs főzeneigazgató vezényli.
Az Eiffel Műhelyház ezzel párhuzamosan két tavalyi premierjét is most tűzi először műsorra hosszabb sorozatban. Mozart Szöktetés a szerájból című daljátékát Vecsei H. Miklós rendezésében korábban csak online közvetítés formájában, egyetlen alkalommal láthatta a közönség. Az izgalmas történet – itt éppenséggel ifjú szerelmesek küzdenek, hogy kiszabaduljanak a szerájból – önmagában is a színpadi művek sikerének egyik kulcsa. A huszonéves Mozart változatos, frissességgel és némi keleties jegyekkel tűzdelt zenéje azonban végképp ellenállhatatlanná teszi a daljátékot. A mozarti ifjúságú rendező mellett a produkció frissességét az operai hagyományokat olykor fricskázó előadásmód, a Kiégő Izzók animált vetítései és Varró Dániel új fordítása is garantálja. A produkció főszerepeit Miklósa Erika (Konstanze), Rácz Rita (Blonde), Balczó Péter (Belmonte), Szerekován János (Pedrillo), Palerdi András (Ozmin) és Wunderlich József (Szelim basa) alakítják, az Opera együtteseit Rajna Martin dirigálja. Közreműködnek továbbá a Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium kortárs-modern tánc szakos tanulói, illetve végzett diákjai (koreográfus: Vetési Adrienn).

A Figaro³ előadás ugyancsak a premier alkalmával volt látható tavaly az évad egyik utolsó előadásaként, és aratott nagy sikert immár közönség előtt. Beaumarchais Figaro-trilógiája Rossini és Mozart jól ismert operáján kívül a ritkán hallható zeneszerzőt, Darius Milhaud-t is megihlette. A három szerző három operáját egy estébe tömörítő produkcióban a két szövegíró, Dömötör András rendező és Litkai Gergely sajátos feldolgozása Rosina és Almaviva történetét helyezi a középpontba. Sosemvolt lehetőség nyílik az operaénekesek számára: végre végigvihetik szerepeiket a teljes trilógián, amelynek szólamait a zenei epicentrumot jelentő Mozart-verzióhoz igazították az alkotók Cser Ádám közreműködésével. Léon, a gróf és a grófné kései gyermeke az, akinek sorsában összpontosul minden családi dráma és titok, és aki egy egyedülálló terápia keretein belül szeretné visszafejteni a családja történetet, hogy megtudja, mi miért alakult úgy, ahogy azt csak az operarajongók tudják − illetve talán még ők sem. A főbb szerepeket Tarjányi Tamás (Léon), Sztankay Orsolya (terapeuta), Cser Krisztián (Figaro), Szegedi Csaba (Almaviva), Fodor Gabriella (Rosina), Szemere Zita (Susanna), Cseh Antal (Bartolo / Bégearss), Kálnay Zsófia (Cherubina) és Süle Dalma (Florestine) alakítják, míg az Opera Zenekart Cser Ádám vezényli.