Az ember egész életén át keresi a lehetőséget a szocializálódásra. Ehhez korunk technológiája számos eszközt ad kezünkbe, melyekkel pillanatok alatt elhalmozhatjuk magunkat „barátokkal”, néhány kattintással emberek millióival „találkozunk”. Kényelmet nyújtanak a kapcsolatteremtésben, de mitől fognak minket megfosztani? Milyen következményekkel jár ebben a felgyorsult világban élni?
A digitális szocializáció magasfokú művelői lettünk, már-már testrészként tekintünk elektronikus készülékeinkre. De milyen lesz az élet, amikor olyan érába lépünk, ahol a személyes, fizikai jelenlét teljesen értékét veszti és megszűnik? Ennek eredményeként sorra rácsatlakozunk egy digitális hálózatra, szerverre, ahol mi mint hús-vér emberi lények nem leszünk fontosak, pusztán értékes adathalmazok. Mi történik, ha majd levetkőzzük finomhangolt emberi tulajdonságainkat, és eljutunk a látás nélküli nézésig, a tudattalan cselekvésig? Mi lenne, ha ez a digitális világ megszűnne? Tudnánk újra barátkozni? Mernénk egymás szemébe nézni? Meg tudnánk fogni egymás kezét? Meg tudnánk szólalni?
A darabot Dabóczi Dávid táncművész készíti saját társulata számára. Az előadás az Imre Zoltán Program keretében valósul meg.
Nemzeti Táncszínház, Kisterem
06. 15., 19h
|