Ajánló
„A cinizmus számomra azt jelenti, hogy az önérvényesülés érdekében egyszerűen kikapcsoljuk a lelkiismeretünket”
2024-04. szám
A King Lear Show egy népszerű televíziós csatorna stúdiójában játszódó, grandiózus valóságshow, amelyben élő közvetítések, háborús krónikák és reklámok váltogatják egymást – és időnként a nézőket is bevonják a játékba. Kirill Fokin darabját Shakespeare Lear király című drámája
inspirálta, az előadást Valerij Fokin orosz rendező állítja színpadra, akit olyan produkciókat rendezett már a Nemzeti Színházban, mint A krokodilus vagy a REX.
A darabban zajló cselekmény egyik központi motívuma a Lear Corporation, a világ legnagyobb médiaholdingja, melynek a jövője forog kockán. Lear, a Lear Corporation elnöke próbára akarja tenni a három lányát, hogy eldönthesse, kire  hagyja médiabirodalmának vezetését, végül azonban a saját próbatételét kell kiállnia, mindezt egy élő show-műsorban. Lear talán az egyetlen olyan szereplő, aki elhiszi, hogy mindaz, ami a színpadon a történet szerint zajlik, az maga a valóság, és az előadás végén a saját csapdájába esik. Az előadás egy tragikomikus színpadi látomás, amelyben felbukkannak Shakespeare-idézetek, és a főszereplő őrült lázálmán keresztül Lear szelleme szólítja meg a közönséget.
A nézők az előadás végén rádöbbenhetnek, hogy ők is ugyanolyan részesei voltak a szemfényvesztésnek, mint maguk a szereplők.
„Nothing will come of nothing / A semmiből nem lesz semmi”
A King Lear Show főszerepét Schnell Ádám játssza, a három lányának szerepét pedig Söptei Andrea, Tóth Auguszta és Polyák Anita egyetemi hallgató alakítja. A Shakespeare-drámából ismert szereplők teljesen új kontextusban jelennek meg, a mai világunkat egy alternatív univerzumban ábrázoló előadás révén Shakespeare műve egészen más, újfajta értelmezést nyer. | hirdetés
 |
|
„Ahogyan az előző nemzeti színházi rendezésem, a REX főszereplője, úgy a King Lear Show Learje sem klasszikus hőstípus, hiszen a hatalom megszerzéséért mindketten számos embertársukon léptek át korábban. A sorsuk abban is hasonlóságot mutat, hogy most éppen az történik velük, amit ők mások kárára addigi életük során elkövettek. Lear a mi előadásunkban – vagyis Kirill Fokin író felfogásában – egy médiamágnás, aki cinikus korunk szabályai szerint  építette ki médiabirodalmát, de az előadás idejében, az utódlás pillanatában a saját csapdájába sétál: utódjelöltjei, vagyis három lánya egy rendkívül cinikus ’játékot’ játszik vele. Egy valóságshow főszereplőjévé teszik apjukat, a King Lear Corporation nevű médiabirodalom vezetőjét. Ez a helyzet felkészületlenül éri Leart, aki fokozatosan csúszik a cinizmusból az őrületbe. Ezt a folyamatot erős színpadi gesztusokkal érzékeltetjük, hiszen a mi előadásunk szereplői kortárs környezetben és mai nyelven szólalnak meg, amikor viszont Learen eluralkodik az őrület, Shakespeare költői nyelvezetén fejezi ki magát, és a színészi játék is megváltozik: egy régies, patetikus, teátrális magatartást vesznek fel a szereplők. A cinizmus számomra azt jelenti, hogy az önérvényesülés érdekében egyszerűen kikapcsoljuk a lelkiismeretünket. Ha ezt megtesszük, az erkölcsi gátak átszakadnak, és minden lehetségessé válik. De ennek ára van: a cinikus korszellem megszemélyesítője, Lear beleőrül. De hiába tudjuk, hogy bűnös, Lear őrült magányának pillanatában a néző rájön, hogy ő is csak egy ember. Ennyiben számíthat együttérzésünkre. A cinizmus és a hatalomvágy mindannyiunkban ott van…” – mondja Valerij Fokin rendező.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
