Interjú
„Erős szálak fűznek a Magyar Színházhoz már tizennyolc éve”
2025-02. szám / Bécsi Éva
Szemenyei János színész, zeneszerző életében és karrierjében meghatározó szerepet játszik a Magyar Színház. Vendégként több tucatszor állt már a színpadon, 2013 óta pedig zenei vezetőként is
jelen van. A 2024/25-ös évadban társulati tágként A kölyök című musical főszerepében lesz látható.
A Magyar Színház új társulati tagja lettél a 2024/25-ös évadban. Milyen érzés számodra társulati tagként is csatlakozni a csapathoz? Hogy történt a felkérés? Gondolkodtál-e rajta, hogy élj-e ezzel a lehetőséggel, vagy azonnal egyértelmű volt, hogy itt a helyed?
Sz. J.: Erős szálak fűznek a Magyar Színházhoz már tizennyolc éve! Vendégelőadásként itt mutattuk be a Vámpírok bálja musicalt, amit Roman Polanski rendezett, aztán a PS Produkció többi sikerdarabja is ide fészkelt be, mint a Sakk, a We Will Rock You, mindegyiknek a főszerepét játszom. Sajnálom, hogy ezeknek az előadásoknak nemrég máshová kellett költözniük, de nagyon örülök, hogy márciustól a Sakk újra visszatér a Magyar Színházba. Amikor Őze Áron igazgató és Göttinger Pál művészeti vezető invitálására 2013-ban ide szerződtem zenei vezetőnek, sikerült megszereznünk a rendkívül szellemes Vadregény (Into the Woods) Sondheim-musical jogait, amelyben Babszem Jankót játszottam. Most pedig már második évada lesz, hogy Tasnádi – Geszti – Monori Ezeregy éjszakájának minden előadásához, negyven percen át, tetőtől talpig kékre festenek, hogy eljátszhassam a Dzsinnt. Szóval nem ismeretlen érzés színészként ezeken a deszkákon állnom, hiszen itt már több tucatszor játszottam. Ami új, az a társulati lét és az újonnan beköszöntött vezetés. Nagy Viktor igazgató úrral nagyon régre nyúlik vissza a barátságunk, hiszen végzős egyetemistaként az ő rendezésében játszottam el az első kőszínházi főszerepemet, Nérót Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor rockoperájából, Veszprémben. Nem sokkal később Franciaországba utaztunk egy másik Várkonyi-művel, Huxley regényének, a Szép új világnak a feldolgozásával. Viktorral azóta is követjük egymás pályáját, nézzük egymás munkáit, de már évek óta nem dolgoztunk együtt. Amikor felmerült, hogy társulati tagként csatlakozhatnék a Magyar Színházhoz, mindkettőnk szeme felcsillant.
2013-15-ig, majd 2022 óta vagy a Magyar Színház zenei vezetője. A színészi munka mellett milyen darabokban fogsz ebben a minőségben közreműködni a 24/25-ös évadban, és mit is csinál pontosan egy zenei vezető?
Sz. J.: Főként hangszerelési, korrepetitori, zenei szerkesztői, supervisori munkát végzek a fősodor mellett, ami arról szól, hogy egységes legyen a színház zenei arculata. Ez kiterjed a színészek zenei előadásmódjától kezdve a hangfelvételek dirigálásán át az évad tervezéséig. Most változik a rendszer, a jövő évadban minden produkciónak külön zenei vezetője lesz, így a sokszínűség kerül előtérbe. Ha úgy alakul, szívesen szerzek zenét is, de az teljesen más műfaj. Olyankor szabadabb lehetek, és épp mellém is kell egy zenei vezető, aki kordában tartja az zeneszerzői kicsapongásaimat.
Főszereplő leszel A kölyök című előadásban. Milyen a kapcsolatod a karakterrel?
Sz. J.: Ismerem ezt a musicalt, láttam Szegeden mintegy évtizede, és ismerem az íróját is. Sőt, tavaly már megkaptam ezt a szerepet egy másik színházban, csak az utolsó pillanatban lecserélték a darabot. De ami késik, nem múlik. Úgy néz ki, el kell játszanom, rohan utánam.
Mi ígérkezik a legnagyobb kihívásnak számodra a darab és a karakter kapcsán? | hirdetés
 |
|
Sz. J.: Chaplint játszani nagy felelősség. Mindenki ismeri, ezért sok az elvárás, nekem viszont az a kihívás, hogy tudjak valami olyat adni, amit még senki más nem fogalmazott meg általa.
Mennyire érzed magad otthonosan a musicalek világában?
Sz. J.: Nem teszek különbséget a musical és a „nem musical” között, ugyanúgy közölni kell, mint bármelyik más műfajban. Kicsit azért „megúszósabb”, mert ha elég hangos vagy, hosszan tudsz tartani magas hangokat, akkor azt sem veszik feltétlenül észre, ha rossz szöveget énekelsz. Éppen ezért nehezebb is színészként musicalben nagy mondanivalót átadni, mert pont az ének miatt inkább a lelkiállapotodat figyelik a nézők, és nem azt, amit mondasz. Elvonja a figyelmet a díszlet, a fények. A musical inkább összhatásában tud adni, jobban szól a rendezőről, még jobban az íróról, és legkevésbé a színészről. De ezt én csak belülről élem meg így, nem biztos, hogy igazam van. Legotthonosabban akkor érzem magam – ha musical, ha nem –, ha interakcióba léphetek a nézőkkel.
Milyen darabban láthatunk még A kölyök című előadáson kívül?
Sz. J.: Az Ezeregy éjszakán kívül beállok a Madagaszkárba, aminek én vagyok a zenei vezetője. Tulajdonképpen ennek az előadásnak és Gémes Antos rendező barátomnak köszönhetem, hogy tíz év kihagyás után visszatértem ide, és még szorosabb lett a kapcsolatom a Magyar Színház társulatával. A legkiemelkedőbb ebben az előadásban az ensemble-nek a munkája, amelynek tagjai képesek külön-külön is erős szerepformálásra, és csapatban is extrán magas színvonalat tudnak nyújtani. Eddig csak kívülről láttam, mekkora alázat, teherbírás, munka és tehetség jellemzi a csapatot, most színészként bekerülve közéjük úgy érzem, fel kell kötnöm a zebragatyát.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
