Interjú
„Bekerültünk a legmagasabb ligába a koncertszervezőknél ismét”
2023-12. szám / Réfi Zsuzsa
Kontinenseken átívelő, számos különleges helyszínt érintő turnésorozatra indult ősszel a Liszt Ferenc Kamarazenekar (LFKZ). A sort Bukarestben, a George Enescu Fesztiválon kezdte az együttes szeptember elején, majd Székelyudvarhely, aztán a hónap végén Neumarkt és Kronberg
következett. Októberben már Dél-Amerikában muzsikáltak, Limában és São Paulóban tapsolhatott a társulatnak a közönség, majd egy budapesti és egy szegedi hangversenyt követően november 1-jén Bázelban léptek pódiumra, 2-án a genfi Victoria Hallban arattak hatalmas sikert, s a két nappal későbbi, lettországi fellépésük ugyancsak telt ház előtt zajlott a Cēsis Concert Hallban, majd mindezt egy november közepi ankarai fellépés követte. A zenekar jelenleg is Spanyolországban koncertezik. A zenekar művészeti vezetőjével, Várdai István csellóművésszel rendhagyó műsorokról, a Liszt Ferenc Kamarazenekar külföldi vendégszerepléseiről, új zenei arculatról is beszélgettünk.
A németországi publikum is lelkesen ünnepelte az LFKZ-t, s az egyik kritika szerint: „A zenekar játéka ritmikus, színes, változatos, koncertszerű, megkapó és egyben gördülékeny volt, miközben a szólista legapróbb mozzanataira is érzékenyen reagált.” Különleges helyekre tért vissza ezeken a koncerteken, hiszen tanult és tanított is a kronbergi akadémián…
V. I.: Így van, s igazán felemelő élmény volt a Liszt Ferenc Kamarazenekarral visszatérni. Kronbergben hét éven keresztül éltem, ott fejeztem be a tanulmányaimat, s az akadémián kezdtem el magam is tanítani. Ráadásul a 30. születésnapomat is Kronbergben, az akadémia igazgatójával köszöntöttem éppen, amikor telefonon érkezett a hír, hogy megvan az első 12 millió euró a hangversenyterem építésére… Ezt követően aztán már duplán ünnepeltünk! Jelen voltam akkor is, amikor az alapkövet tették le, most pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekarral debütálhattam a kiváló kronbergi teremben, a Casals Forumban. Lenyűgöző az egész komplexum, ahol a Kremerata Balticától kezdve Julia Fischeren, Schiff Andráson és a Chamber Orchestra of Europe-on át a szakmai elit rendszeresen megfordul. Épp ezért volt a turnénk mindkét helyszíne kiemelten fontos. A neumarkti zenebarátok alapítványa már negyven esztendeje működő szervezet, s három éve magam is tag vagyok, pontosan látom, milyen szűrök alapján válogatnak, kiket hívnak meg a kizárólag bérletes közönségüknek. A világ legjobb akusztikájú helyszínei közé tartozik ez a két német terem, ami amellett, hogy nagyon inspiráló, jelentős kockázatot is rejt, hiszen a muzsikusok minden rezdülése tökéletesen hallatszik. Emiatt is lényeges volt, hogy miként mutatkozunk be, s jelentős előrelépés, hogy sikert aratott a megújult társulat.
Gondolom, sok egykori kollégája is eljött az előadásra.
V. I.: Valóban rengeteg jó fülű muzsikus ült a nézőtéren, köztük volt még a neves hegedűművész, Vadim Gluzman is. A koncert után pedig temérdek gratuláció érkezett, sokan elmondták, hogy csak csináljuk így tovább, mert szenzációs volt az este, s elképesztő, hogy például egy olyan komplex művet, mint Hartmann Kamara-concerto klarinétra, vonósnégyesre és vonószenekarra című darabját karmester nélkül tudtuk előadni, szimbiózisban a szólistával. Emlegették azt is, hogy Schubert c-moll vonósnégyes tétele egy kvartett számára is óriási kihívás, nemhogy a kamarazenekari változata… A „zigeuner capelle” programunkat ugyancsak imádták. Olyannyira, hogy a koncertet követően két nappal meg is kaptuk a visszahívást, az újabb felkérést, s 2024 szeptemberében visszatérünk Kronbergbe. Ugyanilyen tetszést arattunk korábban Neumarktban, ami azt jelenti: bekerültünk a legmagasabb ligába a koncertszervezőknél ismét. A hangversenyeknek sikerült megtöbbszöröznünk a hatását, hiszen nagyon nehéz ezekre a helyszínekre bekerülni, így a kitűzött szakmai célunkat elértük. | hirdetés
 |
|
S művészeti vezetőként miként vélekedik a vendégszereplésekről?
V. I.: Nagyon elégedett voltam a hangversenyekkel, hiszen olyankor derül ki a művészi kreativitás és a flexibilitási képesség, amikor egy-két próba alatt alkalmazkodni kell az adott terem akusztikai lehetőségeihez. Ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy egy társulat képes-e ezt kihasználni, s a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai éltek mindezzel. Ezekben a kiváló koncerttermekben meg tudtuk mutatni a ránk jellemző dinamikai spektrumokat, a kifejezés gazdagságát, amit felnagyított és még kifinomultabbá tett az egyedi akusztika. Neumarktban évről évre hatalmas merítéssel választják ki az a tíz produkciót, amely az adott évadban felhangzik, és ebbe a sorba mi is belekerültünk. Mindez igazolta az eddigi előkészítő munkánkat, s egyértelművé vált, hogy remek egyensúlyt találtunk a programunk összeállításakor a magyar művek, a klasszikus darabok és a huszadik századi szerzemények között. Ezt bizonyította aztán a dél-amerikai turné során Lima is, ahol most épül ki a klasszikus zenei piac. Nincsenek meg még a hagyományai, de igyekeznek olyan szólistákat felléptetni, mint Yo-Yo Ma vagy Yuja Wang, és ehhez az építkezéshez most a mi együttesünk ugyancsak hozzájárult. Nagyon motiváló volt São Paolóban is játszani az ottani, 1500 férőhelyes teremben, amely nagyon lelkes közönséggel telt meg.
(X)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
