1989 ősze, Ceauşescu Romániája. Három érettségi előtt álló fiú az élet szűkössége ellen lázadva a diktatúra utolsó heteiben rendszerellenes akciókba kezd. Ennek a reménytelen időszaknak a
 legmélyebb és legsötétebb bugyrait mutatja meg nekünk a szerző, a legérzékenyebb korosztályon, a kamaszok szemén keresztül. Noha a lázadónak született Péter, a hatalom és barátai között őrlődő, konformista Zoli és az egész világgal, benne saját magával is békétlenségben élő Áron indítékai egészen eltérőek, a kezdeti sikerek mámorítóan hatnak mindannyiukra. Ám az eufóriát nagyon hamar követi a tragédiák sorához vezető lebukás. Sok évvel később egy osztálytalálkozó alkalmával kell szembenézniük tetteik valódi következményeivel, a tényekkel, hogy a sajátjukon kívül mások életét is gyökeresen felforgatták, tönkretették.
A saját sorsunk alakulásáért valóban csak mi vagyunk a felelősek?
Kit és mit okolhatunk, ha a döntéseink mögött ott egy ország, amiben élünk, ott egy korszak, amibe beleszülettünk, és amit áthat egy eszme, ott vannak a szüleink, a nagyszüleink, akik egymást választották, hogy mi megszülethessünk, és ott a hibáztatható véletlen és a hibáztathatatlan Isten? A Gyulai Várszínház és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió 2022-es Kortárs Magyar Dráma-díjas előadása, Bódi Attila műve, a Lázadni veletek akartam szeptember 7-én, a Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjának keretén belül kevésbé dramatizált előadásmódban készteti a nézőt egy nagyon fontos dologra. A szemünk előtt zajló történelem megélésének a leghétköznapibb hétköznapok találkozási pontjaiban való pillanatnyi megállásban fel tudjuk-e tenni magunknak a kérdést: mi miért történhetett meg, és annak mi a következménye?
|
vissza
vissza a lap tetejére
