Aligha van olyan nemzeti szempontból kiemelkedő eseményünk, amelynek ne volna érdekes a története, de egyes ünnepek kialakulása valódi kalandtörténet. Augusztus 20-át nevezték már „az alkotmány napjának”, „a legősibb magyar ünnepnek”, „Szent István ünnepének” is, és feltétlen
tisztelettel „az államalapítás ünnepét” üljük ezen a napon. Bár elnevezése koronként változott, ezekkel a tartalmakkal csak gazdagodott értelme, nőtt a jelentősége.
Augusztus 20-ánk története Szent István királlyal kezdődik, aki Nagyboldogasszony napját (augusztus 15.) közös magyar ünneppé nyilvánította – érdekes, mondhatni, misztikus egybeesés, hogy 1308-ban éppen ezen a napon halt meg első magyar királyunk. Szent István uralkodása idején erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, és ekkor ültek törvénynapot is.
Szent István halála után I. Szent László lovagkirályunk tette át az ünnep dátumát augusztus 20-ára – Nagyboldogasszony utáni első vasárnapra –, mert 1083-ban ezen a napon emelték a székesfehérvári bazilika oltárára Szent István király ereklyéit, az ezüstládába zárt koponyacsontot, térdcsontot és az ujjcsontot. Egyben ekkor avatták szentté első királyunkat – VII. Gergely pápa áldásával – fiával, Imre herceggel és Gellért püspökkel együtt.
I. Nagy Lajos (1342-1382) király folytatta az augusztus 20-i ünnepi hagyományt, elsősorban egyházi ünnepként. Szent István kultusza fokozatosan terjedt el Európában: elsőként a bajor és a német városokban. XI. Ince pápa végül az egyetemes egyház nevében is szentté avatta, és elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart.
Mai legnagyobb állami ünnepünk kalandos történetét XIV. Benedek pápa írta tovább, aki 1771-ben csökkentette az egyházi ünnepek számát, és Szent István napja a „tizedelés” áldozatásul esett. Mária Terézia azonban három év múlva nemcsak saját rangjára emelte vissza a magyarság legnagyobb egyházi és világi ünnepét, de azonnal nemzeti ünneppé minősítette, a naptárakba is felvétette. Az uralkodónőnek köszönhetően került vissza Raguzából a valószínűleg a tatárjárás idején rejtélyes módon eltűnt Szent Jobb ereklye, amelyet augusztus 20-án körmenetben hordoztak körbe, a nemzeti összetartozás szimbólumaként.
Mivel Szent István a független magyar állam szimbóluma volt, az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg az augusztus 20-i nemzeti ünnepet. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé alakult, majd az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét. Később, 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval.
 Még nincs 100 éve, hogy nemzeti állami ünnepként ünneplünk ezen a napon: 1938-ban, I. István halálának 900. évfordulóján határozott úgy a székesfehérvári országgyűlés, hogy augusztus 20-a Magyarország nemzeti és állami ünnepe legyen. Ez alkalomból a Szent Jobb hároméves országjáró körútra indult az Aranyvonaton.
1945 újabb fordulópont az ünnep történetében: ekkor eltörlik nemzeti ünnepként, és átnevezik „az új kenyér ünnepének”. A kenyér és gabona ünnepének szerzője is ismert: Darányi Ignác egykori földművelésügyi miniszter a korabeli aratósztrájkok megfékezésére találta ki, hogy aratóünneppé nyilvánítja augusztus 20-át. 1949 és ’89 között a nemzeti szalaggal átkötött kenyér lett az ünnep szimbóluma. Egyúttal az államalapítás és az alkotmány ünnepe is lett korábbi Szent István nemzeti ünnepünk. Természetesen a Szent Jobb-körmenet is elmaradt, egészen a rendszerváltásig.
A rendszerváltás ismét felelevenítette a régi hagyományt, és újból elkezdődött a Szent Jobb-körmenet, majd 1991-ben az újonnan megalakult Országgyűlés március 5-i határozata hivatalos állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át.
|
vissza
vissza a lap tetejére
