Interjú
„Számunkra ez egy igazi örömjáték”
2022-10. szám / Nagy Klaudia
Tízéves korában kezdett el foglalkozni a néptánccal, majd színházi előadásokban statisztált, innen pedig egyenes út vezetett a színészi pálya felé. Hamar meg is történt az áttörés, a Nemzeti Színház (jelenleg Pesti Magyar Színház) My Fair Lady című előadásában Eliza Doolittle-ként a
közönség azonnal a szívébe zárta. 2021-ben a József Attila Színházhoz szerződött, ahol a Valami bűzlik, A Hang-villa titka, a Szibériai csárdás és a Made in Hungária című előadásokban láthatjuk. A Valami bűzlik című Broadway-musicalben a talpraesett Beát alakítja, aki sok humoros szituációba keveredik, miközben férjének próbál segíteni. Auksz Éva színművészt a nagyszabású produkcióról kérdeztük.
Éppen a Made in Hungária főpróbája előtt beszélgetünk, egy nappal a premier előtt. Nagy benned az izgalom vagy nem görcsölsz rá?
A. É.: Hullámzó, hol ideges vagyok, hol nyugodt. A bemutató előadáson mindenki egy kicsit felfokozottabb állapotban van, úgyhogy biztos, hogy holnap izgulni fogok. Már várom, hogy minél többször játsszuk, mert kb. tíz előadás után tudnak a színészek biztonságosan létezni benne. A tizedik után az ember már lazábban, jobb kedvvel megy színpadra, és nem görcsöl, hogy az újdonság erejével hat majd neki sok minden. A premiernek is van egy különlegesen jó hangulata, mindig más állapotot idéz elő minden művészben. Egy másik időszámítás.
A Valami bűzlik című musicalt 2021. szeptember 18-án mutattátok be. A próbafolyamatba mennyire szólt bele a covid és az azt megelőző hosszú lezárás?
A. É.: Az előadást annyiban érintette, hogy később tudtuk bemutatni, mint ahogy terveztük. A lezárás után nem mindenki szaladt színházi előadást nézni, félve jöttek el az emberek. Maszkban ültek a nézőtéren, mi is hátul maszkban jöttünk-mentünk, csak akkor vettük le, amikor bementünk a színpadra. Teljesen abnormális helyzet volt, nehezített körülmények között mutattuk be. Az idei évadban bekerült bérletbe, reméljük, most már a nézők is visszatérnek a színházba. Nagy siker volt, és nagyon szerették, mi is nagyon élvezzük ezt a darabot.
Szente Vajk rendező milyen előadást álmodott a József Attila Színház színpadára?
A. É.: A Broadwayn is különleges produkciónak számít, egyrészt mert elképesztően intelligens a humora, másrészt hivatkozik az összes többi musicalre, ugyanis egy fiktív történetet mesél arról, hogyan jött létre a musical-színjátszás. Shakespeare idején játszódó, kosztümös darabról van szó, a nézők mindig szeretnek kicsit visszamenni az időben, megnézni, hogyan éltek, mit viseltek ebben a században az emberek. Kovács Yvette Alida jelmeztervezőnek köszönhetően a darab látványvilága egyszerűen gyönyörű. Olyan kosztümökben vagyunk mi lányok, hogy bármikor felvenném, és kimennék az utcára benne. Szente Vajk rendező nagyszerű szereplőgárdát hozott össze, a főbb szerepekben Feke Pál, Szabó Máté, Blazsovszky Ákos, Kulcsár Viktória, Kovács Gyopár, Chajnóczki Balázs, Cseh Dávid Péter és Quintus Konrád látható. Túri Lajos koreográfiáját pedig a kiforrottság, a dinamizmus és a magas szintű technikai tudás jellemzi, így a néző Broadway-szintű előadást láthat a József Attila Színházban. Számunkra ez egy igazi örömjáték, a nézők garantáltan hol a hasukat fogják a nevetéstől, hol sírnak, mert vannak benne nagyon szép és megható részek.
A főszereplő feleségét, Beát alakítod. Hogyan írnád le őt?
A. É.: Olyan, mintha a feministák előfutára lenne. Régen a nők gyermeket szültek és háztartásbeliek voltak. Bea el akar menni dolgozni, azért, hogy pénzhez juttassa a családot, mert nincs mit enniük. Azért jár a kalodához nézelődni, hogy a káposztával dobáló emberek mellett összeszedhesse a káposztákat, amikből főzeléket főz a családnak. Csak férfimunkát tud szerezni, ezért beöltözik férfinek, és férfiként kezd el dolgozni. Fantasztikus karakter, mert megmutatja, hogy mi nők a háttérben mi mindent el tudunk intézni, holott még mindig nem vagyunk olyan pozícióban és nem vagyunk olyan helyzetben, mint a férfiak. Bea felteszi magának a kérdést: miért ne lehetnénk egyenlők? Végül, mint minden nő, aláveti magát a férjének, és a háttérben segíti férje boldogulását. | hirdetés
 |
|
Gondolom, a férfi jelmez sok komikus szituációt okoz.
A. É.: Hatalmas, tömör szakállam van, mindenki sikongat a takarásban, hogy nézek ki, a mai napig senki nem bír szóhoz jutni, amikor meglát. Elváltoztatom a hangom, mert nem beszélhetek úgy, ahogy Bea beszélt és énekelt előzőleg, a próbafolyamat alatt nagyon sokat nevettünk ezen. Feke Pali a szakállas arcomat csókolja meg az egyik jelenetben, Palival nagyon röhögősek vagyunk, sok időbe került, mire megtanultuk leküzdeni azt a látványt, hogy a másik hogy néz ki.
Az utóbbi időben megtalálnak a belevaló női karakterek.
A. É.: Harmincéves koromig csak naivákat játszottam folyamatosan, amit már kicsit én magam is untam. Az idő előrehaladtával jöttek végre a karakterszerepek, és most, hogy végre karaktert játszhatok, lubickolok benne. Ezekben a szerepekben többet lehet megmutatni, mint a naivákban.
Sokféle előadásban játszol, prózában és zenésben is. Tudatosan alakítottad így a pályád, hogy mindkét műfajban otthonosan mozogsz?
A. É.: Táncosként indultam, majd a zenés műfajban kezdtem el dolgozni, de Iglódi István, a mesterem egyre több prózai szerepet adott, és szép lassan a prózát is felfejlesztette. Ő volt az, aki megtanított erre a szakmára, az ő szárnyai alatt lettem az, aki vagyok. Mind a kettőre teljesen máshogy kell készülni, egész máshogy áll az ember egy prózai előadáshoz vagy egy zenéshez, még akkor is, ha mindkettőnek a gyökere a szív, az érzelmek és a belső indíttatás. Most zenés darabra készülünk, rengeteg a koreográfia, tudni kell a dalokat, mindig be kell énekelni egy előadás előtt. Másra kell figyelni, mint egy prózai darabnál.
Miben láthatunk a közeljövőben?
A. É.: A Koldusoperában Peacocknét fogom alakítani, Fila Balázs lesz Peacock, a férjem, Bagó Bertalan rendezi. Nagyon várom, mert már régóta „fenem rá a fogam”, izgalmas és szép feladat.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
