Interjú
„Mindent elkövetünk, hogy minél érdekesebb legyen az, amit csinálunk, a közönség számára és számunkra is”
2025-02. szám
„Amire büszkék vagyunk, az a kezdetektől meglevő jó légkör, a baráti viszony a tagok között, ez szerencsére nem változott, a hangulat ma is nagyon jó” – mondja Pilz János hegedűművész, a
Budapesti Vonósok Kamarazenekar koncertmestere, akit többek között a kamarazenekari koncertmesterségről, kedvenc kamarazenekari darabjáról is kérdeztünk.
A Budapesti Vonósok nem ismeretlen együttes a zenehallgatók körében, mondanál néhány szót az együttesről?
P. J.: A „Vonósok” közel öt évtizede működő kamarazenekar, a jófajta hagyományok őrzése és a folyamatos megújulás egyaránt jellemzi. Az alapító fiatalok 1977-ben kezdtek együtt zenélni a Zeneakadémián, néhányan közülük még játszanak a zenekarban, ahogy Botvay Károly tanár úr, az alapításkor felkért művészeti vezető is figyelemmel kíséri a zenekar életét. Tavaly december 28-án ünnepi koncerttel köszöntöttük tanár urat 92. születésnapján a Zeneakadémián. Reméljük, még sok ilyen alkalomban lesz részünk! Amire büszkék vagyunk, az a kezdetektől meglevő jó légkör, a baráti viszony a tagok között, ez szerencsére nem változott, a hangulat ma is nagyon jó. Fontos, hogy ne csak a koncerteken legyen meg az összhang, hanem a mindennapok, a próbák, az utazások alkalmával is, mert ez kihat az együttjátékra.
Miben jelent mást egy kamarazenekarban játszani a nagyzenekarhoz képest?
P. J.: A kamarazenekar talán az egyik legideálisabb zenélési forma vonósoknak, mivel néhány ember alkot egy szólamot. Összesen 16-17-en játszunk egy hangversenyen, ezért ugyanannyira fontos a zenészek egyéni kvalitása és alkalmazkodóképessége. Pontosnak, gyorsnak és sokszor improvizatívnak is kell lennünk. Nagyon érdekes az együttjáték pszichológiája, ha bármelyik szólam játszik egy jól sikerült frázist, akkor a többiek is szárnyakat kapnak, míg ha bármilyen kicsi, akár a közönség számára alig észrevehető baleset történik, az is tovább tud terjedni azonnal. Általában karmester nélkül játszunk, a koncertmester irányítja a zenekart, ez nagyobb önállóságot is ad a zenészeknek.
| hirdetés
 |
|
Hogyan lehet megtanulni a kamarazenekari koncertmesterséget?
P. J.: Az együttjátszva-vezetést ilyen formában nem tanítják, csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Jómagam 2012 óta vagyok az együttes koncertmestere. Nagyon érdekes volt, mikor elkezdtem itt dolgozni, bár játszottam szimfonikus zenekarban, ma is a Budapesti Fesztiválzenekar tagja vagyok, de előtte 23 évig szinte kizárólag vonósnégyeseztem, így meg kellett tanulnom, hogy hogyan működik egy kamaraegyüttes próbákon és koncerteken. Nem könnyű feladat, hiszen én is játszom a prím szólamot, ugyanakkor irányítanom kell az egész zenekart. Kölcsönösen meg kellett tanulnunk egymás zenei viselkedését, a koncerteken nekem például azt, hogy mennyi kockázatot lehet vállalni, hogyan kell irányítani ahhoz, hogy a zenélés homogén, ugyanakkor rugalmas is legyen. Az eltelt évek legfontosabb tanulsága, hogy ha századszor is játsszuk például Csajkovszkij Vonósszerenádját, igazán akkor lesz jó, ha a próbák alatt találunk/találok benne valamit, ami nem tűnt fel addig, ami új dimenziókat nyit a darabban.
Van kedvenc kamarazenekari darabod?
P. J.: Az egyik legszebb mű, amit játszhatunk, Bartók Divertimentója, előadása minden alkalommal a legnagyobb koncentrációt és ihletettséget igényli.
Hogy áll össze egy évad programja a zenekarnál?
P. J.: Nagybőgőművészünk, Lendvay Krisztina találja ki repertoár jellemző darabjait, igényesen, nagyszerű ötletekkel, aztán többen döntünk a végső műsorról, a meghívandó szólistákról. Egy jól felépített műsor legalább olyan fontos, mint maga az előadás. Ezen kívül igyekszünk kitalálni olyan alkalmakat, amikor egy kicsit másfele is kalandozhatunk, ilyen a Zene-Szó bérletünk a Festetics Palotában, amikor a költészet és a zene találkozik. Szerencsére a Bartók utáni évtizedekben sok nagyszerű magyar darab született vonószenekarra, és kortárs műveket is örömmel adunk elő. Két, saját rendezésű fesztiválunk, a nyár eleji Zenezug Fesztivál az Óbudai Társaskörben, illetve a korábban Fertődön, néhány éve már Pápán rendezett Haydn Fesztiválunk is kiváló alkalom arra, hogy ne csak a megszokott műsorainkat adjuk elő. Pápán játszottunk már kisoperát, a Zenezug Fesztiválon pedig kapcsolódtunk jazzel és a népzenével is. Egyszóval mindent elkövetünk, hogy minél érdekesebb legyen az, amit csinálunk, a közönség számára és számunkra is. A rutin persze fontos, de csak amíg segít, aztán egy ponton mindig meg kell állni, és újra meg kell találni azt, amitől jó dolog zenélni. Úgy érzem ebben is erős az egység közöttünk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
