PM Online | Színház

A Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére 2014-ben jött létre a Szó • Szín • Játék sorozat, amelynek keretében a fővároson és a határon túl működő színházak népszerű előadásai, valamint kísérleti és ritkán látható darabok mutatkoznak be a budapesti közönségnek. November
24-én a „Mi dolgunk a világon?” című előadással találkozhat a közönség a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán. Tallián Mariann-nal, a színdarab egyik főszereplőjével Nagy Márta Zsuzsa beszélgetett.
(fotó: Mészáros Gábor)

Miről szól a „Mi dolgunk a világon?” című előadás?
T. M.: Ez egy zenés, versszínházi előadás Vörösmarty Mihály műveiből. A látomásos költészet nemcsak a régies nyelvezetet és a zseniális költőt ismerő, szerető nézőkhöz szól, hanem aktuális kérdésekre is választ kaphat minden korosztály. Klímaváltozás, esélyegyenlőség, identitás és a mindennapjainkat érintő társadalmi kihívások, többek között a világjárvány is terítékre kerül az előadás során. A sorok mögül kihallatszik a költő véleménye, sőt olyan jövőképet vetít elénk extrém vizuális képekben, ami egészen megdöbbentő. Az emberek című versét idézve: „Az ember fáj a földnek; oly sok Harc – s békeév után / A testvérgyülölési átok / Virágzik homlokán”. Egy példa arra, milyen aktuálisak a vátesz költő gondolatai, s szólnak a mai valós jelenünkről. Vagy például Az Éj monológja, ami szintén elhangzik, fókuszba helyezi a klímaváltozás következményeit. Ugyanakkor megpendülnek érzelmesebb húrok is, például a szerelem és az élet elmúlása A merengőhöz vagy Az ember élete című költeményekben. Nagyívű verseit, mint a Vén cigány vagy a Gondolatok a könyvtárban, igyekszünk közérthetően prezentálni, a színházi eszköztárat felhasználva érthetőbbé tenni.

Hogyan jött az ötlet, hogy Vörösmarty Mihály műveit dolgozzák fel?
T. M.: A költő születésének 220. évfordulójára állítottuk össze az előadást. Beválogattuk az iskolában tanult Vörösmarty-verseket, hogy ezzel is megszólítsuk a fiatalabb korosztályt. Készítettünk egy 45 perces alternatív irodalomórát is az előadás alapján, ahol beszélgetünk a diákokkal a versek születéséről. Az Előszó vagy A Guttenberg-albumba híres, nagy versek, és mindezek mellett olyan különleges, ritkán szavalt költemények is elhangzanak, mint a Jóslat, az előbbiekben említett Az emberek vagy A hontalan című vers, ami szintén feszegeti az otthontalanság témakörét, mely a szomszédos háború fényében egészen nagy erővel bír.

Honnan ered a versszínház? Mikortól beszélhetünk a műfajról?
T. M.: A verseket pár évtizedekkel ezelőtt fellépő ruhában, a nézősereg felett elnézve, feszesen kihúzott testtartással szavalták elődeink. A mai kor kihívásaira válaszul született meg a versszínház műfaja, ami hungarikum! Amikor színházi, párbeszédes formában szituációkba helyezzük a verseket, egy történetet mesélünk el, amit pontos dramaturgiával építünk fel. Minden előadáshoz külön jelmezünk van, és minimális díszletelemekkel adunk színházi hangulatot, amit bármely térben percek alatt „színre” varázsolunk. Mi léptünk már fel Kapolcson szalmabálák között, vagy falusi cukrászdában, mert nem volt más hely, ahová meg tudtak volna hívni, de több száz fős díszteremben is, nagyszínpadon, reflektorokkal megvilágítva. A lényeg a személyesség, a közönséggel való szemkontaktus és a szuggesztív történetmesélés.