PM Online | Színház

2024. december 21-én mutatja be az Örkény Színház A nyúl füle című fabularevüt. Az ősbemutató zenéjét Dargay Marcell szerzi, dalszövegeit Parti Nagy Lajos írja. A darab szerzőjével és rendezőjével, Fábián Péterrel beszélgettünk.
Fotó: Kuklis István

Alkotásaid listáját nézve alig találni olyan szöveget, amit ne te írtál volna. Ha klasszikus szöveget rendeztél, abba is alaposan belenyúltál.
F. P.: A legtöbb felkérés úgy szól, hogy menjek, és írjak az adott társulatnak valamit. Ezért a szabadságért nagyon hálás vagyok a színházaknak. Voltam ennek az ellenkező végpontján is, amikor megélhetési okokból napi sorozatot írtam, ott megszabták, hogy melyik jelenet miről szól, kik vannak benne, és akkor, mint a motolla, írni kellett. Ehhez képest a színházi munkáimban nagy tere van a kreativitásnak. Érzem ennek a helyzetnek a felelősségét is. Sok tudatosságot igényel, hogy ennek a szabadságnak a súlya ne nyomja agyon a spontaneitásomat, felvillanyozottságomat.

Van benned kényszer, hogy meghaladd magad?
F. P.: Persze, ez egy örök dilemma. Vicces pillanat, amikor véletlenül a kezembe akad egy öt évvel ezelőtti szöveg, amiből tulajdonképpen ugyanazok a motívumok köszönnek vissza, mint az aktuális munkámból. Igazából egyetlen darabot írok, csak más műfajban, más szereplőkkel, más díszletben. Ebben a labirintusban mindig ugyanoda jutok vissza.

Az interjú előtt újraolvastam néhány Aesopus-fabulát azok közül, amelyeket a készülő előadáshoz használtok. Hogyan lesz ezekből a semmiségeknek tűnő történetekből egész estés produkció?
F. P.: Előbb volt a rajongásom Brecht iránt, mint Aesopus iránt. Imádom Brecht tandrámáit – ám ezeket ma már nem játsszák színházak, többek között azért, mert nagyon didaktikusak. Arra jutottam, hogy e tandrámák ősforrásának akár az aesopusi mese is tekinthető. Elkezdett foglalkoztatni, hogy ezeknek a közhelyes meséknek, hogy úgy mondjam, bölcsességtetemeknek mi az igazságalapja, mi az, ami megkérdőjelezhető vagy a fonákjára fordítható bennük. Érdekelt az is, hogyan lehet egy-egy emberi tulajdonságot úgy felnagyítani, hogy egy állatba oltsuk bele – s mindezt hogy lehet úgy csinálni, hogy színpadon ne váljon ízléstelenné. A témáról olvasva utánanéztem Aesopusnak is, ennek a félig létező, félig mesei karakternek. Egyrészt tényleg élt egy ilyen nevű rabszolga, akit az esze miatt felszabadítottak, és utána legbonyolultabb diplomáciai feladatokra alkalmazták. Másrészt azt állítják róla, hogy járt az alvilágban is, és visszatért, amire pedig csak a legepikusabb görög héroszok voltak képesek. Ezekből az inspirációkból jött A nyúl füle ötlete, hogy milyen izgalmas lenne egy bevallottan szórakoztató formában újramesélni a fabulákat úgy, hogy közben az életút mozaikjait is megismerjük.

Az előadás műfaji megjelölése fabularevü. Mire számíthat a közönség?
F. P.: Az a cél, hogy egy színes-szagos dolog legyen: a kabarétól kezdve a revütáncos számokon, cirkuszi mutatványokon, kórusműveken át a mini-operáig vagy a magyar nótáig sokféle műfajban megmutathatja magát a társulat. A különböző részeket a Znamenák István által játszott Aesopus személye fogja összekötni, aki a revü házigazdájaként stand-upszerűen mesél majd életéről, miegymásról.

Nagyszerű csapattal dolgozol a decemberi ősbemutató anyagán.
F. P.: A díszlettervezővel, Szakács Ferenccel és a dramaturggal, Gimesi Dórival korábban már dolgoztunk együtt, a többiek munkásságát távoli rajongással követtem eddig. Ez egy összművészeti vállalkozás, ahol az apró kis történetek abszolút mellérendelő viszonyban lesznek a látvánnyal, zenével, mozgásokkal. Kiforrott alkotókkal dolgozom, akik lehengerlő víziókkal járulnak hozzá a közös munkához. Parti-Nagy Lajos a dalszövegeket írja, Dargay Marcell a zeneszerzőnk, Nagy Fruzsina a jelmeztervező, Cuhorka Emese pedig a koreográfiákért felel. Az én feladatom, hogy ebből a bőség zavarából hogyan fogok egy egységes világot kikeverni – de hát erre volt ez a nyár.