Interjú
„Azt gondolom, nagyon sok asszony fog magára ismerni ebben a történetben”
2024-02. szám / Boros Norina
Szabó Gabi a kollégám, őszinte és kérlelhetetlen a színházzal, a munkával kapcsolatban, a József Attila Színház társulatának motorja. Egyik este gyönyörű kosztümben látom, akkor már tudom, hogy A király beszédét játsszuk. Másnap este melegítőnadrágban, rózsaszín kardigánjában,
a derekára ragasztott tetoválásokkal bukkan fel a folyosón. Egyértelmű, Portugál előadás lesz. Teljesen mindegy, hogy mit visel Gabi, mert egyszerűen nem lehet úgy elmenni mellette a folyosón, hogy ne venné őt észre az ember. Amikor összefutunk, egyetlen apró köszönésből húszperces beszélgetés kerekedik. Megszámlálhatatlanul sok szerep, ezer arc, évezredes rutin, ő Szabó Gabi színművész.
Még fel sem tettem a kérdést, de már arról beszélsz, hogy a következő előadás, amiben játszol, nem egy fergeteges vígjáték A Sírpiknik előadásra miért nem tudjuk azt mondani, hogy fergeteges vígjáték?
Sz. G.: Fekete komédia a Sírpiknik című darab, amiben három özvegyasszony a barátság észrevehetetlen, finom szálaival, erejével, az egymás iránti szeretetükkel, egymást segítve az életre akarnak igent mondani. Az elengedés, a gyászmunka nagyon nehéz út, mert vissza kell kapcsolódniuk a múltban az elvesztett férjeikhez, az elrontott életükhöz, a rossz döntéseikhez és azok következményeihez. Élni jó, és az életben azokat a pillanatokat, amik jók, a jelenben kell megélni. Nem kell a múlthoz kapcsolódni. Hátranézni. Amikor találkozik velük a néző, a gyászmunka, az elengedés, az újrakezdés bizonyos szakaszában látja őket. Az együttlét és egy férfi megjelenése hármójuk között felgyorsítja, átalakítja ezt a folyamatot. Mert a jelenben kell élni. Nagyon sok könnyes és nagyon sok vidám pillanattal vezetjük a nézőt végig ezen az úton. Azt gondolom, nagyon sok asszony fog magára ismerni ebben a történetben, és reméljük, hogy a férfiak így közelebb kerülnek ahhoz, hogy mi asszonyok hogyan működünk.
Bohózat után milyen lelki állapotban állsz neki a Sírpiknik előadás próbafolyamatának?
Sz. G.: Nekem ilyen nincs. A pályám háromnegyedét drámai szerepekkel töltöttem. A Naftalin egy finom átmenet, amit február 17-én mutattunk be. Az az előadás sem egy az egyben vígjáték. Aki nem látta még, annak elárulom, hogy egy nagyon finom, századfordulós bohózat, ami egy picit abszurd. Tükröt tart a világ álságosságának, álszentségének, talán Heltainak ez volt a célja. Azt gondolom, a vígjátékot is komolyan kell venni. A színházban nem tudsz a közönségnek mondanivalót közvetíteni, átadni, ha nem veszed komolyan azt, amit csinálsz. A vígjáték esetében is így van ez. Mélyen hiszem. Egy drámai előadásban is ott a humor. Mindenben ott van a sötétség és a napsütés is.
Van közös az általad megformált karakterben, Dorisban és benned?
Sz. G.: Nyilván nekem is vannak veszteségeim, nem is kevés. Ahogy az ember idősödik, egyre több veszteséggel szembesül. A gyász egy nagyon nehéz folyamat... Mindenki ugyanazt az utat járja be, de hogy honnan indul és milyen nehézségekkel teszi ezt, az valahol meg van írva, vagy a döntéseinek a következménye. Ez egy természetes dolog, mint az is, hogy megszületünk. Mind egy úton járunk. | hirdetés
 |
|
Eredetileg stúdiószínpadra készültetek, de végül nagyszínpados előadás lesz a Sírpiknik. Mennyiben játszol másképpen egy stúdiószínpadon, mint a nagyszínpadon? Milyen változásokra számíthatunk?
Sz. G.: Nyilvánvalóan más színészi és színpadi eszközökkel kell egy előadást színpadra állítani egy nagyszínpadon, mint a stúdiószínpadon. A stúdiónak közelsége, intimitása van, ami kicsit jobban közelít a filmes színjáték eszköztárához. A nagyszínpad esetében nem így van, máshogyan kell bizonyos pontokat megmutatni a közönség számára. Közölni szeretnénk és átadni, nem az a lényeg, hogy mi mit érzünk, hanem az, hogy ők mit éreznek.
Megszámlálhatatlanul sok előadással a hátad mögött melyik szerepedre vagy a legbüszkébb?
Sz. G.: Nagyon sok szép szerep van mögöttem. Mind szerettem. A vígszínházi tizenöt évemből a Heilbronni Katica címszerepétől a Cyrano Roxanne-ján át a Pillantás a hídról Catherine-je. A szegedi években játszottam Szent Johannát, a Bánk bán Gertrudisát, a Fekete Péterben Claire-t vagy a Pipás Pista címszerepét. Itt az anyaszínházamban, a József Attilában mindenekelőtt a Portugál és A király beszéde előadásokra vagyok a legbüszkébb. Marton László-növendék vagyok. Nyitott és kíváncsi. Nagyon szerettem, amikor más színházi műfajú rendezőkkel találkoztam. Szerencsés vagyok, mert sokféle, remek tehetségű rendezővel dolgozhattam együtt. Estig sorolhatnám.
A Sírpiknik előadásban három meghatározó női szerep van. Gondolkodtál azon, hogy szívesebben játszanál másik szerepet?
Sz. G.: Ilyenekkel sosem foglalkoztam. Nem morfondírozok, örülök, ha feladatot kapok, szeretek dolgozni, szeretem azokat a figurákat, akikkel találkozhatok. Úgy vagyok velük, mint az emberekkel, szeretem őket, és megpróbálom a lehető legjobban megmutatni, kik is ők. Ahogy szoktam mondani, igyekszem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
