Interjú
Zöld Csaba 20 éve a József Attila Színházban – egy elkötelezett művész pályája
2025-02. szám / Boros Norina
Kevés színész mondhatja el magáról, hogy két évtizeden át egy színház meghatározó tagja marad. Zöld Csaba pontosan ezt tette: immár húsz éve állandó szereplője a József Attila Színház színpadának, ahol karizmatikus játéka és sokoldalú tehetsége számtalan emlékezetes alakítást
eredményezett. Pályája során klasszikus és modern darabokban egyaránt bizonyította, hogy szenvedélye és elhivatottsága töretlen. De mit jelent számára ez a húsz év, és hogyan látja a színház és saját karrierje alakulását? Az interjúban ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Hogyan kerültél a József Attila Színházhoz, és milyen emlékeid vannak az első napjaidról?
Z. Cs.: 2005-ben végeztem a Színházművészeti Egyetemen, és a József Attila Színház akkori igazgatója, Léner Péter tanított. Végzősként örömmel értesültem róla, hogy számítanak rám. Az első feladatom egy beugrás volt a Játék a kastélyban című előadásba, ahol olyan nevek mellé kerültem, mint Bodrogi Gyula, Sztankay István, Ujréti László, Mihályi Győző, Sztarenki Pál és Varga Klári – olyan legendás művészekkel játszhattam együtt, akiket addig csak a nézőtérről csodáltam. Ekkor kezdődött a barátságom Bodrogi Gyula bácsival, ami a mai napig tart, és évek múlva, az első Sztankay István-díj átvételekor Sztankay István özvegye, Bea elmondta, hogy Pista mennyire szeretett engem. Megható élmény volt.
Mi az, ami leginkább megfogott a József Attila Színház szellemiségében, hogy ilyen hosszú időn át maradtál?
Z. Cs.: Ami már az első pillanatban szembetűnő volt – és immár húsz éve változatlan –, az a József Attila Színház elképesztő csapatszelleme és családias, befogadó légköre. Ez az összetartás a társulat tagjainak cserélődésétől függetlenül mindvégig megmaradt.
Hogyan látod, mennyiben változott a színház az elmúlt két évtized alatt?
Z. Cs.: A változást két fő területre osztanám. Az első az infrastruktúra, ami az elmúlt évek során jelentős pozitív változáson ment keresztül. A második a műsorpolitika, amely rendkívül bátor és komoly kihívásokat rejt magában. Büszke vagyok arra, hogy a színház a lehető legváltozatosabb repertoárt vállalja fel: a nehezebb drámáktól kezdve a komoly zenés produkciókon át a könnyed vígjátékokig minden műfajban jelen vagyunk. Különlegesnek tartom, hogy ez a társulat ennyiféle kihívásnak képes megfelelni – és mindig a legmagasabb színvonalon.
Több mint 20 év alatt rengeteg szerepet játszottál. Van olyan karakter, amely különösen nagy hatással volt rád, akár szakmailag, akár emberileg?
Z. Cs.: Végtelen hálát érzek a Jóisten és a mindenkori vezetés iránt azokért a lehetőségekért, amelyeket kaptam. Több száz előadásban játszottam a Made in Hungáriában Csókkirályként, de felejthetetlen marad az Aranycsapat, amelyben többek között Bodrogi Gyulával, Miller Zolival és Tompos Kátyával játszhattam együtt. Hargitai Ivánnal az első közös munkám az Ahogy tetszik volt, ahol Orlandót alakítottam Kátya oldalán. Nagy élmény volt eljátszani a La Mancha lovagjának címszerepét, valamint szerepelni A kőszívű ember fiaitól a Feketeszárú cseresznyén keresztül Esztergályos Cili és Galambos Erzsi mellett a Mici néni két élete című előadásig. Nagy kedvencem volt Bicska Maxi szerepe a Koldusoperában. | hirdetés
 |
|
Hogyan érzed, mennyiben formált színészként és emberként a József Attila Színházban töltött húsz év?
Z. Cs.: Nagyon sokat változtam az évek során, és rengeteget tanultam a szakmáról. Kerényi Imre tanárom mondta, hogy a Színházművészeti Egyetem olyan, mint a jogosítvány: egy alapot ad, de a szakmát igazán csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Számomra ez a tanulás a József Attila Színházban teljesedett ki. Az alázat szüleim öröksége. Csak úgy tudok igazán beleállni valamibe, ha szívvel-lélekkel csinálom. Ahogy telik az idő, egyre inkább érzem a felelősséget: ha egy fiatalabb kolléga érkezik, nemcsak segíteni kell neki, hanem példát is kell mutatni. Fontos, hogy ő is megtapasztalja azt a befogadó és támogató közeget, amit egykor én is kaptam. Az évek során az emberismeretem is sokat fejlődött. Megtapasztaltam, hogyan kell észszerűen és kellő távolsággal viszonyulni mind a dicsérethez, mind a kritikához. Idővel megtanultam árnyaltabban látni a világot – felismerni, hogy semmi sem csupán fekete vagy fehér.
Hogyan képzeled el a következő 20 évet?
Z. Cs.: Soha nem szoktam elképzelni, milyen lesz a jövő. A türelmetlenségemen viszont még dolgoznom kell – ha tudom, hogy fél vagy egy év múlva egy izgalmas feladat vár rám, már alig bírok magammal, és türelmetlenül várom. Ezért igyekszem inkább a jelenre koncentrálni.
Lehetsz „sajtkukac” :)
Z. Cs.: Óriási izgalommal várom a Shreket! A bemutató 2025. augusztus 1-jén és 2-án lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, szeptembertől pedig a József Attila Színházban játsszuk tovább. Ez a szerep különleges kihívás, nemcsak azért, mert teljes maszkban lépek színpadra – teljesen elbújok a karakter mögé –, hanem mert valós, emberi érzelmekkel kell felruháznom ezt az izgalmas mesefigurát.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
