Ajánló
Rencz Antal: Szent Teréz eksztázisa
2023-11. szám / G. K.
A színészmesterség tanításának gazdag nemzetközi hagyományaiból és ötvenévnyi rendezői és oktatói gyakorlat tapasztalataiból kialakított egyéni módszer summázata ez a könyv. Rencz Antal színházi rendezői és színházalapítói munkássága mellett mindvégig aktívan részt vett az utánpót-
 lásnevelésben is, színházpedagógiai módszerével tehetségek generációi készültek életük legfontosabb szerepére: a színészi pályára. A nagyváradi születésű rendező Major Tamás tanítványaként kezdte rendezői pályáját Pécsett. Debrecenben, majd Békéscsabán és Budapesten több kőszínház rendezőjeként és dramaturgjaként is dolgozott, mielőtt 1992-ben megalapította volna saját társulatát, a Theatrum Hungaricumot. Rendezői névjegyét a magyar és a világirodalom klaszszikusainak színrevitelével, színházpedagógusi örökségét pedig saját módszerének kidolgozásával alapozta meg.
Mi kell ahhoz, hogy egy színész kellő hőfokon, a karakterében élő szenvedéllyel tudjon megszólalni a színpadon? Ezt a kérdést teszi fel minden rendező és színészmesterséget oktató tanár a színház intézményesülése óta, és az erre adott válaszokból módszertani iskolák születtek, amelyek hagyományai ma is inspirálják az alkotói fantáziát. A nemzetközi színházi hagyomány nagy rendezői közül többek között olyan neves alkotók keresték a választ erre a máig releváns kérdésre, mint Sztanyiszlavszkij, Meyerhold, Vahtangov, majd Grotowski, Strasberg. Rencz Antal ezen az úton haladt tovább. | hirdetés
 |
|
Lee Strasberg szerint a dramatikus szituáció többnyire nem szolgál elég támponttal a karakter hiteles megformálásához. Nem egy esetben valami külső segítségre is szükség van ahhoz, hogy a test vezérelte szellem életre keltse szerepe lelkiállapotát. A színésznek fizikai értelemben is meg kell tapasztalnia karaktere állapotát, és sokszor nem elégségesek korábbi analóg élményeinek felidézései sem. Erre szolgálnak a szerepre való felkészülés során elvégzendő speciális gyakorlatsorok, amelyeket ebben a módszertani kézikönyvben olvashatunk. Rencz Antal az emberi szervezet elemi működése felől közelíti meg a színész munkáját. E stúdium során nagyon hasznos szempontként kapcsolja be Aphrodité és Artemisz szimbólumait, mint a faj- és önfenntartás ösztönének istennőit. Mint írja: minden érzés és vágy e két szubsztancia hatalmából születik meg. Míg Sztanyiszlavszkij a színészt belehelyezi szerepének szituációjába, hogy átvállalja annak a sorsát, az új nemzedékek egy elérendő nagy szenvedélyhez keresnek lelki-testi motiváló- mozgató erőt. Rencz Antal ezen az úton elindulva dolgozta ki saját módszertanát, amelynek hatékonyságát színészek generációinak színpadi sikerei igazolták vissza.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
