Interjú
„A színház akkor válik igazán élővé, amikor magunkra ismerünk benne”
2026-06. szám / Ruska-Barkaszi Gabriella
Mitől válik élővé a színház? Milyen történetek tudják ma igazán megszólítani a nézőket? A tatabányai Jászai Mari Színház új évada a szerelemről, a hitről, az identitásról és az emberi döntések következményeiről mesél. A 2026/2027-es repertoárról Crespo Rodrigó igazgatót kérdeztük.
Milyen gondolat mentén állt össze a Jászai Mari Színház következő évada?
C. R.: Az előttünk álló évad egyik legfontosabb sajátossága, hogy az előadások nem egyszerűen egymás mellé kerültek a repertoárban, hanem mélyebb rétegeikben  párbeszédet folytatnak egymással. Mindegyik történet más oldalról közelít ugyanazokhoz az alapvető emberi kérdésekhez: a szerelemhez, a hithez, az identitáshoz, az igazsághoz, ahhoz, hogy kik vagyunk, és vajon képesek vagyunk-e változni. Olyan előadásokat választottunk, amelyek egyszerre tudnak szórakoztatni, gondolkodásra késztetni és érzelmileg is megszólítani a nézőket.
Az évad ősbemutatóval indul. Mit érdemes tudni róla?
C. R.: Külön öröm számunkra, hogy Fehér Gáspár Esküszöm, hogy nem szeretlek című romantikus vígjátékát ősbemutatóként mutathatjuk be, ráadásul a magyar dráma napjához közeli időpontban. A darab friss, szellemes és rendkívül mai kérdéseket vet fel. Arra keresi a választ, működhet-e egy érzelmektől mentes, pusztán racionális alapokra épülő kapcsolat, illetve miért tekintünk sokszor veszélyforrásként a szerelemre. Bár vígjáték, nagyon pontosan világít rá korunk érzelmi bizonytalanságaira.
Több klasszikus és kortárs mű is szerepel az évadban. Mi alapján született meg ez az egyensúly?
C. R.: Fontosnak tartom, hogy a repertoár egyszerre reflektáljon a jelen kérdéseire, miközben párbeszédet folytat a klasszikus irodalommal. William Somerset Maugham Színház című regényének adaptációja például izgalmas játék a valóság és szerepjátszás határaival. Egy középkorú sztárszínésznő történetén keresztül azt vizsgálja, meddig tart a színpad, és hol kezdődik az élet. Ezzel egészen más hangon, de rokon kérdésfelvetéssel dolgozik Mark O’Rowe Gyalázatos napjaink című pszichothrillere, amely egy családi vacsorából bont ki morális rémálmot. Ez egy rendkívül feszült, kegyetlenül pontos kortárs darab arról, hogyan torzulhat el a szeretet fogalma.
Az identitás kérdése több előadásban is hangsúlyosan megjelenik.
C. R.: Igen, ez az évad egyik visszatérő motívuma. Különösen fontos ebből a szempontból a Papusza (Babácska) című monodráma, amely egy kivételes költőnő sorsán keresztül beszél a hovatartozásról, az alkotói magányról és a szabadság iránti vágyról. Nagy öröm számunkra, hogy ezt az előadást a Lengyel Intézettel együttműködésben, Gergye Krisztián rendezésében és Danis Lídia előadásában valósíthatjuk meg.
| hirdetés
 |
|
A nagyszabású produkciók közül kiemelkedik Thomas Mann monumentális műve is.
C. R.: A József és testvérei valóban különleges vállalkozás. Thomas Mann regénye az emberi sors legmélyebb rétegeit kutatja: bukásról és felemelkedésről, hitről, hatalomról és önazonosságról beszél. Ez egy rendkívül összetett, nagyívű előadás lesz, amelyben a teljes tatabányai társulat mellett vendégművészek és egyetemi hallgatók is részt vesznek. Számomra különösen izgalmas, hogy egy ilyen monumentális mű hogyan tud mai kérdéseket megszólaltatni.
Az évadban hangsúlyosan jelen vannak a klasszikus drámák is.
C. R.: A klasszikusok bemutatása minden színház életében kihívás, ugyanakkor lehetőség is arra, hogy új perspektívából szólaltassuk meg az örökérvényű kérdéseket. Csehov Három nővér című darabja például az idő múlásáról, a meg nem élt lehetőségekről és a halogatott életről szól – olyan témákról, amelyek ma is nagyon ismerősek. John Millington Synge A Nyugat császára című műve pedig egészen más tónusban, fekete humorral beszél arról, hogyan teremt magának bálványokat egy közösség, és milyen könnyen válunk saját rajongásunk áldozataivá.
Mitől lehet különleges a tatabányai közönség számára ez az évad?
C. R.: Azt gondolom, attól, hogy egyszerre kínál intellektuális kihívást és erős érzelmi élményeket. Olyan előadásokat válogattunk össze, amelyek különböző formanyelveken, eltérő hangütésekkel, mégis nagyon hasonló emberi kérdéseket járnak körül. Van közöttük felszabadító humorú vígjáték, megrázó pszichothriller, lírai monodráma és monumentális klasszikus adaptáció is. Ez a sokszínűség lehetőséget ad arra, hogy minden néző megtalálja azt az előadást, amely személyesen megszólítja.
Mit szeretne, mit vigyenek magukkal a nézők ebből az évadból?
C. R.: Azt, hogy a színház nem pusztán történetek bemutatására szolgál. Akkor válik igazán élővé, amikor a néző nemcsak figyel, hanem magára ismer benne. Az előttünk álló évad kérdez – néha fájdalmasan, néha humorral, néha megrendítő őszinteséggel. Arra hívjuk a közönséget, hogy legyenek részesei ezeknek a történeteknek, mert minden darab közepén ott áll az ember: esendően, vágyakkal telve, döntések súlya alatt. És talán éppen ez a felismerés adhat közös élményt nézőnek és alkotónak egyaránt.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
