Interjú
Kasszasikerre ítélt bukás
2025-02. szám / Vass Antónia
Február 22-től látható a Jászai Mari Színházban Henry Lewis, Jonathan Sayer és Henry Shields Laurence Olivier-díjas darabja, a Ma este megbukunk, amely a londoni West End leghosszabb ideje futó és legnépszerűbb vígjátéka, Tatabányára pedig az eredeti koncepciót követve érkezett. Az
előadás egy amatőr társulat életébe enged betekintést, akik éppen egy bemutatóra készülnek, ám minden ellenük esküszik. A Kriszt alakító Honti Györggyel a színházi kihívásokról, a felkészülési folyamatról és a szereplők egymáshoz való viszonyáról beszélgettünk.
Guelmino Sándor rendező korábban azt nyilatkozta a darab kapcsán, hogy „a tehetségtelenséget jól ábrázolni nem könnyű feladat”. Másfajta színészi jelenlétet igényel a Ma este megbukunk?
H. Gy.: A próbafolyamatot alapjaiban meghatározza az, hogy replika-előadásról van szó, tehát ugyanúgy kell színpadra állítanunk, ahogyan eredetileg Londonban bemutatták. Ez egy speciális helyzet, amivel azelőtt sosem találkoztam, és számos kihívást rejt magában. Mint ahogyan az is, hogy rendkívül technikás darabról van szó, és csak akkor működik a színházi masinéria, ha nagyon pontosak vagyunk. Mindennek megvan a koreográfiája, és ezt nem csak a színpadi játékra értem – a háttérben dolgozóktól is igazán nagy koncentrációt igényel.
Szükség is van a figyelemre, hiszen ahhoz, hogy a Ma este megbukunk siker legyen, először mindennek össze kell omlania.
H. Gy.: Az egész arra épül, hogy a darabbéli társulat elszántan dolgozik azért, hogy az előadásuk sikeres legyen, de ami elromolhat, az el is romlik. Az egyre halmozódó, megoldásra váró feladatok pedig a karakterábrázolást is befolyásolják. Ugyanis mivel sokkal érdekesebbek a helyzetek, amikbe kerülnek, valójában ki sem derül, hogy tehetséges vagy tehetségtelen emberekről van-e szó. A humor forrása abban rejlik, hogy a kellékek bosszújától kezdve a nem működő díszletajtóig minden technikai hibalehetőség felmerül.
Ennek ellenére van mód megmutatni például azt, hogy Krisz a társulat előadásában eljátssza Carter felügyelőt?
H. Gy.: Krisz szerepét úgy írták meg a szerzők, ne derüljenek ki a valódi színészi kvalitásai, ezáltal nagyon nehezen érzékeltethető a karakterek elkülönülése. Ugyanakkor van két monológom, ami leválik a darabról – egyfajta kiszólás a nézőknek –, ez segít abban, hogy valahogy mégis megmutassuk a különbségeket.
| hirdetés
 |
|
A Ma este megbukunk nagyon erősen épít a hibákból eredő humoros helyzetekre. Mennyire rajzolódik ki Krisz vagy akár a többi szereplő személyisége?
H. Gy.: Krisz egy kedves, aranyos ember, aki felügyelőként ravasz. Ezek az eltérések felrajzolják ugyan a karakter alapszemélyiségét, de ha közelebbről megnézzük, a figurák nem túl összetettek, inkább az alapján ismerjük meg őket, ahogyan a váratlan szituációkban ösztönösen reagálnak.
A felmerülő problémák mennyire vannak jelen a valóságban?
H. Gy.: Már az első jelenet úgy kezdődik, hogy a szereplőnek be kéne jönnie egy ajtón a színpadra, ami nem nyílik. Hasonló szituációkkal számos alkalommal találkoztam a pályámon, sőt velem is előfordul néha, hogy a technika összeesküszik ellenem. Egyszer például egy zenés előadásban véletlenül rossz ritmusban kezdtem el énekelni a dalomat, szerencsére a kollégám észrevette, és a segítségemre sietett. Ez a fajta partneri figyelem a Ma este megbukunk esetében is elengedhetetlen, különösen akkor, amikor a háttérben dolgozó kollégák csak a hangunkra hagyatkozhatnak.
Beszéltünk arról, hogy meghatározta a felkészülést, hogy igazodni kell az eredeti változathoz. Ez feltételezi azt is, hogy jóval több kutatómunkát igényel a színrevitel, mint más darabok esetében.
H. Gy.: Nagyon jól kell ismernünk az eredeti változatot, hiszen pontosan ugyanazt kell csinálnunk. Éppen ezért számos felvételt megnéztünk és elemeztünk – az eredeti és a máshol bemutatott előadásokat egyaránt –, hogy bizonyos technikai elemeket, amik azokban jól működtek, átemelhessünk, valamint pontos képet kapjunk arról, hogy milyennek kell lenniük a figuráknak. Szerencsére a darab néhány ponton megengedi az improvizációt is, majdnem mindenkinek van egy ilyen jelenete, így a kötöttségek ellenére végső soron magunkra formálhatjuk az előadást.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
