PM Online | Zene

A Korossy Kvartett a méltán híres magyar vonósnégyes-hagyomány továbbörökítését, illetve a minél szélesebb repertoár bemutatását tűzte ki céljául. Eddigi legnagyobb vállalkozásuk, a 2023 őszén induló Bartók-sorozat keretében két év alatt, hat koncerten a magyar zeneszerző összes
vonósnégyesét szólaltatják meg a BMC Koncerttermében, amelyek mellé a zeneirodalom legnagyobb szerzőitől választottak műveket. A sorozatról Osztrosits Éva hegedűművésszel beszélgettünk.

Mióta játszotok együtt?
O. É.: A Korossy Quartet 2018-ban alakult meg, de a csapat akkor még más zenészekből állt. Én 2019-ben csatlakoztam. Ez volt az az év, amikor megérett bennünk az elhatározás, hogy mindannyian a voósnégyesezést tekintjük a karrierünk legfőbb prioritásának, és ennek megfelelő komolysággal láttunk munkához. 2021-ben elindultunk a Bartók Világversenyen, ahol öt különdíjat nyertünk el. A következő évben kialakult a kvartett jelenleg is aktív felállása: csatlakozott hozzánk Kurgyis András, én pedig a brácsás székéről átültem második hegedűt játszani. Mind a négyen eltérő személyiségek vagyunk, de az értékrendünk közös – ennek szellemében dolgozzuk ki az interpretációinkat, és döntjük el, hogy milyen fellépéseket vállalunk.

Kik kísérnek benneteket az utatokon?
O. É.: Az elmúlt évben a madridi Reina Sofía egyetemen tanultunk az Alban Berg Quartet primáriusánál Günter Pichlernél. Egyhetes, rendkívül intenzív periódusokban dolgoztunk, ami alaposan próbára tett minket emberileg és művészileg egyaránt. Az idei tanévtől Bécsben folytatjuk a munkát Pichlerrel, intézményhez nem kötött formában. Járunk hivatalos és nem hivatalos kurzusokra is, Gulyás Márta, Kováts Péter és Takács-Nagy Gábor különösen sokat segít nekünk a fejlődésben.

Miben működik másképp egy vonósnégyes, mint mondjuk egy más összeállítású kamaraegyüttes vagy zenekar?
O. É.: Mindannyian játszunk különböző kamaraformációkban és kisebb-nagyobb együttesekben is. Én például az UMZE tagja vagyok, Andris a budapesti Operaház brácsás szólamvezetője, Gergő szólistaként is sok felkérést kap. Amiben a vonósnégyes mint együttes különleges, hogy állandó, bensőséges csapatmunkát és közös életformát feltételez, hiszen ki kell dolgoznunk azt az egységes vonóshangzást, amiről a jó vonósnégyeseket azonnal meg lehet ismerni. Heti 4-5 alkalommal próbálunk, egyszerre legfeljebb 3 órát. A műfaj komplexitása is egyedülálló, a zeneirodalom csúcsteljesítményei születtek erre az apparátusra.

Haydn, Beethoven vagy Bartók összes vonósnégyesét eljátszani a legnagyobb, vonósnégyest próbáló feladatnak számít. Honnan jött az elhatározás, hogy ti is belevágtok egy Bartók-összesbe?
O. É.: Amikor összeállt a csapat, már akkor megfogalmazódott bennünk az a közös vágy és cél, hogy Bartók mind a hat vonósnégyesét eljátsszuk. A Bartók Világversenyre megtanultunk kettőt, és a fejünkbe vettük, hogy akkor miért ne tegyük mellé a másik négyet. Azon is elkezdtünk gondolkodni, hogy milyen műveket lehetne társítani hozzájuk, így született meg a novemberben induló sorozat koncepciója – nagyon hálásak vagyunk, hogy a BMC befogadta ezt a hat koncertet!

Mi alapján válogattátok össze a programot?
O. É.: Elsősorban az érzelmi kontrasztot kerestük a művek között, és ahol lehet, formai párhuzamokra vagy ellentétekre is szeretnénk rávilágítani. Például az első koncert műsorán szereplő két darab, Beethoven cisz-moll kvartettje és Bartók első vonósnégyese egyaránt lassú fúgával kezdődik, de Bartók darabja fiatalon, Beethovené a zeneszerző utolsó alkotókorszakában készült, így – bár a személyesség és a szenvedély mindkettőben kulcsfontosságú – a hangvételük gyökeresen eltér.