Interjú
„A zene egy csodálatos formáló erő”
2025-01. szám
Fiatal, népszerű, professzionális. Első látásra ezek jutnak eszébe az embernek az Anima Musicae Kamarazenekarról. Ha pedig kicsit jobban utánaolvasunk, kiderül, hogy több nemzetközi és hazai díj kitüntetettje, a hazai zenei élet állandó szereplője és rangos külföldi fesztiválok visszatérő
együttese. Tizenöt éve alakult, és mára a hazai klasszikus zenei élet meghatározó zenekarává vált. Az évforduló kapcsán beszélgettünk G. Horváth Lászlóval, az Anima Musicae Kamarazenekar művészeti vezetőjével.
Milyen tervekkel, jövőképpel álltak neki a közös munkának 2010 februárjában?
G. H. L.: Egy nagyon jó baráti társaság voltunk, akikkel kamarázni szerettünk volna. Egyszerűen csak együtt akartunk muzsikálni. Leültünk, zenéltünk, nem is tudtuk, hogyan kezdjük… Eltelt jó pár próba, amikor az első cél – hogy ha már itt vagyunk együtt, ebből legyen egy koncert is – megfogalmazódott, erre az Óbudai Társaskörben az akkori igazgató, Harsányi Mária segítségével került sor június 20-án, tehát jó öt hónappal a megalakulásunk után volt az első bemutatkozó koncertünk. Ekkor éreztük először úgy, hogy van saját közös zenei gondolatunk, amit szeretnénk megmutatni, és egy új színt szeretnénk a magyar kulturális életbe hozni. Azt gondolom, 15 év távlatában, hogy ez sikerült: az Anima Musicae-nek megvan a saját hangja, a saját repertoárja, a saját elképzelése, műsorösszeállítása. Akkoriban egy dolog volt, ami igazán motivált minket: hogy megpróbáljuk a lehető legmagasabb minőségben eljátszani azt a darabot, amit elénk sodort az élet vagy Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar legendás koncertmestere, aki az elején megmutatta nekünk, hogy a kamarazenekaros világban milyen darabokkal érdemes elkezdeni a vonóstechnikai játékmódok lépcsőzetes elsajátítását. Nagyon büszke vagyok arra, hogy átvészeltük az első hét-nyolc évet, mert ez egy hosszan tartó folyamat volt, és azóta is sok küzdelemmel, kitartással, helytállással tudunk hétről hétre, kiemelkedően sok szerepléssel a magyar komolyzenei életben megjelenni, hogy minden koncertünkön megszólaljon a zene lelke, mert mindenekelőtt ez a legfontosabb cél.
Mi ad erőt ehhez a kitartáshoz?
G. H. L.: Valahogy mindig akkora problémával találkozott a zenekar, amit még pont meg tudott oldani, tehát mindig akkora keresztet kaptunk a Jóistentől, amit még elbírtunk. Ez adomány a zenekar számára, mintha lélekkel vezérelt volna. Minden évben valami kis előrelépés segített hozzá, hogy legyen kitartásunk. Nagyon-nagy öröm számunkra, hogy most már több éve saját bérletsorozatunk van több helyszínen is, kiemelten a GRANDIOSO bérletünk az alma materünkben, a Zeneakadémián. Nagy öröm, hogy a 15. jubileumi évadunkban egy-egy koncertre több szólistát is meg tudtunk szólítani, mert szívesen játszanak velünk. Február 13-án Alexander Sitkovetsky hegedűművész és Maxim Rysanov brácsaművész, április 12-én Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás hegedűművészek lesznek vendégeink.
Ennyi év alatt, számtalan koncert, turné után nehéz lenne kiemelni néhányat, mégis mik a legemlékezetesebb pillanatok, mérföldkövek az Anima Musicae történetében?
G. H. L.: Mindenből az első. A bemutatkozó koncert sikere adott lendületet, hogy egyáltalán elgondolkodjunk azon, hogy állandó együttes legyünk. Az első Zeneakadémián tartott saját szervezésű nagytermi koncertünk telt ház előtt fantasztikus élmény volt. Az első külföldi turnénk Szardínián Baráti Kristóffal; sosem fogom elfelejteni, életre szóló impulzus volt mindannyiunknak. Rengeteg olyan nagyszerű koncertélményünk volt, amely megerősített minket abban a hitben, hogy van létjogosultsága egy új formációnak. De az állandó koncerttermi jelenlét párosul egyfajta folyamatos megújulási szándékkal és belső motivációval is, fejlődni és épülni szeretnénk minden nap. | hirdetés
 |
|
A Kamarazenekar évről évre több ezer gyermekhez viszi „házhoz” a komolyzenét. Sokan azt gondolják, a mai felgyorsult világban ez már nem köti le a gyerekeket. Önök is így érzik? Mik a személyes tapasztalataik?
G. H. L.: A zene egy csodálatos formáló erő. Mikor elmegyünk az iskolákba, művelődési házakba ifjúsági koncerteket adni, akkor azt látjuk, hogy talán a műsorvezetés közben még csivitelnek egy kicsit az érdeklődés mellett, de amikor a kamarazenekar hangja felcsendül, akkor mindenki elhallgat. Az élő, minőségi klasszikus zene önmagában jó, és ezt a gyerekek pontosan érzik.
Tegyük fel, hogy 25 év múlva, a Kamarazenekar 40. születésnapja alkalmából beszélgetünk. Milyen sikerekre lenne a legbüszkébb?
G. H. L.: Azt szeretném, hogy úgy tekintsek vissza a pályafutásunkra, hogy mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a legmagasabb minőségben tudjuk eljátszani a kamarazene gyöngyszemeit.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
