PM Online | Színház

Új magyar ősbemutató készül Hargitai Iván rendezésében – A rock and roll nem egy tánc Phil Collins, a Genesis együttes legendája, énekese, dobosa a főszereplője annak a színdarabnak, amely magyarországi kortárs ősbemutatóként, vígjátékként a Maros András és Szálinger Balázs
szerzőpáros tollából született és a Soproni Petőfi Színházban lesz a premierje február végén. A rendező Hargitai Iván. A főszereplő Cserna Antal. A darab dióhéjban arról szól, hogy a híres angol popsztár – Petőfi Sándor költeményeinek hatására – megtanul magyarul, Magyarországra költözik, és itt akar dobosként új életet kezdeni egy kis zenekarban. A szituáció is abszurd, elképzelhetetlen, de a Phil Collins című darab műfaji megnevezése is szokatlan, hiszen az szerepel a színlapon: zenés celebszatíra két részben.

Hargitai Iván rendezővel rögtön az elején arra tértünk ki, mit is takar ez a megfogalmazás.
H. I.: Ez egy kortárs magyar vígjáték, hívhatjuk komédiának is. Bőséges hagyományokkal rendelkezünk e téren, hiszen Örkény Istvántól kezdve Jaroslav (Fotó: Rombai Péter)

Hašeken át egészen Slawomir Mrozekig KeletKözép-Európa irodalmában megjelenik a groteszk, az abszurd, és ennek gyökerei, folyományai követhetők, ott léteznek és lélegeznek a színházakban. Ezek a művek mindig annyiban változnak, mint amennyire a 21. század változott a 20. századhoz képest, hiszen lekövetik a kort. A színház nem egy múzeum, lát mindent, ami velünk történik ma, és jelez, reflektál arra, amiben élünk. Kortárs darabnál másként, s egy klasszikus műnél is képes erre, hiszen azt a közeget vetíti le, ami körülvesz.

Akkor az ön olvasatában miről is szól számunkra ma Phil Collins kicsit meseszerű, kitalált, a valóságtól elrugaszkodott története?
H. I.: Egy szellemes vígjátékot láthatunk arról, mit jelent ebben a században a hírnév. Mennyire fontos a boldoguláshoz, vagy esetleg kikerülhető. Ebben a remekül megírt darabban ott láthatjuk a szerelmet, az árulást, a kibékülést, a barátságot, a menekülést, a szökést. Kell-e hírnév, rang ahhoz, hogy valaki karriert fusson be, vagy mint egy álruhás királyfi szeretne már úgy létezni, hogy ez nincs, és így is képes kulturális, társadalmi sikert elérni. Ma a média, az internet, az elektronika, az újságírás olyan gyors, hogy szinte percre pontosan követi azt, akit akar. A Facebook meg az összes alkalmazás segítségével gyorsan terjednek a hírek, így naprakész és húsbavágó lehet egy ilyen vélt vagy valós történet. Eldönthetjük közben, felszínes vagy komoly. A szerzők részéről tudatos volt, hogy egy méltán híres, tehetséges emberről írtak, aki már kikopott ugyan a műfajból, de azért annyira jó még, hogy a hírneve számíthat a pop-rock világnak. Izgalmas helyzetet teremtenek az írók azzal, amikor gyakorol egy ismeretlen zenekar, és betoppan közéjük egy hipersztár. Ez olyan lehetne, mint itt ülünk most, és szólnak a portáról, hogy Brad Pitt keres. El sem hinném. Milyen tudatmódosító hatású egy ilyen helyzet? Mennyire képes az ember alázatos lenni? Igaz, a főszereplő figurája már a darabban nincs a csúcson, de amikor Puskás Ferenc nagy hassal vagy Diego Maradona kövéren pályára lépett, akkor mindenki tudta, hogy ők zsenik. Miként tud így a világsztár ember maradni egy hétköznapi környezetben? Ez is izgalmas kérdés, de azért a darab messze nem ilyen súlyos, vicces az egész, a környezet, a szituáció.