Interjú
Egy a ráadás, Bűnözőzsenik, Tarantino – Beszélgetés Zayzon Zsolttal
2025-01. szám
Az előző évadban többek között az Egy a ráadás című bohózat főszereplőjeként (és annak számos ikertestvéreként) állt színpadra, idén pedig nemcsak a közönség előtt, hanem a rendezői székben is tevékenykedik majd a Thália Színház társulatának tagja, Zayzon Zsolt. A színművész a
2024/25-ös évadra kitűzött céljairól, rendezői előkészületekről, valamint a színházon belüli csapatmunka és összetartás fontosságáról osztotta meg velünk a gondolatait.
Idén a futó darabjaid és új bemutatóid mellett ismét rendezel is: George F. Walker fekete komédiáját, a Bűnözőzseniket. Milyen előkészületeket igényelt a  produkció a január 6-ai olvasópróbát megelőzően?
Z. Zs.: A tavalyi évad végére elkészült egy nyersfordítás, ez alapján dolgoztunk a szövegen, kérdéseket vetettünk föl, és átírtunk dolgokat. Sokat foglalkoztunk tehát a szövegkönyvvel, hogy minél hamarabb elkészüljön egy nagyjából végleges, illetve néhány alternatív verzió is bizonyos mondatokra. Megtanultam-megtapasztaltam, hogy vannak mondatok, amik az egyik színész szájából remekül hangzanak, egy másik színész viszont hiába küzd vele, akkor sem lesz ugyanaz, így jól jönnek az alternatívák.
Milyennek ígérkezik a Bűnözőzsenik?
Z. Zs.: A Bűnözőzsenik című február 21-ei ősbemutatónk tökéletesen illeszkedik a Télikert elgondolkodtató fekete komédiái közé. Az anyag középpontjában a humor áll, viszont jóval komolyabb kérdéseket is sejtet: szülői felelősség, alkoholizmus, generációs különbségek, női emancipáció… Mindezt persze nem szeretném didaktikusan előtérbe helyezni, de a humor és a bénázás mögött a nézők megfigyelhetnek majd egyféle összetettebb, mögöttes tartalmat is.
Gyűjtöttél inspirációt bárhonnan a darab hangulatának kialakításához?
Z. Zs.: Amikor először elolvastam, Tarantino ugrott be. Nagyon szeretem a munkásságát, és szándékomban áll néhány helyen finom utalásokat tenni bizonyos filmekre és jelenetekre, de ez a történet szempontjából nem jelentős, inkább egyféle kisebb fejhajtás Tarantino előtt.
| hirdetés
 |
|
Már rendeztél korábban fekete komédiát a Télikertbe, A koponyát – az ott szerzett tapasztalatok alapján milyen elvárásaid vannak a Bűnözőzsenik felé? Van, amit mindenképp ugyanúgy, vagy pont hogy máshogy szeretnél csinálni, mint A koponyánál?
Z. Zs.: Különleges módszeren nem gondolkodtam, az viszont biztos, hogy én nem azt a fajta munkafolyamatot szeretem, amikor én vagyok a diktátor, és megmondom, mi hogy legyen. A koponyánál egészen komoly összetartás jött létre, a színészek is ugyanúgy részt vettek az ötletelésben, mint a rendezőasszisztens és én. A vágyam igazából ugyanez a Bűnözőzseniknél is; remélem, hogy egy kompakt, jól működő csapatmunka tud majd kialakulni.
Mit gondolsz, mi fogja majd meg a nézőket a Bűnözőzsenikben?
Z. Zs.: Ezen sokat gondolkodtam, de igazából nem szeretnék jósolni. A Bűnözőzsenik egy fekete humorú, erőteljesen abszurdba hajló történet öt magányos emberről, és arról, mennyire fontos az életünkben az egymásra figyelés, illetve az, hogy a döntéseink mögött legyen ráció. Úgyhogy remélem, a nézők magukra ismernek majd bizonyos dolgokban, és egy elgondolkodtató csomagot vihetnének haza ebből az egyébként szórakoztató fekete komédiából, ami mögé mélyebb gondolatokat is megpróbálunk majd elrejteni.
A rendezői munka mellett a Thália Színház számos előadásában láthatnak a nézők. Van esetleg ezek közül olyan, ami a leginkább közel áll hozzád?
Z. Zs.: Nekem van egy fura elvem, amihez többnyire tartom magam: nem szeretek rangsort készíteni. Ha muszáj lenne, valószínűleg tudnék választani, de inkább arra törekszem, hogy kíváncsi maradjak minden előadás iránt. Mindegyik más miatt áll közel hozzám. A Legszebb férfikor esetében Görög Laci szeptemberi beállása új impulzusokat hozott, hiszen egy szerepátvételnek köszönhetően a többi színész is összeszedettebb és koncentráltabb lesz, így egészen új színt kap a dolog. Az Egy a ráadást tavaly februárban mutattuk be, így még nem futott akkora szériát, mint néhány másik bohózat. Ez egy technikailag nehéz darab, hihetetlen koncentrációt kíván, még akkor is, ha kisebb szerepe van valakinek – itt pont az a lényeg, hogy húsz percig ül valaki a takarásban, és aztán úgy kell bemennie mondatvégre, hogy robbanjon. A premiertől az előző évad végéig is sokat alakult a darab a jó irányba, az első előadások bizonytalansága viszont idénre nagyon szép dolgokat szült, elkezdtünk bátrabbak lenni, plusz dolgokat is belecsempészni. Aztán ott van még az Alul semmi, ami örök bulidarab, ahol minden alkalommal bebizonyítjuk, milyen erős társulati összetartással dolgozunk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
