Interjú
„Az életben egyszer adatik ilyen lehetőség”
2022-07. szám / Nagy Klaudia
Nyíregyházán indult a pályán, onnan a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd a Nemzeti Színház társulatát erősítette. 2018-ban kinevezték a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti igazgatójának. Rendezőként és íróként egyre nagyobb sikereket ér el, a Korai menyegző
című alkotása az ÉCU filmfesztiválon elnyerte a legjobb európai független film díját. Augusztus 1-jétől a Karinthy Színház ügyvezetői pozícióját tölti be, amely újabb kihívást jelent szakmai pályafutásában. Olt Tamás színművésszel, író-rendezővel új feladatáról beszélgettünk.
Kaposváron 2018 óta vagy művészeti igazgató, augusztus 1-jétől pedig a Karinthy Színház ügyvezetői feladatait fogod ellátni Berettyán Nándor művészeti vezető mellett. Fontos szakmai előrelépés az életedben?
O. T.: Teljes mértékben. Azért izgalmas az egész hely és helyzet, mert lehetőség nyílik arra, hogy társulatot alapítsunk, hiszen jelenleg a Karinthy Színháznak nincs önálló társulata. Amikor művészeti igazgatóként a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz kerültem, ott is szükség volt társulatépítésre, sikerült egy erős, jó kondíciójú csapatot kialakítani. Nem a legjobb érzés otthagyni, amit felépítettünk, de nem búcsúzom el végleg Kaposvártól, január 1-jéig maradok művészeti tanácsadó, ősszel pedig a Bánk bánt fogom megrendezni. A Karinthyban a nulláról kell indulni, ami azt jelenti, hogy a saját ízlésed és elképzeléseid szerint tudod felépíteni a csapatot. Az életben egyszer adatik ilyen lehetőség, ha egyáltalán megadatik. Ezt a kis színházat körbelengi egyfajta mítosz, egy nagyon egyfelé mutató szeretet és akarat. Karinthy Márton rakosgatta össze helyiségről helyiségre a 40 év alatt, a saját színháza volt, amit nagyon meg kell becsülni. Amikor az ember belép ide, megdobban a szíve.
Művészi szempontból milyen célokat tűztetek ki magatok elé? Hogyan tudjátok egyedivé tenni a színház profilját?
O. T.: Sokat gondolkodtunk, mi az, ami különlegessé teheti a színházat, és arra jutottunk, hogy a világ színházi és drámairodalmi élvonala mindig öt-hat éves késéssel jut el Magyarországra. Az új McDonagh-darabot lefordítják hat évvel a bemutató után, utána elkezdik sorra bemutatni a budapesti, majd a vidéki színházak, és 10-12 évig ez lesz az új kortárs külföldi előadás, ami ekkorra már valójában 16 éves. A legfontosabb szempont, hogy friss darabokat kínáljunk a nézőknek a meglévő klasszikusok mellett. Akit érdekel, mi zajlik a világ színházi élvonalában, jöjjön el a Karinthyba.
A sok kortárs darab nem fogja elrettenteni a közönséget?
O. T.: A kortárs nem összekeverendő az alternatívval. Félnek az alternatívtól, a progresszívtól, valamiért azt hiszik, ami nem klasszikus, az egy gyűjtőfogalom, minden más kortárs. Megkérdeztünk sok fiatalt, főiskolást, gimist, milyen darabokra lennének kíváncsiak. Azt hittük, biztosan Csehovra vagy Shakespeare-re, de ők azt válaszolták, hogy valami újat szeretnének látni. Én magam is úgy vagyok vele, hogy miért nézzem meg a sokadik Sirályt vagy Három nővért, hacsak nem valami formabontó adaptáció. Inkább valami egészen újat lássak, ami közelebb visz a világ élvonalához, ahhoz a frissességhez és gondolkodáshoz, ahol most az emberiség jár, mint ahhoz, ahol 100 éve járt. Sok ősbemutatót tervezünk, külföldit és magyart egyaránt, és reméljük, hogy a nemzetközi porondhoz is közelebb tud kerülni és a fiatalok számára igényes, trendi, kultikus hellyé válik a Karinthy. | hirdetés
 |
|
Hogyan alakul a 2022/23-as évad repertoárja?
O. T.: Azt szeretnénk, ha növekedne a színház művészeti renoméja. Jelenleg ez a kerület színháza, jó lenne a kerületi színházból fővárosivá avanzsálódni, majd országos színházzá nőni, és nagyon jó lenne nemzetközi színházzá fejlődni. Ennek tudatában alakítottuk az idei évad bemutatóit. Berettyán Nándor hívta el a következő évad első rendezőjét, Valere Novarinát, aki igazán komoly nemzetközi alkotó. Érkezik Ilja Bocsarnikovsz, akivel Kaposváron barátkoztam össze, remek volt a közös munka, a Moszkvai Művész Színház, Sztanyiszlavszkij színházának rendezőtanára és az ottani akadémia rektorhelyettese. Egy fiatal színész-rendező, aki friss és erős színházi nyelvet képvisel. Merőben más vállalás, mint az egyszerű szórakoztatás, a közönség igényének kiszolgálása. Meggyőződésem, hogy igenis van olyan néző, akinek a vágyait azzal tudom kiszolgálni, ha valami igazán különlegeset adok neki. Gondolunk a törzsközönségünkre is, akik olyan emberek miatt jönnek hozzánk, mint például Verebes István, akit elhívtunk rendezni, biztos örülni fognak azok a nézők, akik a könnyedebb darabokat szeretik. Mivel István rendezi, nemcsak könnyed, hanem szép és mély előadásról beszélünk, de természetesen lesz benne humor is. Mindemellett olyan művészek dolgoznak vele, akiket a nézők ismernek és szeretnek. Én egy Karinthy Frigyes-művet fogok rendezni, A bűvös szék egyfelvonásos alapján, szeretném kétfelvonásra megírni, feldúsítani, kibővíteni, egy picit még hozzátenni, így ez is ősbemutató.
A társulattal kapcsolatban milyen elképzelések körvonalazódnak bennetek?
O. T.: Fontos, hogy egy társulat tagjai ismerjék egymást, együtt gondolkodjanak. Továbbra is hívunk vendégeket, hiszen nem lehet 6-8 emberből egy évadot felépíteni. Nem gondolok ennél nagyobb társulatra, legyen 6-8 alapember, egy kemény mag, akiknek tényleg élete és vére ez a hely. Nagyon-nagy dolog a saját játszóhely, Magyarország egyedülálló a világon, ahol ennyi színháznak van saját társulata. Külföldön legtöbbször produkciókra szerződnek, a színházak befogadóhelyként működnek. De ha megnézzük a színházi élvonalat, a befogadóhelyeken társulatok játszanak, hiszen minden emblematikus alkotónak van saját társulata. Legfőbb törekvésünk most egy erős társulat felépítése.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
