1971-ben Szolnokon Székely Gábor, Kaposváron Zsámbéki Gábor Csehov Sirályával nyitotta meg a színházi évadot. Az akkori előadások óhatatlanul egyfajta hitvallásként, programhirdetésként is értelmezhetőek. Székely Gábor ezt meg is fogalmazta az akkori műsorfüzetben: „A Sirály színpadra állítása nem egyszerűen soron következő művészi feladat,
 bár annak is szép és felemelő. Több: személyes vallomás a leghőbb művészi vágyamról és elképzelésemről: a korszerű, tartalmi és formai megújulásra mindig kész színházról vallott rendezői ars poeticám kifejezésének lehetősége.” Csehov a Sirályról: „Elég szívesen írom, noha sokat vétek a színpad törvényei ellen. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem.” Az Oroszország-szerte híres színésznő nyaralni érkezik bátyjához és fiához a vidéki családi birtokra. Magával hozza élete párját, a híres és sikeres írót. A kellemesnek induló nyár fölkavarja a szenvedélyeket. Az íróba beleszeret a helyi  földbirtokos színésznőnek készülő lánya, aki eddig a színésznő fiával képzelte el a jövőjét. A szerelemféltés, a meg nem értett vágyak, a „mindenki mást szeret” komédiája a Sirály. Csehov remekműve mélyén egy Hamlet ihlette történet húzódik. Ugyanakkor a mű vádirat a tehetségtelenség, a középszerűség ellen.
Székely Kriszta generációjának egyik legtehetségesebb, leginvenciózusabb és legnépszerűbb színházrendezője. Megannyi szakmai díjat tudhat már magáénak, 2017-ben a legígéretesebb pályakezdő díját is megkapta – valamint a nézők kitüntető figyelmét. Anton Pavlovics Csehov Sirály című komédiája Székely Kriszta rendezésében a nemrég felújított Szolnoki Szigligeti Színházból érkezik a fővárosba, és szeptember 10-én lesz látható a Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjának záró előadásaként. |
vissza
vissza a lap tetejére
