Anton Pavlovics Csehov négy felvonásos drámája az író egyik legismertebb színműve és az egyetlen, melyet „drámaként” jelölt meg. Az „értelmes élet utáni meddő sóvárgásról” szóló darabját az egyik legkomorabb, legrejtélyesebb művének tartják.
Vajon az idő megy el mellettünk, vagy mi rohanunk el az idő mellett? A múlt, a jelen és a jövő hálójában vergődünk. Mi vezet ahhoz, hogy az idő csapdájába kerülünk? Ahelyett, hogy szembenéznénk a valósággal és önmagunkkal, könnyebb a múlt szépségét, harmóniáját, biztonságát visszasírni, vagy a jövőbe menekülni és ott látni a boldogságunk  illúzióját. Az előadás az egyedüllétről, a megszenvedett magányról, az idő múlásának könyörtelenségéről beszél, de egy eleven, sok humorral és zenével átitatott világban, amelyből lüktet az élet lehetősége.
A Három nővér eleve a moszkvai Művész Színház és színészei számára íródott, ahol 1901. január 31-én mutatták be. Magyarországon pont száz évvel ezelőtt (amikor filmszínházként megnyitotta kapuit a városmajori színház), 1922-ben tartották meg az ősbemutatót a budapesti Vígszínházban.
Az előadás a 2022-es Városmajori Színházi Szemle programjában szerepel szeptember 4-én, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vendégjátékaként.
|
vissza
vissza a lap tetejére
