Interjú
Láthatatlan háttérmunka a művészet szolgálatában – beszélgetés Medgyes Piroskával
2026-07. szám
Idén júniusban a Pesti Vigadóban adták át a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi díjait. A háttérben folyó művészetszervezői munkát elismerő Kováts Flórián Emlékérmet Medgyes Piroska, a
Műcsarnok gazdasági vezetője vehette át. A pozíciót 2014 óta betöltő szakemberrel a rangos elismerés kapcsán arról beszélgettünk, hogyan válik a racionális pénzügyi tervezés a művészi szabadság támogatójává, és hogyan lehet megőrizni egy patinás kulturális intézmény értékteremtő erejét.
A díj névadója a közösségépítés mintaképe volt. Gazdasági vezetőként hogyan rezonál Önben az ő szellemi öröksége?
M. P.: A Műcsarnokban egy-egy kiállítás vagy katalógus létrehozásán több tucat szakember dolgozik az üzemeltetési oldalon is. Az én feladatom koordinálni és összehangolni ezeket a részfeladatokat a művészeti területtel. Ehhez nélkülözhetetlen a csapatmunka, hogy a végeredmény egységként álljon össze. Célunk, hogy a külső szemlélő számára láthatatlan legyen ez a háttérmunka, hiszen aminek láthatóvá kell válnia, az maga a produktum, a kiállítás vagy a katalógus. Fontos, hogy minden közreműködő tudja: az ő munkája nélkül ez nem jött volna létre. Feladatomnak tartom ezt minden munkatársamban tudatosítani.
Ön 2014 óta irányítja a Műcsarnok gazdasági működését. Melyek voltak az Ön számára a legfontosabb mérföldkövek?
M. P.: 2000 áprilisában kezdtem itt dolgozni, végigjártam a ranglétrát. Pénzügyi ügyintézőként indultam, majd 2007 szeptemberében neveztek ki gazdasági vezetőnek. Ez akkor történt, amikor szinte elsők között alakultunk át költségvetési szervből Nonprofit Kft.-vé. Ezt komoly mérföldkőnek tekinthetjük, hiszen a folyamatos működés mellett kellett az új jogszabályokat és a struktúrát kiismernünk. 2014 szeptembere óta gazdasági ügyvezetőként irányítom az üzemeltetést. Ekkor a társaság tulajdonosa az MMA lett, amely úgy döntött, hogy a vezetést kettős, együttes jogkörű ügyvezetők végezzék. A feladatok meg vannak osztva: a művészeti és kommunikációs területek Szegő György ügyvezető társamhoz tartoznak, míg hozzám az üzemeltetési-gazdasági terület. E modell működtetése szintén mérföldkő számomra, ami mögött egy kiváló, hozzáértő csapat áll.
| hirdetés
 |
|
A laudáció szerint Önnek is köszönhető a kiállítások növekedése. Hogyan támogatja a gazdasági tervezés a művészi szabadságot?
M. P.: Amit a közönség a művészeti szabadság támogatójaként lát, az valójában egy részletes, nyomon követhető tervezés eredménye. Évekkel korábban megkezdődik egy-egy tárlat előkészítése. Amikor a szakmai tervek elkészülnek, a megvalósításhoz, a működtetéshez és a bontáshoz is pontos pénzügyi tervezés szükséges. A kellő időben rendelkezésre álló információ hasznos a pontos tervhez, de a váratlan helyzetekre is készülnünk kell. Mindez csak csapatmunkával érhető el: a kurátori, kommunikációs, műszaki, szállítási és pénzügyi kollégákkal folyamatosan egyeztetve alakítjuk a projekteket, hogy megvalósítható, színvonalas végeredmények szülessenek.
Gazdasági igazgatóként hogyan lehet olyan szervezeti kultúrát teremteni, ahol a számok és a kreatív energiák közös nyelvet beszélnek?
M. P.: Kölcsönös párbeszéddel és a munka elismerésével. Szükséges, hogy minden terület elismerje: a másik kolléga ahhoz ért a legjobban, amilyen területen dolgozik. A Kiállítási osztály munkatársainak szakmai rálátása van a kortárs művészetre, a kommunikációs stáb tudja, hogyan kell felépíteni egy PR-kampányt. A pénzügy tudja, milyen a helyesen kiállított számla, a műszak ismeri az installálás trükkjeit, a szállítás pedig pontosan tudja, mit honnan lehet biztonságosan elhozni. A teremőri és portai munkatársak biztosítják a ház működőképességét. Ez egy jól felépített, egymásra épülő rendszer, amely a párbeszéd révén egy nyelvet beszél.
A Műcsarnok idén 130 éves. Hogyan látja a legfőbb üzemeltetési küldetést a következő években?
M. P.: Az épület nem múzeumnak épült, de kiállítóhelyként is meg kell felelnünk olyan normáknak, amelyekre az elavult épületgépészeti rendszerünk már nem alkalmas. Az utolsó nagyobb felújítás 1992–1994 között volt, azóta folyamatos állagmegőrzés zajlik. Az elmúlt évtizedekben a külső klimatikus viszonyok és a belső terekkel kapcsolatos elvárások is magasabbak lettek. Az épület rászorulna egy energetikai korszerűsítésre, hogy a közönség igényeit minden téren kiszolgáló épületté újulhasson meg. Erre készültek részletes tervek, de forrást eddig nem sikerült mellé rendelni. Bízom benne, hogy még részese lehetek ennek a modernizációnak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
