Interjú
„Megpróbálunk erősek maradni”
2022-09. szám / Nagy Klaudia
A több mint 30 éve alakult Budapest Táncszínház repertoárján egyaránt megtalálható felnőtt, ifjúsági és gyermekelőadás, fontos feladata a fiatal korosztály színházi nevelése, a mozgással, tánccal való megismertetése. Sokszor dolgozik együtt elismert, nemzetközi koreográfusokkal,
rendszeresen vendégszerepel külföldön. Legújabb előadását Paprika címmel Raza Hammadi francia koreográfus készíti, amelyet október 18-án mutatnak be a Nemzeti Táncszínházban. Földi Béla Harangozó Gyula-díjas, Magyar Érdemrend Lovagkeresztben részesült táncművésszel, koreográfussal, a Budapest Táncszínház alapító igazgatójával oktatói tevékenységéről, az új évadról és az együttes előtt álló kihívásokról beszélgettünk.
Szenvedélyed a tanítás, sajátos módszereddel jelentős eredményeket lehet elérni a táncoktatásban. Nyaranta minden évben megrendezitek a Nemzetközi Tánckurzust, amelyen amatőr, kezdő és hivatásos táncosok is részt vehetnek. Mi minden történt az idei kurzus alatt?
F. B.: A nyílt kurzus varázsa, hogy amatőrök találkoznak hivatásos táncosokkal, látják, hogy ők is emberből vannak, hogy nem kell mindenáron belehalni a táncművészetbe. Valóban sokat kell dolgozni, az aktív színpadon való szereplés véges, de utána lehet folytatni a szakmát koreográfusként, táncpedagógusként. A covid óta visszavettünk a nemzetközi tanárok létszámából és a kurzus hosszából, de régi barátom, Raza Hammadi, francia mester idén is részt vett a tanfolyamon oktatóként. Az Impulse Dance nemzetközi tánckurzuson találkoztam vele, és egy ideig nála tanultam Bécsben, majd Párizsban a 80-as években. Régóta készít koreográfiákat, és tanítja az együttest, de a Magyar Állami Operaháznak, a Pécsi Balettnek és az Inversedance-nek is koreografált már. A kurzus alatt a Paprika című darabot próbálta az együttessel, közben a francia elnök, Emmanuel Macron meghívta a delegációjába, hogy menjen vele Algériába, és képviselje a francia tánckultúrát, ugyanis a nyár elején még egy nemzetközi sporteseményen koreografált. Büszkék vagyunk rá.
Június 12-én Szlovákiában, Pozsonyban vendégszerepeltetek. Hogyan fogadta az együttest az ottani közönség?
F. B.: Tíz együttes vett részt a fesztiválon, nagyon magas színvonalú, sokszínű volt a csapat, minden elfogultság nélkül mondhatom, mi arattuk a legnagyobb sikert. Tavaly rendeztem a V4 30 – Táncos születésnapot a Nemzeti Táncszínházban, 30. évfordulójukat ünnepelték a V4-ek és a Budapest Táncszínház is, rajtunk kívül fellépett egy szlovák, egy cseh és egy lengyel együttes. A Slovenské Divadlo Tanca szlovák együttes hívott minket vissza erre a fesztiválra, azóta is tartjuk a kapcsolatot, rajtuk kívül sok nemzetközi partnerünk van, tavaly például a firenzei Opus Ballettel hoztunk létre koreográfiát.
A XVI. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón szeptember 19-én mutattátok be a Lisztmánia című produkciót, a budapesti premiert azonban lemondta a Nemzeti Táncszínház a megnövekedett energiaköltségek miatt. Hogyan próbáljátok meg átvészelni ezt az időszakot? | hirdetés
 |
|
F. B.: A Nemzeti Táncszínház komoly nehézségekkel néz szembe, szeptemberben hét felnőtt előadásból négyet már lemondtak. Ez a gazdasági helyzet nehezen fogja érinteni a kulturális szférát, minket is, de megpróbálunk erősek maradni. Nem azt szeretnénk kommunikálni állandóan, milyen nehéz a sorsunk, mert mindenkié az. Megpróbáljuk a legtöbbet kihozni ebből az időszakból. A covid előtt nagyon sokat játszottunk a stúdiószínházunkban, a DEPO-ban, ahol a hazai táncélet számos együttese megfordult. Úgy gondoltuk, azoknak az előadásoknak, amik elmaradnak a Nemzeti Táncszínházban, megpróbálunk helyet biztosítani a DEPO Stúdióban, kisebb közönség előtt, így nem keletkezik anyagi veszteség. A nézőkben és a táncosainkban is tartanunk kell a lelket, hogy a gyönyörű szakmánk el ne vesszen. Szeretném, ha a Nemzeti Táncszínház igazgatója, Ertl Péter támogatna ebben, mert fontos, hogy érezze, hogy a Nemzeti Táncszínház és a szakma mellett állok.
Október 18-án lesz a már említett Paprika című előadás bemutatója. Állítólag Raza Hammadi koreográfus imádja a magyar paprikát. Innen ered az ötlet?
F. B.: Több mint 30 éve jár Magyarországra, és valóban szereti, spagettit készít magának Erős Pistával. Számára a magyarok energiája, léte, dinamizmusa, csípőssége képi világban harmonizál a paprikával. Szereti Magyarországot, a harmadik otthonának tekinti, Algériában született, kétévesen került Franciaországba, ott nevelkedett és tanult. Párizsban él, de rengeteg magyar barátja van, úgy gondolta, a paprika nagyon jó asszociáció a magyarokra. Az első részben az én darabom, a Ha a világ enyém lenne látható majd, a második részben pedig a Paprika, ami 25 perces, dinamikus, rövid, mint az Erős Pista, benne van a paprika összesűrített, ütős esszenciája. Sokat próbálunk, az együttes tagjai még szokják a mester precíz stílusát, erősen inspirálja őket, annak ellenére, hogy sokat követel, aminek nem könnyű megfelelni. De úgy látom, jó úton járunk, és remélem, nem mossa el a világpolitika vihara és a gazdasági nehézségek.
Rendszeresen rendezel gyerekdarabokat, a Holle anyó például 20 évig ment a Nemzeti Táncszínházban óriási sikerrel. A legutóbbit, A legkisebb boszorkányt is örömmel fogadták a legkisebbek a Müpában.
F. B.: Nagyon élvezik a gyerekek. A nagy díszletek helyett videomappinget használunk, ettől dinamikusabb, a videókon könnyebb megjeleníteni dolgokat, mint díszlettel. A mese az önzetlen szeretetről szól, kicsit szomorú a vége, de én boldog befejezést szántam neki. Lázár Ervin minden szava csoda, színpadon lekötni a gyerekeket, és átadni nekik mindazt az intelmet és jóságot, ami a mesében van, komoly kihívás egy koreográfusnak. Még négy előadás lesz novemberben, 2023 tavaszára is kaptunk felkérést, bízom benne, hogy sokáig fogjuk tudni játszani.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
