Interjú
Kortárs mesevilág
2026-03. szám / Tompa Diána
Dinamizmus, frissesség, fiatalos lendület és mesei elemek – mindez tizenöt napon át a Nemzeti Táncszínházban. Az április 26. és május 10. között megrendezésre kerülő Budapest Táncfesztiválról Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója mesélt.
Mi volt a 26. Budapest Táncfesztivál rendezőelve?
E. P: Idén a magyar előadásokon keresztül egy pszichedelikus mesevilágot szeretnénk megteremteni. Ennek jegyében műsorra tűzzük az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat legújabb előadását, az Alma című darabot, melyben az alkotók a méltán népszerű Rumini és Lengemesék című produkciók után ismét Berg  Judit világából merítenek. A darab a sötét birodalomba kalauzol, ahol a szereplők számos próbatétellel szembesülnek. Külön érdekesség, hogy a regény Polgár Judit, minden idők legsikeresebb női sakkozójának közreműködésével született, így a színpadon duplán is hangsúlyossá válik a lépések világa. A mesei világ komorabb oldalát idézi meg a Győri Balett új kreációja, amely Franz Schubert egyik legmegrendítőbb műve, A halál és a lányka dallamvilágára épül. Szőllősi Krisztina érzelmekkel és szenvedéllyel teli beavató táncszínházi előadása az elmúlást és annak elfogadását állítja a középpontba. A FrenÁk Társulat legújabb előadása Antoine de Saint-Exupéry világhírű történetét, A kis herceget használja inspirációs forrásként, hogy aztán egy varázslatos, lázas éjszakai utazásra invitáljon – egy olyan álomszerű térbe, amelyből nehéz felébredni. A magyar előadások sorát a Gradient Kortárs Balett Debrecen érzékeny, kétfelvonásos estje zárja, amely betekintést enged a test és az elme rejtett működésébe. A koreográfiák a bennünk élő kettősséget vizsgálják: a nyugalom és a feszültség küzdelmét, valamint a fizikai valóság és a belső világ finom harcát.
A magyar premierek mellett talán a legjobban várt produkciók a külföldi együttesek fellépései. Kiket láthat a közönség?
E. P: Természetesen idén sem marad el a külföldi kitekintés: most is a legnevesebb kortárs táncegyütteseket hozzuk el a Nemzeti Táncszínházba. A fesztivált egy double bill esttel nyitjuk a Szerb Nemzeti Színház előadásában; az első részben Jacopo Godani koreográfiája lesz látható, melyben a klasszikusbalett-technikát ötvözi a saját, személyes mozgásnyelvével. A másodikban pedig a XX. század egyik legismertebb zeneműve, a Bolero csendül fel, új, kortárs perspektívában. Május 1-én és 2-án, világ körüli turnéját követően a magyar közönség is láthatja a megújult London City Ballet-t. A Momentum című est négy merőben különböző alkotói világot mutat be: látható lesz például George Balanchine Haieff című, sokáig elveszettnek hitt darabja vagy az eddig elsősorban kiváló szólistaként ismert Florent Melac koreográfiája. A zárónapon a férfierőé lesz a főszerep, és a Compagnie Hervé Koubi 14 táncművésze robbantja fel a színpadot. A francia származású, algériai gyökerekkel rendelkező Hervé Koubi és társulata egy egészen izgalmas, a capoeira, a harcművészetek és a street dance műfajait is magába foglaló darabbal érkezik.
A programon végigtekintve úgy tűnik, a fiatal alkotók is fókuszba kerülnek.
E. P: A magyar kortárs táncéletben megfigyelhető egyfajta generációs megújulás: a régóta elismert alkotók mellett egyre hangsúlyosabban vannak jelen a fiatal koreográfusok is – ezt a fesztivál programja is tükrözi. Velekei László, a Győri Balett igazgatója fokozatosan egyre nagyobb és izgalmasabb feladatokat bíz Szőllősi Krisztinára, aki A halál és a lányka című koreográfiában egy influenszert is bevont az alkotófolyamatba, valamint a győri Széchenyi István Egyetem Design Campus hallgatóit, akik a darab látványvilágáért felelnek. Domoszlai Edit, a megújult Gradient Kortárs Balett Debrecen vezetője pedig egy lenyűgöző nemzetközi tánckarriert követően tért vissza alkotóként Magyarországra. Az idei program része két double bill est is a Kisteremben: az egyiken Vasas Erika és Fejes Ádám, míg a másikon Wéninger Dalma és Clark David Bonus Ortega, valamint Yun-Ju Huang koreográfiái lesznek láthatók. Korábban az Imre Zoltán Program, a Nemzeti Kulturális Alap ideiglenes kollégiuma nagyszerű lehetőséget biztosított a fiatal alkotók számára, és a bemutatkozásukat a Nemzeti Táncszínház is segítette. Most ehhez a gyakorlathoz térünk vissza, folytatva ezt a tradíciót, ezzel is támogatva a pályakezdésüket.
Emellett egy határon túli együttes is színesíti a fesztivál programját.
E. P: Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy bemutassuk a Kárpát-medence magyar lakta területeinek kulturális kincseit; e tekintetben Erdély különösen gazdag, hiszen számos prózai és táncegyüttes működik a térségben. Az idei fesztiválra a  Szigligeti Színház tánctagozatát, a Nagyvárad Táncegyüttest hívtuk meg. Legújabb darabjuk Füst Milán érzelmekkel teli, Boldogtalanok című drámája, valamint Darren Aronofsky zaklatott hangulatú Rekviem egy álomért című filmje nyomán készült. A darab külön érdekessége, hogy a Boldogságkeresők című fizikai színházi előadást a színház prózai tagozata és a táncegyüttes közösen álmodta meg.
A tavalyi évhez hasonlóan az előadásokat idén is közönségtalálkozók egészítik ki. Mi a tapasztalat, igényli a közönség a komplexebb élményt?
E. P: Kezdettől fogva a megújult Nemzeti Táncszínházra – különösen az Előtérre – közösségi térként tekintünk. Egy olyan találkozási pontként, ahol az alkotók és a közönség, a táncművészek és a táncművészet iránt rajongók személyesen találkozhatnak. Ennek mindig különleges, ünnepi pillanata a közönségtalálkozó, hisz ilyenkor a nézők nemcsak az előadást és a mozdulatok szépségét élvezhetik, hanem az alkotók vízióit és motivációit is meghallgathatják – mindazt, amit a darab során a mozdulatművészet nyelvén mesélnek el. Emellett lehetőségük nyílik kérdéseket feltenni, illetve megosztani az észrevételeiket és az impulzusokat, amelyeket a darab váltott ki bennük. Emiatt ez a fesztivál egyik nagyon fontos és izgalmas pontja, és egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a nézők készülnek rá, várják ezt a fajta együtt gondolkodást. Mintha a közönség is velünk együtt fejlődne: évről évre egyre aktívabban mernek kérdezni, és a táncszínházi élmény így még tartalmasabbá válik. Kis kulisszatitok, hogy a Nagyvárad Táncegyüttes előadását követően én fogok beszélgetni az alkotókkal, mely izgatottsággal vegyes várakozással tölt el. | hirdetés
 |
|
A táncelőadások mellett milyen kísérőprogramokon vehetnék részt az érdeklődők?
E. P: A Nemzeti Táncszínház nem csupán előadóhely, hanem egyben oktatási tér is: egész évben különböző programokkal teremtünk lehetőséget a látogatók számára – már egészen gyerekkortól kezdve –, hogy a táncot ne csak nézőként szemléljék, hanem meg is tapasztalják, és részesévé váljanak. A fesztivál keretében a Pepita Tánc és Rekreációs Egyesület mindenkit táncra hív: a délutáni, ingyenes bemutatóóra során bevezetnek a swing műfaj rejtelmeibe, hogy estére, amikor megszólal az élőzene, a résztvevők már bátran használhassák a tanult lépéseket. Harmadik alkalommal rendezzük meg TEST/NEVELÉS című szakmai projektnapunkat, ahol közvetlen, játékos formában lehet megismerkedni a báb, a tánc és az improvizáció határterületeivel. Az idei programban például színházpedagógusok, táncművészek és pszichológus közreműködésével a testtudatosság erősítése kerül a fókuszba. Május 3-án vendégünk lesz Lakatos János, aki hosszú éveken át jelen volt a Nemzeti Táncszínházban a legendás Táncoló filmkockák című előadássorozatával. Most külföldről hazatérve egy este erejéig ismét betekintést nyújt a filmtörténet legjavába. Levetítjük továbbá A tánc 30 árnyalata című táncfilmet, ami egy interaktív táncismereti előadással egészül ki. Sárik Péter zongorakíséretével improvizációs performanszokat láthatunk profi táncművészek közreműködésével az Előtérben.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
