Ajánló
Kortalan vígjáték a miskolci színházban
2026-03. szám
A Miskolci Nemzeti Színház április 10-én mutatja be a magyar drámairodalom egyik jelentős művét, Csiky Gergely Buborékok című keserű komédiáját, Rusznyák Gábor rendezésében. Az 1884-ben írt színdarabot nyelvileg mai köntösbe a Mohácsi testvérek ültették át.
A teátrum kiemelt feladatának tekinti a magyar drámairodalom klasszikus és kortárs értékeinek színpadra állítását, a nemzeti kulturális örökség magas művészi színvonalú, ugyanakkor a mai nézők számára is érvényes közvetítését. A Buborékok ennek a missziónak különösen fontos állomása: egy ritkábban játszott mű, amely éles társadalomkritikájával és finom iróniájával ma is meglepően aktuális.
Csiky darabja a 19. század végi magyar polgárság világába vezet, ahol a látszatélet, az önáltatás és a társadalmi megfelelési kényszer határozza meg a mindennapokat. Darvay Botond díszlettervező és Tihanyi Ildi jelmeztervező az 1920-as, 30-as évek világába helyezte az előadást. A látványvilág, a jelmezek és a színészi játék egységes koncepció mentén szolgálják a gondolatot: az illúziók világa időtől függetlenül újra és újra felépül, és újra meg újra összeomlik.
A történet középpontjában a Solmay család áll, amelynek tagjai makacsul ragaszkodnak a jólét illúziójához. Senki sem akarja tudni, honnan származik az a pénz, amely a vágyott egzisztenciát fenntartja, csak az számít, hogy a gazdagság látszata megmaradjon. „A gazdagnak mutatni kell, hogy gazdag” – sugallja a darab keserédes iróniával.
A családfőt alakító Jászai-díjas és Érdemes művész, Gáspár Tibor rendíthetetlen nyugalommal sodródik az eseményekkel; az anya szerepét megformáló Jászai-díjas színművésznő, Máhr Ági önámító ambíciókba kapaszkodik; a Solmay gyermekek (Mészöly Anna, Börcsök Olivér, Tegyi Kornél, Mikita Dorka Júlia, Czvikker Lilla) pedig státusz után sóvárognak. Mindez ugyanabba az irányba mutat: a látszat fenntartása fontosabb, mint az igazsággal való szembenézés.
Ruhák, ékszerek, estélyek, társadalmi rang, a csillogás hajszolása működteti ezt a világot. A buborékok szépek, fényesek, tetszetősök, ám amilyen könnyen felfúvódnak, olyan könnyen szét is pukkannak. A valóság előbb-utóbb arcul csapja a szereplőket, és a képtelen, gyakran mulatságos helyzetek mögött kirajzolódik egy család fokozatos szétesése.
| hirdetés
 |
|
Rusznyák Gábor rendezése nem pusztán korhű vígjátékként kezeli a művet, hanem kortalan tükörként. A koncepció középpontjában a látszat és valóság ellentéte áll. A darab nemcsak egy letűnő társadalmi rend haláltusáját mutatja meg, hanem azt az örök emberi gyengeséget, amely ma is körülvesz bennünket. A jelenkor embere, ha akarja, ha nem, maga is buborékokban él: személyre szabott, illúziókkal teli világokban, ahol a társadalmi önáltatás nap mint nap újratermelődik.
A rendezői elképzelés látványos térmetaforával dolgozik: az első felvonás még tágas és világos teréből fokozatosan egyre szűkebb, zártabb világ lesz, míg az utolsó jelenetben a „luxuslakás” teljesen szétesik. A buborékok kipukkannak, a szereplők egy steril, hideg térben maradnak, elveszítve minden kapaszkodót. A humor mögött így egyre erősebben rajzolódik ki a tragikum.
A Buborékok nem csupán egy 19. századi vígjáték új bemutatója, hanem egy ma is érvényes kérdéseket felvető színházi előadás, amely nevetésre késztet, miközben kíméletlen pontossággal mutat rá saját, mindennapi buborékainkra.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
