Interjú
Kategóriákon innen és túl
2022-09. szám / Molnár Fanni / BMC
A Mozes & Kaltenecker formáció műsora a jazz, a pop, az elektronikus hangzások, a progresszív zenei elemek és az improvizáció találkozása. A BMC Records gondozásában, október 7-én jelenik meg a Mózes Tamara énekesnő-dalszerző és Kaltenecker Zsolt billentyűs-zeneszerző alkotta
duó Futurized című albuma, amelynek beharangozó kislemez-dala, a Blade már elérhető Spotifyon és más platformokon.
Hogyan kezdődött a közös munka?
K. Zs.: 2017-ben találkoztunk először, egy alkalmi elektronikus zenei projektben, ahol közösen írtunk néhány dalt. Három évre rá Tamara meghívott vendégművészként az Opus Jazz Clubban tartott szólókoncertjére, amelyből valójában a duónk bemutatkozó koncertje lett.
M. T.: Szerettem volna, ha a közösen megírt számok tovább tudnak élni, ezért született meg az ötlet, hogy a 2020-as koncerten próbáljuk ki őket duóban.
Hogyan kapcsolódik össze improvizáció és kompozíció a számaitokban?
K. Zs.: Koncert előtt küldök kibontásra szánt ötleteket Tamarának, amelyeket ő meghallgat, majd felveszi rájuk a saját ötleteit. Sokszor használjuk ezt az online munkamódszert, mivel Tamara gyakran tartózkodik külföldön. Én a billentyűs részét és az effekteket hozom, az énekszólamot viszont Tamara találja ki, és a szövegeket is ő írja meg. A számok szerkezetét, végső formáját és előadásmódját közösen dolgozzuk ki.
M. T.: Örülünk, ha a hallgató nem érzékeli, hogy melyik részt találtuk ki előre, és melyiket improvizáljuk, mert ezek a szakaszok bármiféle vágás, éles ellentét nélkül folynak át egymásba.
Melyek a legfőbb inspirációs forrásaitok a ma élő zenei műfajok közül?
K. Zs.: A lehető legextrémebb helyekről keverjük össze az impulzusokat. A jazz mellett számomra rendkívül inspiráló a kortárs elektronikus zene és az IDM (Intelligent Dance Music). A progresszív rock, illetve metál is nagy hatást gyakorol rám, különösen ami a hangzást illeti. Gyakran alkalmazok olyan effekteket, amilyeneket metálgitárosok szoktak. Ez furcsán hangozhat egy billentyűs szájából, hiszen a mi produkcióinkban nem szerepel gitár vagy dob, viszont azt akarom, hogy az énekszólam alatt ezek a színek is megjelenjenek. A munkafolyamat szempontjából pedig kicsit úgy dolgozunk, mint egy rock- vagy popzenekar. Persze nagyon fontos az improvizáció jelenléte, de amit mi csinálunk, az ugyanannyira vagy még inkább kamarazenei artpop, mint jazz. Soha nem mondanánk le az egyenrangúságról – egyben kell jónak lennie a megszólaló zenének, nem pedig a szólamoknak külön-külön.
M. T.: Igen, a kamarazenélés attitűdjét én is kiemelném, ami ráadásul műfajoktól független. Elrugaszkodunk a hagyományos szerepektől: nem arról van szó, hogy Zsolt kísérne engem, vagy én ráénekelnék arra, amit ő játszik, hanem minden produkció egy valós idejű láncreakció, összekapcsolódás eredménye. | hirdetés
 |
|
Mit igényel inkább a zenétek: edukált hallgatót és kihegyezett figyelmet vagy zsigeri befogadást és nyitottságot?
M. T.: Őszintén reméljük, hogy nem csak edukált hallgatókra hat, amit csinálunk. Klasszikus zongoristaként is végeztem, így ismerem és példaértékűnek tartom azt a hozzáállást, hogy a zenésznek mindenekfelett a szerzőt és a leírt darabot, magát a zenét kell szolgálnia. Ez a felfogás ellentmondásos, mert az előadó nélkül nem szólalna meg a zene, egyéniség nélkül pedig lehetetlen a zenét értelmezni. Amikor elkezdtem mélyrehatóbban foglalkozni a jazzel, az ellenkezőjével szembesültem: ott mintha minden más eltörpülne az egyéniség mellett. Évekbe telt, mire ezt a két megközelítést sikerült összeegyeztetnem. Úgy gondolom, hogy transzcendens élményt kell teremtenünk a közönség számára, amely túlmutat rajtunk akkor is, ha általunk jön létre.
K. Zs.: Mindig is szerettem volna elkerülni azt, hogy csak a zenészeknek és zeneileg művelt hallgatóknak játsszak. A számaink szerkesztésmódja, időtartama, harmóniavilága olyan, hogy a popzenét hallgató átlagember is talál benne fogódzókat. Megtartjuk ugyanakkor a modern jazz elemeit is.
Mi az októberben megjelenő lemezetek története?
M. T.: Pár hónapja felvettünk olyan számokat, amelyeket már hosszabb ideje játszunk. A BMC adta a felvétel helyszínét, de kiadót nem kerestünk meg a lemeztervvel. Amikor Szabó Viktor hangmérnök – szintén a BMC-ben – a keverésen dolgozott, a BMC Records vezetője, Bognár Tamás belehallgatott az anyagba, és felajánlotta, hogy megjelenhetne náluk.
K. Zs.: A BMC alapvetően kortárs és klasszikus zenével, illetve jazzel foglalkozik, amelybe mi bele is illünk, meg nem is. Egyik kategóriába sem tartozunk, de az agyunk járásában mindhárom jelen van. A műsor összességében popzenés irányt képvisel, a strukturáltság, az építkezés és a részletes kidolgozás viszont máshonnan ered, a dalokban elhangzó közös improvizációkat pedig akár a kortárs jazzhez is lehetne sorolni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
