A. Szabó Magda (szerk.): Talpra, magyar! 1956 és a magyar színház
Miként jutott el a magyar színházi élet 1956-ig, hogyan élték meg a művészek a forradalom napjait, milyen megtorlások sújtották őket a bukás után? E kérdésekre keresi a válaszokat A. Szabó Magda
 könyve. Ablonczy László színháztörténész bevezető esszéjét időrendben követik a naplórészletekből, sajtóhírekből, levéltári forrásokból és visszaemlékezésekből összeállított dokumentumok, amelyek mozaikszerűen idézik fel a színészi reakciókat és emberi sorsokat. A többezer oldalnyi anyagból kiválogatott részletek új összefüggéseket világítanak meg, bemutatva a pártállami befolyás fokozatos térnyerését, az államosítás kettősségét, majd az 1953 után kibontakozó reménységet és a Tragédia 1955-ös betiltásának jelképes fordulatát.
A dokumentumválogatás 1953-tól követi a forradalomhoz vezető utat, kitérve a vidéki színházak szerepére is. A forradalom utáni emigráció sorsfordító példái – Földes Gábor mártírhalála, vagy a külföldön újrakezdők változatos életútjai – tovább árnyalják a képet. A kötet tíz fejezete 1953-tól a „konszolidációig” rekonstruálja a történéseket, a záró fejezet pedig a mártírok előtti tiszteletadás jegyében idézi fel a forradalom két színészhősének 1989-es szavait.
544 oldal / 6600 Ft
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Illyés Mária (szerk.) – Babus Antal (szerk.):
Illyés Gyula válogatott levelezés 1913–1933
 Mindig izgalmas és tanulságos egy nagy alkotó műhelyébe bepillantani. Ehhez jó keretet szolgáltat, ha a levelezésében merülünk el, mert olyan pontjaira, motívumaira is felfigyelhetünk általa az életműnek, amelyek a szépirodalmi alkotásokból csak áttételesen kiérezhetők. Illyésnek már számos levelét publikálták mások köteteiben, de olyan válogatás, amelyben a gyermekkori élményektől a párizsi egyetemi éveken át a Válasz folyóirat elindításáig nyomon követhető a lírikus és közösségi ember szellemi érlelődése, még nem látott napvilágot.
Ahogy a költő lánya, Illyés Mária fogalmaz a kötet Bevezetőjében: „Ez a kötet szűk válogatás Illyés Gyula levelezésének első húsz évéből, az 1913-tól 1933-ig terjedő időszakból. Az itt közölt első levelet tizenegy évesen írta, amikor beíratták a dombóvári katolikus főgimnáziumba, és szüleivel csak levélben tudott kapcsolatot tartani. A válogatás utolsó éve 1933, a Pusztulás megírásának ideje, amikor az addig csak a költészet értői előtt ismert Illyés Gyula nevére szélesebb kör is fölfigyelt.
A két évszám közötti életszakasz volt költői és intellektuális formálódásának időszaka; egyénisége, világlátása ekkor bontakozott ki: ebben a húsz évben lett a pusztáról származó, vidéki gyerekből, a tizenhat évesen budapesti proletár környezetbe került diákból Párizsban író. Innen tért vissza Magyarországra már kialakult egyéniséggel, de még a teljes szellemi érés előtt.”
592 oldal / 6200 Ft
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Jánosi Zoltán – Kondor-Szilágyi Mária:
„A világ képeiben mi vagyunk" – Nagy László, a képzőművész
 „A világ képeiben mi vagyunk” – vonja le egy apokaliptikus vízióvá emelt gyerekkori emlék egyszerre súlyos és felszabadító, mert rádöbbentő erejű tanulságát Nagy László a Vértanú arabs kanca című prózakölteményben. A vers kimerevíti előttünk azt a pillanatot, amikor a személyes dráma és az egyetemes emberi sors hol könyörtelen, hol megejtő képe egymásba tükröződik, egymáson átlobbanva tárul elénk. S általa a világ jelenéseiből visszafénylünk mi is mindannyian, a magunk gyarlóságaival és nagy álmaival, eredendően tökéletlenül, de valahol, még ha verten is, fenségesen.
A száz éve született Nagy Lászlóról kevesebben tudják, hogy kezdetben festőművésznek készült, ráadásul élete végéig megmaradt kapcsolata e művészeti ággal. Kiállítások megnyitójaként, az Élet és Irodalom képszerkesztőjeként, kortársai méltatójaként s alkotóként egyaránt aktív szereplője volt kora magyar képzőművészeti életének, melyben legendássá vált Kondor Bélával való – egymást is kölcsönösen inspiráló – barátsága.
Nagy László művészetének szakavatott kutatóját, Jánosi Zoltán irodalomtörténészt arra kértük fel, hogy foglalja össze a kép és metafora jelentőségét a költő világérzékelésében és önkifejezési formáiban. Kondor-Szilágyi Mária művészettörténész, a Műcsarnok főkurátora pedig nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy áttekintette, korszakolta és eljárási technikák alapján csoportosította Nagy László képzőművészeti munkáit az akvarellektől kezdve az ikonokon és grafikákon át a népművészeti ihletésű tárgyakig.
200 oldal / 9900 Ft
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
|
vissza
vissza a lap tetejére
