Interjú
Hálás vagyok, amiért rám talált ez a szerep, mert a Hamlet maga a csoda” – Beszélgetés Haumann Mátéval
2025-01. szám
„Ebben a színházban számomra van valami olyan energia, amit máshol nem lehet érezni” – mondja Haumann Máté, aki az évad elején csatlakozott a Magyar Színház társulatához. A 2023/24-es évad végén Shakespeare Rómeó és Júliájában, Mercutio bőrébe bújva debütált a
nagyszínpadon. Az angol drámából idén is ki kell vennie a részét, ugyanis Hamletként lép színpadra 2025. február 7-én, a Magyar Színház új előadásában, amelyet Eperjes Károly rendez.
Az idei évadban lettél társulati tag. Hogy érkezett meg ez a lehetőség az életedbe?
H. M.: Eperjes Károllyal több darab kapcsán is együtt dolgozhattam már az elmúlt években. Ha jól emlékszem, elsőként ő kért fel erre a nemes feladatra, amire azonnal igent mondtam. Mi különösen jól tudunk együtt dolgozni, és én nagyon szeretem mindig ezeket a közös pillanatokat. Tudtam, hogy ha a Magyar Színházhoz szerződöm, akkor a mi munkánk ott is gyümölcsözően folytatódhat.
Mi az első élményed a Magyar Színházzal kapcsolatban?
H. M.: Játszottam A fösvényben, ami nyilvánvaló szempontból nagyon meghatározó élmény volt számomra. Azért is nagy öröm nekem, hogy társulati tag lehetek, mert itt jó emlékeim vannak a színpaddal, a térrel és a nézőtérrel kapcsolatosan is.
Az előző évad végén a Rómeó és Júliában már színpadra álltál Mercutio bőrébe bújva. Milyen kapcsolatban vagy a karakterrel?
H. M.: A Soproni Petőfi Színházban már játszottam ezt a szerepet, ezért számomra az sem okozott gondot, hogy a múlt évad végén csak rövid ideig tartott a próbafolyamat. Talán az volt a legnagyobb feladat, hogy egy sokkal nagyobb teret kell megtöltenem játékkal, hanggal, mozgással. Mercutióval nagyon jóban vagyunk, és az az igazság, hogy kifejezetten élvezetes egy ilyen könnyed, pimasz, rátarti, de mégis rendkívül szeretetteljes és szeretetre méltó, egyenes embert játszani.
Az életben van köztetek hasonlóság?
H. M.: Ami a törődést, az érzékenységet, a másikért és az igazságért való kiállást illeti, azt hiszem, hogy igen. Az igaz barátság számomra is az egyik legfontosabb dolog az életben. | hirdetés
 |
|
Tolcsvay László és Müller Péter Sziámi Koldus és királyfi című musicalját decemberben mutattátok be Nagy Viktor rendezésében. Hogyan emlékszel vissza a próbafolyamatra most, hogy a darab színre került? Mit érdemes tudni az általad megformált karakterről?
H. M.: Egy karakán gonosztevő, Hugh Hendon bőrébe kell bújnom, aminek természetesen nagyon nagy örömmel állok elébe. Az pedig külön boldogság számomra, hogy együtt játszhatok Trokán Annával, mert nagyon szeretem őt, kiváló kolléga és régi jóbarát.
Az évadban melyik az a szerep, ami a legnagyobb kihívás számodra?
H. M.: Egyértelműen a Hamlet, amin már dolgozom egymagamban egy ideje, szeretnék belekezdeni a próbafolyamatokba úgy, hogy majd ne kelljen addigra a példányt kézben tartanom. Úgy érzem, hogy jól haladok vele, de ez egy napi szintű, komoly regula. Én reggel, illetve hajnalban tudok aktívan szöveget tanulni, mert számomra akkor van a legnagyobb csend és nyugalom. Nagyon szép ajándék az élettől, amikor az ember ilyen gondolatokkal tudja indítani a napját. Esténként, amikor lefekszem, alig várom, hogy újra reggel legyen, és folytathassam a munkát. A nagyobb monológokat edzés közben a futópadon is el szoktam mondani. Azt érzem, hogy naphosszat velem van a szerep, és már most nagyon sokat hozzám tett, olyan dolgokra csodálkozok rá, amikre azelőtt kevésbé vagy egyáltalán nem.
Vártad, hogy megtaláljon téged ez a szerep?
H. M.: Őszintén szólva soha nem voltak szerepálmaim, így erre sem gondoltam úgy, hogy bárcsak eljátszhatnám. Nem voltak ilyen nagyravágyó terveim. Hálás vagyok és nagyon örülök neki, amiért rám talált ez a szerep, mert a Hamlet maga a csoda. Nagyon kevés ehhez fogható darab van, ami egzisztencialista módon, mégis hatalmas szenvedéllyel ennyi életbölcseletet és üzenetet hordoz magában. Bevallom, most nem látok magam körül ettől jobb darabot.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
