Közérzet
Soha nem késő
2025-01. szám / Fáy Miklós
Van az a Karinthy-szösszenet (nem Frigyes, hanem Ferenc), amelyben valaki felvételét kéri a balettintézetbe. De hát mennyi idős? Hatvanhárom. És a súlya? Kilencven. Hát akkor sajnos nem tudjuk fölvenni. Nem? Akkor egy álommal kevesebb.
Vicces, vicces. Bár sokszor vagyunk így, nem is a balettintézet kapujában, csak az életben. Megint nem lettünk se jobbak, se szebbek, se okosabbak, az évek meg csak szállnak, egyre több álommal kevesebb. És akkor jön egy ellenpélda. Nem a közelből jött, mert Kubában született, és az Egyesült Államokban élt, de a puszta élettörténete zavarba hozza az embert. Mikor is szabad föladni? Valószínűleg soha.
Akiről mesélek, úgy hívták, Ángela Álvarez, 1927-ben született, Kubában cseperedett. Két nagynénikéje is muzsikus lélek volt, tanítgatták zongorázni, gitározni, énekelni, Ángela meg dalolt egész nap. Saját dalait írta tizenkét éves korától, és közben mondta az apjának, hogy ő igazából ezzel szeretne foglalkozni, énekesnő szeretne lenni. Szó sem lehet róla. Nem? Nem. Énekelj, de csak idehaza, a családnak. Karácsonykor meg születésnapokon. | hirdetés
 |
|
Ha így, hát így. Ángela férjhez ment, négy gyermeket szült, aztán kitört a forradalom, előbb a gyerekeket mentették át Amerikába, aztán ő is és a férje is mehetett utánuk, dolgoztak, megéltek, Ángela meg énekelt a családi összejöveteleken. Ahogy elmúlt nyolcvan, az unokája egyszer beállított egy magnóval, hogy Ángela néni, vegyük már föl a dalaidat, hogy megmaradjanak emléknek. Arra az unoka sem volt felkészülve, ami történt, Ángela elővette a füzeteit meg a gitárját, és kiderült, hogy az évek és évtizedek során több mint kétszáz dalt írt. Három napon át forgott a magnó, mire fölvették az életművet. Az unoka, aki maga is muzsikus volt, közben rájött, hogy ebben azért több van. Vagyis hogy ilyen a világon nincs, egy teljes élet, tizenkettőtől kilencvenéves korig, dalokban elbeszélve. És a dalokat a családon kívül senki nem hallotta, nem a nagyközönségnek készültek, nem kellett megfelelni senkinek. Megkezdődtek a fellépések, tévéinterjúk, filmforgatások. A végén Ángela Álvarez stúdióba vonult, és lemezre énekelte az általa legszebbnek tartott tizenöt dalát.
Meglehetős sikerrel. 2022-ben a Grammy-díj átadáson latin zene kategóriában a legígéretesebb pályakezdő díját megosztva Ángela Álvarez nyerte. A másik győztes sem volt éppen fiatal, de Ángela hetven évvel volt idősebb nála. Nem nagy kockázat megjósolni, hogy ezt a rekordot aligha fogja tőle bárki is elhódítani. Ángela Álvarez tavaly decemberben halt meg, kilencvenhét évesen. De az élete tanulsága biztatóan és nyomasztóan itt marad. Soha, de tényleg soha nincs túl későn.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
